SumidaFENN AZ ERNYŐ, NINCSEN KAS
Ezt a mai köznyelvben ritkán használt képes kifejezést legtöbben Szigligeti Ede vígjátékának címeként ismerik. A kifejezés azonban nem az ő alkotása, hanem régi, már Dugonicstól feljegyzett szólásról van szó.
A kép a régi, vásárról vásárra járó, saját kézműves termékeiket áruló iparosok és a hivatásos vásári kereskedők világába vezet. Amikor még szekéren szállították a portékát, egy ponyvát, vagy gyékényből szőtt ekhót (közös néven ernyőt) húztak az áru fölé, hogy védjék az időjárás viszontagságaitól. Az eladásra szánt árunak a szekér derekát kitöltő, óriási kosárhoz hasonló, vesszőből font kasban volt a helye. Az az árus, aki olyan szekér fölé is felhúzta az ernyőt, amelynek derekában nem volt kas, és így nem lehetett benne olyan árucikk sem, amelyet védenie kellene, becsapta a környezetét. Mivel az ilyen ember többet mutatott annál, mint amije volt, a kezdetben csak vásári árusokra alkalmazott kifejezés – fenn az ernyő, nincsen kas – azt a jelentést vette fel, hogy jómodot mutat, uraskodik, de valójában szegény.
Forrás: O. Nagy Gábor: Mi fán terem?
