MOLDVAI CSÁNGÓK

MOLDVAI CSÁNGÓK

A csángók -az ezer éves magyar határon túl- a mai Romániában élő népcsoport összefoglaló neve.  A legnagyobb, minden bizonnyal a legrégebbi csángó népcsoport a moldvai csángómagyaroké. Róluk szól ez az összeállítás.

A nyelvtudomány a székely nyelvjárásban ismeretes csángál, elcsángál (elkóborol, elszakad) szóból származtatja, ennek a magyarság zömétől valóban távolkerült népcsoportunknak a nevét.
“Elcsángált a tehén” – mondja a székely, “fönn csángat a havason”.
A szó írásos alakban első ízben 1560-ban fordul elő, Csángó András formájában, Moldvából pedig 1591-ben ismeretes “saigai” alakban.

A népcsoport magját feltehetően a honfoglaláskor határőrzőként kint hagyott magyarok alkották, akik mellé a magyar királyok a 12–13. században erdélyi és Felső-Tisza-vidéki magyarokat telepítettek. A 15–17. század között magyar husziták és erdélyi menekültek csoportjai érkeztek.
Az 1764-es madéfalvi veszedelem után pedig nagyszámú székely népesség telepedett le, amikor a hadkötelesség elől menekülő székelyek a hegyeken túlra menekültek az osztrák hadsereg elől elrejtőzni. Az utóbbiak leszármazottjaik alkotják a mai magyar nyelvű moldvai csángók többségét.
A Moldvába érkező székelyek jobbára a hegyi vidékekre költöztek. Itt kevés lehetőség adódott a földművelésre, de állattartásra és erdőgazdálkodásra alkalmas volt a terület.

A moldvai csángók területileg 3 részen élnek…

A néprajztudomány – elsősorban Lükő Gábor nyomán – a moldvai csángók három nagy csoportját különbözteti meg.
Az északi csángók a Románvásártól északra eső területeken élnek, túlnyomó részük mára már elrománosodott, de a század elején még számos faluban használták a legarchaikusabb csángó nyelvjárást, melynek egyik fő jellemzője a sziszegés, vagy selypítés: cs hang helyett c-t, s helyett pedig sz-t ejtenek.
Bákótól délre találhatók a déli csángó falvak, ahol még néhány helyen hallható a sziszegő beszéd és több más archaikus elem. Végül a moldvai magyarok legnagyobb része székelyes csángó, akik zömmel, a Tatros, a Tázló és a Szeret folyók, és az ezekbe ömlő kisebb patakok völgyeiben élnek, nyelvük és hagyományuk egyértelműen székelyes vonásokat mutat.
A moldvai magyarok nem azt az irodalmi nyelvet beszélik, amit a Kárpát-medencén belüli magyarság.
A városiasodással, iparosodással, civilizációs átalakulással járó új fogalmakat nem ismerik, ezek helyett főként román szavakat használnak. A magyarul beszélő csángók nyelve leginkább a nyelvújítás előtti, 18. századi magyar nyelvhez hasonlít. A moldvai csángók ajkán, régen elfeledett magyar szavak kelnek életre.

Csángó népzene, tánc, viselet….

A moldvai csángók népzenéje önálló dialektusnak számít. Híven őrzi régi hagyományait, régi stílusú népdalaink száma jóval jelentősebb az új stílusúakhoz képest. Jellemző rá a gazdag díszítettség, szöveg és dallamfordulatokban az idegen hatás (főleg román) jelenléte. Népdalkincsük legszebb darabjai a balladák a keservesek.

Tánchagyományukban is jelen van a délkelet-európai hatás;-körtáncok, lánctáncok. Nyugat-európai hatást tükröznek a páros és négyes táncok. Ritka a szóló férfitánc, amit ciganyászkának neveznek.
Tánczenéjük is megőrizte régies jellegét. Legfontosabb hangszereik a sültü (6 lyukú furulya), a kobza (koboz), a doromb és a duda.

Viseletükben a legősibb ruhadarabok nyomai és román paraszti viselet hatása érzékelhető. A lányok és asszonyok nem viselnek kötényt, hosszú ingükre lepelszoknyát öltenek (katrinca, fáta, rokolya) fejükre tulpánt (virágos kendőt) kötöttek. A férfiak viselete hosszú vászoning, szőttes övvel. A vászoning fölé vállon gombolt bőrmellest télen szűrköpönyeget (szokmány) vettek. Nadrágjukat gyapjú háziszőttesből varrták (icár), eleje, hátulja azonos szabású. Nyáron vászon gatyát viseltek. Lábukon bocskort v. csizmát hordtak. Nemezkalapot, vagy fekete báránybőr kucsmát tettek fejükre.

Mivel különböző csoportjaik két-háromszáz, sőt ötszáz vagy annál is több évszázada a Kárpátok által elszigetelve, idegen nyelvi, vallási, etnikai környezetben élnek, a magyar művelődéstörténet olyan archaikus rétegeinek őrzőivé váltak, ami rendkívül értékessé teszi ezt a népcsoportunkat. Beszédük több évszázados szavakat és nyelvtani szerkezeteket őriz, népdalaik, balladáik, keserveseik a népzenénk legrégebbi, általunk már elfeledett változatait idézik.
Hiedelemviláguk, népszokásaik, viseletük, gazdálkodásuk, építkezésük mind-mind azt az állapotot mutatja, ami az egész magyarságra jellemző volt két-három, vagy éppen öt-hat évszázada.
A magyarság kultúrájának múltjával találkozhatunk, ha közöttük járunk.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
rubicon.hu
wikipedia
hirmagazin.sulinet.hu
arcanum.hu
Néprajzi Lexikon

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *