SumidaCSERBEN HAGY
“Cserben hagyni”, azaz “bajban otthagyni”, vagy “kellemetlen helyzetbe hozni és elhagyni” valakit szólásunk régen “cserben maradni” formában volt ismert. Ezt a változatot 16. századi íróink szégyent vall, felsül értelemben használták.
A szólásra 1563-ból van az eső példa:
“Ha az elveszett örökség, bódogság, örök élet…emberek…cselekedöteiért, érdemért adatik…bizon ház az hit cserbe marad, bizon hát az mi lelkünk üresen marad”.
Itt még az értelme a szólásnak, hogy hiábavaló lesz, feleslegessé, értéktelenné válik és ez a jelentés vezet át a szólás eredeti értelméhez és a keletkezésének megfejtéséhez.
A cser szó a tölgy kérgéből készült csersavas levet jelentette, melyet nyersbőr kikészítéséhez, azaz kicserzéséhez használtak. A cserzés során a megtisztított állati bőröket földbe ásott, vízálló réteggel kibélelt mély gödrökbe rakták, a bőrök közé cserkérget tettek, majd vízzel felöntötték. Az így elkészült cserben, sokszor hónapokig áztak a bőrök. Miel egy-egy gödörbe 50-60 bőr is elfért és az egészet víz borította, nem volt könnyű a cserzés befejztével a bőröket kiemelni. A felső bőrök alá kötelet tettek, az alsókat fogókkal lehetett kiszedni, azonban gyakran előfordulhatott hogy a mély cserlétől elfedett utolsó bőr a szó eredeti értelmében cserben maradt és így tönkrement. Innen származik a cserben marad legrégebbi “értéktelenné válik” jelentése.
További átvitellel, ha nem valami, hanem valaki marad cserben, akkor az mások szemében szégyent vall, felsül. A cserben maradból alakult ki a mai cserben hagy, azaz “szégyenben hagy” valakit kifejezés. A “szégyenben hagy” jelentés később tágabbá vált és a cserben hagy a mai “bajban otthagy” értelmet kapta.
Forrás: O. Nagy Gábor – Mi fán terem?
szerk: Haulik Beatrix
