SumidaA HOLT-TENGER
Letűnt városok, legendás civilizációk, természeti katasztrófák és máig tartó katonai konfliktusok helyszíne a Holt-tenger térsége. Nevével ellentétben nem tenger, hanem tó, mert nincs összeköttetésben egyetlen óceánnal sem, és cseppet sem holt, mert van benne élet még ha kezdetleges is.
A Holt-tenger egy lefolyástalan tó Izrael és Jordánia területén és Szír–Jordán-árok legmélyebb részén található.
Balatonhoz hasonló hosszúságú, ám annál jóval szélesebb (4–17 km) tó vízszintje 420 méterre van a tenger szintje alatt.
Határos a Szentfölddel, ahová Ábrahám vezette Izrael népét, ahol élt és kereszthalált halt Jézus, ahol Mohamed próféta a mennybe szállt – ez a sivatagos táj egyaránt formálta a keresztény, az iszlám és a zsidó vallást.
A nagy világvallásokban ez a vidék az isteni harag kinyilvánulásának színtere is, hiszen története mind a Bibliában, mind a Koránban a bűn városainak, Szodomának és Gomorának az elpusztításával vált ismertté, aminek a térségben lejátszódó vulkáni folyamatok adhattak valós alapot.
A terület kialakulása nagyjából 3 millió éve kezdődött. A Kelet-afrikai-árokrendszer folytatásaként, az Akabai-öböltől kiinduló törésvonal mentén elmozduló Szír–Arab-tábla mozgása miatt megsüllyedt, majd újabb törésvonalak mentén –vulkáni tevékenység kíséretében – kialakult a Szír–Jordán-árok.
A tó egy mélyebb északi (legnagyobb víz mélysége 375 méter) és egy sokkal sekélyebb déli medencére tagolódik. A meder alatt évmilliók só-, iszap- és egyéb üledék rétegei fekszenek, vastagságuk néhol a 12 kilométert is eléri. Ha ehhez hozzáadjuk még a környező 1200–1600 méteres hegyek magasságát, megállapíthatjuk, hogy ez a Föld legmélyebb, több mint 14 kilométer mély árka!
Mivel a tónak nincs lefolyása, az elpárolgó víz telített sóoldatot hagy maga után, amelynek koncentrációja tízszerese az átlagos tengervizének. Sűrűsége kb. 30%-kal nagyobb, mint bármelyik édesvízé, ezért sem tudnak a fürdőzők lemerülni, így csupán élvezik a lebegést a víz színén.
A kellemes, ásványi sókban gazdag vízben való lebegés során azért nem árt az óvatosság, mert a súlytalan lubickolás veszélyeket is rejt. A bőrön található legapróbb hámsérüléseket a só igencsak marja, nem beszélve ha a szembe kerül, de lenyelve már pohárnyi mennyiség is a gége megduzzadását, majd fulladásos halált idézhet elő. A gyomorba jutva a mérgező vízben lévő koncentrált kalcium- és magnéziumsók elvonhatják a vizet a testszövetekből, és megtámadhatják a központi idegrendszert is.
A holt-tengeri só összetétele egyébként jelentősen eltér a konyhasóétól: nagy mennyiségben tartalmaz kloridot, nátriumot, magnéziumot és káliumot, ami viszont hasznossá teszi az ember számára, hiszen jó néhány betegséget gyógyítani lehet a vizével és az iszapjával. Ugyanakkor például a halak egy percig sem képesek megélni ekkora sókoncentráltságban. Az ozmotikus nyomáskülönbség miatt a víz minden nedvességet azonnal kiszív a testükből. Magasabb szintű, élő szerveződések tehát semmiképp sem tudnak huzamosan jelen lenni a vízben (az embernek sem tanácsos húsz percnél tovább lebegnie benne).
Élet a Holt-tengerben…
Már az 1930-as évek óta ismert, hogy a tóból nem teljesen hiányzik az élet, hiszen időnként megfigyelhető rajta a sókedvelő egysejtűek túlszaporodása okozta úgynevezett “vörös vízvirágzás”.
A tóban a búvárkodás sem egyszerű feladat….
Mivel a sós vízből már egy véletlen korty is a gége életveszélyes megduzzadásához vezetne, és a szemet érő sós víz irritációt és akár vakságot is okozhatna, a búvárnak a teljes arcát takaró védőmaszkot kell viselnie. Emellett a teljes ruhájának tökéletesen kell zárnia, hogy a sós víz ne szívja ki a testéből a nedvességet.
Míg egy normál tengeri merülésnél 6 kg pluszsúly elegendő, a Holt-tengerben közel nyolcszor ennyi ólmot kell a búvárnak magára erősítenie. Mindezek kifejlesztéséhez hosszú idő kellett, így az igazi áttörést jelentő merülésre csak nemrég, 2010-ben került sor.
Az első búvárokat meglepő kép fogadta: alig 30 méterrel a víz felszín alatt forrásokra bukkantak, ezekből kevésbé sós, ezért kisebb sűrűségű, ásványokban gazdag víz tör fel. A források közelében nyüzsgő élettel találkoztak. Olyan mikrobák telepei borították a forrás környezetének szikláit, amelyek bár fotó szintetizálnák, képesek a vízben lévő szulfidokat is hasznosítani.
A Holt-tenger kiszáradása…
Jordán folyóból az emberi felhasználás miatt (ivóvíz, öntözés) becslések szerint évi 600 millió m3-rel kevesebb víz kerül a tóba, amelynek így felgyorsult a kiszáradása. Ez elsősorban a déli medencét sújtja, de az egész tó partvonala 25 kilométerrel rövidült, az elmúlt évtizedek során. A déli medence vize többnyire épp hogy eléri az egy méteres mélységet, és ezért lényegesen magasabb is a sótartalma. Úszó sóalakzatok is képződnek benne, amelyek épp olyanok, mintha jéghegyeket látnánk.
Az egységes tómedence a ’80-as évek elején két részmedencére szakadt. Északon a mélyebb medence partvonala kevésbé módosult, a déli részen viszont drasztikus változások mentek végbe. Tudni illik, hogy a Holt-tenger vize igen gazdag különféle elemekben, körülbelül 35 féle ásványt tartalmaz, többek között van benne klór, jód, kálium, magnézium, kalcium, bróm és kén. Ezek kiaknázására Sdom (valószínűleg Szodoma városát rejti e földrajzi név) mellett épült fel még a múlt század harmincas éveiben egy gyár ahol főként a kálium sóit párolják le. 1966-ban már 135 négyzetkilométeres területet fedtek le a lepárló medencék, ezek területe fokozatosan növekedett, ma már a Holt-tenger egykori teljes déli medencéjét kitölti. Ez jelenleg a világ legnagyobb sólepárló telepe.
Fürdősótól kezdve műtrágyán át számos terméket gyártanak a Holt-tenger sójából, amely a közhiedelemmel ellentétben nem sós ízű, inkább keserű a többi oldott ásványi anyag miatt.
Gyógyító iszap….
Sokan tetőtől talpig bekenik magukat a Holt-tenger iszapjával, és nagyon jól teszik. Ez az ásványokban gazdag üledék az ízületi gyulladásoktól kezdve a legkülönfélébb bőrbetegségekre is jól hat, de akinek semmi baja, azt is tökéletesen relaxálja. Éppen ezért ma már a világ minden táján lehet kapni sót és iszapot a Holt-tengerből.
Holt-tenger megmentése…
Évtizedeken át húzódó tárgyalássorozat végén került aláírás arra a háromoldalú szerződésre, melynek révén immár bizonyos, hogy megépül a Vörös-tengert a Holt-tengerrel összekötő csővezeték-rendszer. Méghozzá teljes egészében Jordánia területén. Igencsak drága beruházáshoz az előzetes becslések szerint 2,5-10 milliárd dollárra lesz szükség, melyet a Világbank folyósítana.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért éri meg ez a szerződő feleknek?
Jordánia a világ vízben legszegényebb országai közé tartozik. Ráadásul az ország demográfiai viszonyai katasztrófálisak.
Az ország közel 8 millió lakosából 2 millió a palesztin menekült, vagy azok leszármazottja. Közülük 338 000 ember még mindig menekülttáborokban él, ahol a víz nagyon is drága kincs. A lakosság víz igényé sokszorosa annak, ami az országban rendelkezésre áll, többek között emiatt csökkent a Jordán folyó víz hozama is 90%-al. Jordániának tehát elemi érdeke, hogy vízhez jusson. Bármi áron.
Egy tanulmány szerint az lenne a legjobb megoldás ha sikerülne a Jordán folyó eredeti víz hozamát visszaállítani. Ez azonban azzal járna, hogy néhány millió ember szomjan halna és ellehetetlenülne a völgyében folyó mezőgazdaság. Tehát nincs más megoldás, meg kell építeni a Vörös-tenger – Holt-tenger csőrendszert
A Holt-tengert tehát nemigen érdemes úgy elkönyvelnünk, mintha valóban csupán valamiféle, számunkra már elveszett, teljes egészében halott dolgot jelentene. Ráadásul a környékének kulturális jelentősége is van, hiszen egy környező barlangban találták meg az ún. Holt-tengeri tekercseket, amelyek különleges dokumentumokat jelentenek a kereszténység kialakulásának időszakából.
írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
https://afoldgomb.hu/…/holt-tenger-egy-haldoklo-to-szarazfo…
https://pangea.blog.hu/2014/04/06/feltamaszthato_holt_tenger
https://www.erdekesvilag.hu/holt-tenger-eltunoben-levo-cso…
