Cholnoky Jenő kettős évfordulójára

Cholnoky Jenő kettős évfordulójára

Az idei évben emlékezünk meg Dr. Cholnoky Jenő (1870-1950) geográfus, születésnek 150. és halálának 70. évfordulójáról.
A kecskeméti származású Cholnokyak alig két generáció alatt
az ország fontos személyiségeivé váltak. A tudós édesapja, Csolnoky László (1835-1901) veszprémi ügyvéd volt, a város ismert alakja, a közéletben aktívan tevékenykedő, kedvelt
személyiség. 1867-ben vette feleségül Zombath Krisztinát. A párnak nyolc gyermeke született, Viktor (1868-1912), Jenő (1870-1950), Móric (1871-1877), Ferenc (1873-1947),
Erzsébet (1876-1919), László (1879-1929), Endre (1880-1904) és Dezső (1883-1883). Cholnoky Viktor és László a magyar irodalomtörténetben alkotott jelentőset, novelláik, írásaik révén nagy hírnevet szereztek maguknak. Cholnoky Jenő Béla, 1870. júl. 23-án született Veszprémben a Kossuth utca 7. sz. alatt. Tanulmányait az egykori Veszprémi Kegyestanítórendi Gimnáziumban végezte, mialatt egy évet Pápán volt magántanuló.
Első „könyv” alakú leírását tíz évesen a csillagokról írta,
ekkor jelent meg nyomtatásban is az első írása, amit Veszprém környékéről készített.
Az érettségi vizsgáját osztályelsőként tette le 1888-ban, melynek jutalmából egy ausztriai tanulmányutat tett.
Nyarait Balatonarácson töltötte a családi nyaralóban. Egész életében hűen ragaszkodott a Balatonhoz és a Balaton felvidékhez.
Geográfus szeretett volna lenni, de apja nyomására a mérnöki tanulmányokat választotta. A budapesti Műegyetemre iratkozott be és vízépítő mérnökként végzett Klimm Mihály mellett a József Műegyetemen. Ebben az időben lett barátja id. Lóczy Lajos a kor híres geológusa.
1892. jún. 14-én szerezte meg mérnöki oklevelét, majd Klimm maga mellé vette asszisztensnek, ekkor kapta meg mérnökdoktori oklevelét is. Első szakcikke „A talajvizek és a közegészség” címmel 1893-ban jelent meg.

1894-ben Lóczy áthívta a Pázmány Péter Tudományegyetemre Cholnokyt, aki fiatalon bekapcsolódott a kor legnagyobb tudományos vállalkozásába, a Balaton tudományos tanulmányozásába.

Lóczy ajánlására eljutott Kínába, ahol 1896-1898 között jelentős felfedezéseket tett. Tanulmányútja során 8 hónapot töltött önálló terepi munkával, miközben több mint 6000 km-et gyalogolt. Egy ismeretlen lávaplató felfedezése vagy a Jangce deltájának feltárása, a löszképződés, a folyóteraszok kialakulása mind tudományos kutatásának tárgyát képezték. Fontos megfigyeléseket tett a futóhomok törvényszerűségeivel
kapcsolatban, leírta az ázsiai puszták lakóinak életét, és az öntözés fontos szerepét.
Első önálló kötete „A sárkányok országából” címmel jelent meg. Hazatérése után folytatta a Lóczy-féle Balaton kutatást. 1898-ban feleségült vette Barrois Petronellát. A fiatal pár Budapestre költözött, ahol Cholnokyt 1902-ban adjunktussá léptették elő. 1903-ban földrajzból doktorált, leíró földrajzból magántanári képesítést szerzett és a tudományegyetem tanára lett.
Ezekben az években Lóczyval körutazást tett Oroszországban, Németországban és Finnországban.
Cholnokynak három gyermeke született, Béla (1899), későbbi híres botanikus, Tibor (1901) a Műegyetem későbbi tanára és Ilona (1903).

Cholnoky 1905-ben a Kolozsvári Egyetem Földrajzi Tanszékére került, ahol kiépítette az egyetem térkép- és könyvtárát. Erdélyi tartózkodása alatt folyamatos kapcsolatot tartott a pesti
földrajzi közélettel, több tisztséget is betöltött ebben az időben. Kolozsvári évei alatt számos utazást tett, eljutott Olaszországba (1906) és Svájcba (1908) is. Tudományos kutatásainak fő
támája a Balaton és Erdély földrajza mellett az Alföld vizsgálata volt. Kezdeményezte a Balatonéhoz hasonlóan az Alföld részletes kutatását is.
A természetvédelem egyik első szószólójaként felemelte hangját a badacsonyi bazaltorgonák és a tihanyi gejzírkúpok védelmében. Szorgalmazta a Balaton-felvidéki templomromok megmentését is.

