DAMASZKUSZI KARD

DAMASZKUSZI KARD

Középkori keresztes lovagok legfélelmetesebb élményeit, a kor feljegyzései szerint azok az acélkardok jelentették, amelyeket a Szentföldet és környékét védő muszlim harcosok használtak: több krónikás is beszámolt arról, hogy az arabok kardjai valósággal kettészelték a keresztes lovagok kardjait. Néhány leírás említi azt is, hogy a damaszkuszi kard pengéjére ejtett selyem fátyol ketté vált.

A rettegett fegyver készítését leginkább Damszkuszhoz és környékéhez kötötték, bár nevét egyesek szerint nem a városról, hanem az arab damas szóról kaphatta. A damas vizet jelent, amely a kardlapok különleges erezetére utalhat, ugyanis azok nem sima felületűek, leginkább hullámzó vízre hasonlít a strukturált felületük.

A damaszkuszi penge egyszerre volt rendkívül szilárd, ugyanakkor rugalmas. Ezt nem mindennapi tulajdonságát különleges anyagának és előállítási módjának köszönhette.
A gyártáshoz szükséges alapanyagot – az átlagosnál magasabb széntartalomú vasércet – Indiából szállították Damaszkuszba.

Elveszett tudás…

A kovácsolás ideje igen hosszúra nyúlt más kardokhoz képest, ami nemcsak a kardok erejét, de értékét is tovább növelte. Más feljegyzések arról is tanúskodnak, hogy a felhevített acélötvözethez kis mennyiségű üveget is hozzáadtak, amely aztán a különféle szennyeződéseket magához vonzva kílűt az acélfelületre.
Ezáltal különlegesen tiszta acélhoz juthattak hozzá a kovácsok.
Továbbá a kardpenge anyagát különleges módon edzették: többször egymás után felhevítették, majd lehűtötték.
Ennél többet nem lehet tudni az eljárásról mert a kovácsolás pontos leírása nem őrződött meg, mivel a kovácsok szigorúan titokban tartották az technikát.

Abban egyetértenek a tudósok, hogy a félelmetes kardot valamikor Kr.u. 900 körül kezdhették el gyártani, és 1750 körül eltűnt a fegyverpiacról. Ennek a legvalószínűbb oka az, hogy az alapanyagként szolgáló indiai ércbányák kimerültek.

Damaszkuszi penge titka…

A Nature című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a damaszkuszi acélpengék nano méretű kettős szénrudacskákat tartalmaznak, ami dupla haszonnal járt. Egyrészt tetszetősebbé tették magát a pengét, másrészt önélezővé vált a fegyver mivel a csövecskék letörésével újabb és újabb érdes, aprófogú fűrészfelületek keletkeztek. Így a damaszkuszi kardok tulajdonképpen nem is vágtak, hanem mikroszkopikus méretű fogazatukkal egy pillanat alatt elfűrészelték az útjukba kerülő tárgyakat.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

ng.24.hu
kislexikon.hu
greelane.com
képek forrása: Haditechnika Lexikon

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *