SumidaSÜTŐ PETRE ROZÁLIA festőművész, grafikus 1952-ben született Székelykeresztúron.
Művészeti tanulmányait a marosvásárhelyi Művészeti Líceumban alapozta meg 1967 és 1971 között. Ezt követően a kolozsvári ‘Ion Andreescu’ Vizuális Művészeti Akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1976-ban szerzett képgrafikus és rajztanári diplomát.
1976 és 1979 között tervezői feladatkört töltött be Nagybányán, a Megyei Kirakatrendező Vállalatban.
1980 és 1989 között szabadfoglalkozású művészként tevékenykedett Nagybányán, majd Martonvásáron rajztanárként dolgozott 1999-ig.
1999-től Sütő Petre Rozália az SPR Művészeti Csoport művésztanára Martonvásáron.
Alkotói pályafutását és művészetpedagógiai munkásságát számos szakmai díj és elismerés koronázza.
1996-ban az „Invenció ’96” díját vehette át, a művészetpedagógiai munkájáért, mint legeredményesebb felkészítő tanár.
1997-ben és 1999-ben az Európai Parlament dicsérő oklevelében részesült, szintén 1999-ben a Molnár Mátyás Alapítvány művészeti díját is átvehette.
A művésznőt 2002-ben “Martonvásárért” díjjal tüntették ki. Majd 2006-ban a „Martonvásár Kultúrájáért” díj tulajdonosa lett.
2013-ban pedig Fejér Megyei Príma Különdíjban és közönségdíjban részesítették.
Sütő Petre Rozália képzőművész 1981 óta tagja a Romániai Képzőművészek Országos Szövetségének és 1990-től tagja a Magyarországi Alkotóművészek Országos Egyesületének.
Sütő Petre Rozália alkotásai megtalálhatóak neves közgyűjteményekben, melyek közül említésre méltó: Székelykeresztúri Múzeum, Székelyudvarhelyi Művelődési Ház, Parajd, Nagybányai Képtár, Nagybányai Festőtelep, Vay Ádám Múzeum, Szent István Művelődési Központ Székesfehérvár.
Magángyűjteményekben levő alkotásai fellehetőek Európa-szerte (Magyarország, Románia, Ausztria, Olaszország, Svédország, Németország, Franciaország, Portugália, Szerbia), valamint Ázsiában (Indonézia), Ausztráliában, de az amerikai kontinensen (USA, Kanada) is.
Sütő Petre Rozáliának 1987 óta számos egyéni tárlata nyílt Magyarországon, melyek közül említésre méltó: 1987 – Budapest, Marczibányi téri Művelődési Központ, 1989 – Szerencs, 1990 – Martonvásár, 1992 – Bábolna, 1993 – Baja, 1994 – Százhalombatta, Matrica Múzeum, 1996 – Székesfehérvár, Szent István Művelődési Központ, 1996 – Martonvásár, Pincegaléria, 1997 – Budapest, Rét Galéria, 1997 – Budapest, Magyar Kultúra Alapítvány, 1997 – Vaja, Vay Ádám Múzeum, 1998 – Budapest, Klub Galéria, 1998 – Martonvásár, Pincegaléria, 2001 – Budapest, XII. Kerületi Önkormányzat Folyosó Galériája, 2002, Zebegény – Kenderesi Hotel – 2002, 2003 – Tordas, Művelődési Ház, 2004 – Barátság Művelődési Központ Galériája, 2005 – Magyarok Háza, Budapest, Százhalombatta, 2005 – Uránia Nemzeti Filmszínház, Budapest, 2007 – Művelődési Központ, Kiskunlacháza, 2007 – Centrál Kávéház, Budapest, 2008 – Volksbank, Budapest, 2010 – Martonvásár, 2011 – Budapest – DBH Irodagaléria, 2014 – Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Int. Budapest, 2017 – Parkvárosi Közösségi Ház, 2018 – KSH Könyvtár.
Külföldi önálló kiállításai: 1997 – Baienfurt, 1997 – Passau, Kulturmodell, 2001 – Passau, Bajorország-Magyarország 1000 éve.
1975 óta számos romániai városban tekinthette meg önálló tárlatait a művészetkedvelő közönség: 1975, 1977, 1984, 1985 – Nagybánya, 1982 – Szatmár, 1978 – Csíkszereda, 1978 – Székelyudvarhely, 1979 – Székelykeresztúr, 1980 – Parajd, 1985 – Nagykároly, 1986 – Kolozsvár, Korunk Galéria, 2005 – Nagybánya, 2010 – Székelykeresztúr Múzeum, 2011 – Csíkszereda, 2011 – Székelyudvarhely Művelődési Ház, 2011 – Marosvásárhely az Evangélikus Egyház kiállítóterme, 2012 – Marosvásárhely Kultúrpalota, 2012 – Nagybányai Festőtelep, 2012 – Nagybánya Teleki Magyar Ház, 2012 – Kolozsvár Fehér Galéria, 2013 – Kolozsvár Törökvágási Galéria, 2015 – Nagyváradi Püspöki Palota.
Sütő Petre Rozália alkotásait számos csoportos kiállítás keretében tekinthették meg a művészetkedvelők.