1910-ben a Stockholmi Földtani Kongresszuson, majd a következő évben a római földrajzi konferencián vett részt. Skandináviában a jég formáiról és a jég felszínformáló hatásáról tett fontos megfigyeléseket. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Bölcsészeti Karának dékáni tisztségét is betöltötte.

1912-ben tette a második legnagyobb útját, Teleki Pállal közösen eljutottak az Amerikai Földrajzi Társaság kongresszusára és bejárják szinte az egész USA-t a két hónapos terepbejárás során.

Néhány évvel később 1917. már. 10-én halt meg Kolozsváron
első felesége. Újra nősült, elvette Fink Ida tanítónőt Brassóban. 1919 májusában a románok bevonulását követően elhagyta az egyetemet, október végén kiutasították Kolozsvárról, tehervagonokba tették holmiját és elindították Budapest felé. A trianoni béketárgyalásokat előkészítő irodába került, majd a magyar békeküldöttség szakértője lett. 1921 tavaszán
budapesti tudományegyetemen lett a földrajzi tanszéken professzor.
1925-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta (1949-ben címétől megfosztották, melyet csak 1989-be kapott vissza).

Kiváló előadó, tehetséges szónok hírében állt. Egyetemi előadásai teltház mellett folytak, melyek olyan lebilincselőek voltak, hogy azokra más, nem földrajzszakos hallgatók is
jártak még a Műegyetemről is. Nem csak tudományos, hanem tudománynépszerűsítő előadásokat is előszeretettel tartott. Ő vetített először hazánkban színes fotókkal (maga által
színezett diák segítségével) illusztrált előadást. Jól rajzolt, vázlatait és grafikáit tudományos munkáiban is felhasználta. Szabadidejében gyakran fogott ecsetet és örökítette meg
környezete, különösképpen szeretett vidéke, a Balaton-felvidék szépségeit. Több esetben képeit jótékony árverésre is bocsájtotta.
Húsz éven át tanított az egyetemen általános természeti földrajzot, regionális földrajzot és geomorfológiát. Hetven éves korában nyugdíjba vonult.
A háború idején feleségével Budapestről a Balatonhoz menekültek, de 1945-ben második felesége halálát a Balatonfüredet megszálló szovjet katonák erőszakos cselekedetei okozták.
A tudóst a háborús események és a családi tragádiák összeroppantották.
Később egykori tanítványát Vadas Jolánt vette feleségül.

Cholnoky, 1950-ben bekövetkezett haláláig aktívan részt vett a különböző földrajzi társaságok életében. A Magyar Földrajzi Társaság elnöke volt 1914-1945 között, majd tiszteletbeli elnöke 1949-ig. A tudós 1904-1913 között a Földrajzi Közlemények szerkesztője, 1900-1905 között titkára volt a Földtani Társulatnak is. A Meteorológiai Társaságnak alapító
tagja lett, majd 1939-1943 között a társaság elnöki posztját is ellátta.
A Magyar Barlangkutató Társulatnak is elnöke volt. Elnöki funkciót töltött be a Magyar Turista Egyesületnél, a Turáni
Társaságnál, a Honvéd Térképészeti Intézet névmagyarosító bizottságánál, a Természetvédelmi Tanácsnál. A Magyar Turista Szövetségnek kétszer volt társelnöke és az Erdélyi Kárpát Egyesület is vezetőjének választotta.
Számos nemzetközi földrajzi társaság levelező vagy tiszteletbeli tagja volt. Megkapta a Magyar Érdemrend középkeresztjét és a
Lóczy-emlékérmet is.
Több mint 53 önálló kötete jelent meg. Bibliográfiája hétszáznál is több tételt jegyez.
Tudományos eredményeit nehéz röviden összefoglalni, a teljesség igénye nélkül megemlítjük a legfontosabb területeket, ahol máig ható, maradandó megfigyeléseket, elméleteket írt le. A folyóvizek morfológiája, a teraszképződés, a szél és felszínformálása, a futóhomok mozgásai, karszt és barlangtani elméletek, meteorológiai megfigyelések (európai monszun jelenség, bakonyi fő-szél), az éghajlat és a talaj kapcsolata, a klimatikus felszínalaktan, társadalomföldrajzi problémák, a településföldrajz, pedagógiai javaslatok a földrajztanítással
kapcsolatban, mind az életművét képezik. Olvasmányos, érdekfeszítő stílusának köszönhette olvasóinak és hallgatóságának nagy táborát. Könyveit a mai napig keresettek az antikváriumok polcain. Műveinek egy része még ma is nélkülözhetetlen forrása a földrajzi szakirodalomnak.

1950. júl. 5-én halt meg, sírja a Fiumei úti temetőben található.

írta: Rybár Olivér geográfus, földrajztanár