Festményeivel és grafikáival 1976 óta részt vesz a romániai megyei és országos csoportos kiállításokon, biennálékon. 1982 óta pedig Magyarország-szerte részt vesz csoportos tárlatokon. Mindemellett alkotásai kiállításra kerültek a külföldi galériákban, kiállítótermekben is (1976 – Offenbach am Main, 1977 – Ivanov- Frankovszk, 1988 – Torontó, Nemzetközi Miniatűr Biennálé, 1995 – Stockholm, Stockholm-i Magyar Ház, 1996 – Uppsala, „100 éves a Nagybányai Festőtelep, 2000 – Saint Cyr sur Loire, grafikai kiállítás, 2001 – Saint Avertin (Tours) festészeti kiállítás).
Sütő Petre Rozália festő- és grafikusművész méltatása:
“Sütő Petre Rozália nagybányai grafikus ecset-, pác- és temperamunkái… drámaiságát elsősorban érzelmi alapon érzékeljük. A környezet hétköznapi jelenségeire reflektálnak narratív módon, s csak néha, a lényeges tartalmi elem kiemelésére használ a művész valamilyen elvont szerkesztési elvet. A sötét pác és a világos alap ellentétére, valamint a sötétben itt-ott felvillantott fehér temperára építi fel líraian tragikus alkotásait.” (Chikán Bálint: Körkép a romániai magyar művészekről, Művészet, 1987)
“Sütő Petre Rozália művészete azé az alkotó emberé, akinek legfőbb jellemzője a cselekvés akarása. Munkássága aktív részvétel tehát a jelen formálásában, képei mintegy néma párbeszéd, erkölcsi jellegű dialógust folytatnak a nézővel, értékítéletének kimondására ösztönözve azt. Így válik korunk analizáló és összegező tükrévé a csend egy pillanata.” (Józsa T. István Ezerszó egy mondanivalója, A HÉT, 1985)
“Komor hangulatú barnák, barnába hajló vörösek, – színeikkel is feszültséget árasztó kompoziciók. Sütő Petre Rozália grafikusművész bemutatkozása egy, a világ változásaira érzékenyen reagáló, a fenyegetettséget, szorongatottságot mélyen átérző művészről árulkodik.” (Gábor Gina: Fejér Megyei Hírlap, 1991)
“az ő munkáiban találkozik a modern művészi látás és hagyomány, az a kézzel fogható valóság, amin ő valójában felnőtt.” (Dr. Hann Ferenc művészettörténész, 1993, Baja)
“SPR grafikus felejthetetlen barnákkal töri át a dimenziók ércfalait. A lélek legrejtettebb zugaiból szűrődik át a fény.
Az emlékezés mélyéből nemesedik gondolattá, megélt tapasztalatokká. Aggódásán is átvetül a remény, hogy semmi sem hiábavaló, minden tapasztalat a teremtést gazdagítja” (Szegedinácz Anna: Kontrasztok, Szászhalombattai Hírtükör, 1994)
“SPR festői hatású grafikáit fogalmak ihlették, amelyek ábrázolására sajátos képi nyelvet teremtett. A barna, fekete és fehérrel ellenpontozott monokróm képeken formák kavarognak, és sajátos látomásszerűségüket a művész motívumok felvillantásával hangsúlyozza: a háttérből nyújtozó kezek, templomtorzók, elmosódó lovak és más alakzatok tűnnek elő. A hatást tépett papír, vagy egyéb ráragasztásával, viaszcsepegtetéssel, karcolással vagy éppen domborítással fokozza.” (D.V.S.: Feszegetik a műfajok határait, Pest Megyei Hírlap, 1994)
“Első látásra megfog a barnás tónusok megannyi kifejező árnyalata, az enigmatikus tömörség, jelképteremtő erő, ami nem lényegtelelen: a szakmai igényesség, a felhasznált eszköztár.” (Péntek Imre: Sorsok es tájak barna tónusban, Fejer Megyei Hírlap, 1996)
“A közös tárlaton látható jurta sorozata és az Ablakmélyedésben című képe érzékenységről, meghittségrőĺ, sajátos hangról és hangulatról, egyedi technikáról, mesterségbeli tudásról vallanak”. (Zágoni Erzsébet: Lakodalmi tömeg a tárlaton és a Pincegaléria avatóján, Fejér Megyei Hírlap 1996)
“A készülő új képen madarak fekete örvénye. Valami vonza és űzi őket. Szemben a falon egy gyönyörű tűzmadár átható szemekkel néz le rám. Puha fehér toll a mélyfekete háttérben. A madár csőrében ceruzát tart. Egy másik festményen viharvert üres jurta. A batyu című képen szenvedésekkel és emlékekkel tele batyu összekötve és mégis kioldva az áttelepülés fájdalmáról beszél. Ugyanez a trauma a Fészek című alkotáson. Kiégett, üresen maradt fészek. Tátongó üresség. Fehéren fekete.” (Zsoldos Eszter: Kultúra az alagsorban, 1997)
“Gazdagon feltarisznyálta a szülőföldje, de ez művei mélyében, érzéseiben, gondolataiban érződik-kevésbé a felületen. Szimbolikussá lényegülnek képein a tárgyak, élőlények, hangulatok. A látott világ realista leképezésénél többre törekszik. Nagyot akarnak ezek a sokszorosított önarcképek… De ezek a túlzások hitelesek, ezeknek az elrajzoltságoknak hatalmas igazságuk van.” (Seregi Zoltán, Pincegaléria, Martonvásár, 1997)
*
Fotó: SÜTŐ PETRE ROZÁLIA és alkotásai
Szerkesztette: Zilahi Nono
