ŐSKORI FESTÉKBÁNYA ÉS CSONTESZKÖZÖK LOVASON

ŐSKORI FESTÉKBÁNYA ÉS CSONTESZKÖZÖK LOVASON

Balaton-felvidéken Balatonalmádi és Balatonfüred között egy gyönyörű környezetben található Lovas. Ez a kis település örökre beírta magát vastag betűvel az emberiség történelmébe. Ez a hírnév 1952-ben kezdődött….

Európa legrégebbi ismert bányája, a lovasi őskori vörösfestékbánya a világörökség része is lehetne, melyhez egyetlen hasonlót csak Afrikában találtak.

Felfedezése…

A történet az 1952-ben kezdődik amikor megnyitották a Lovas külterületén található ún. Mackói murvabányát, mert kellett a kőzetanyag a 71-es főút építéséhez. A murva bányászata során a munkásemberek szokatlanul nagy de leginkább érdekes, állat csontokat találtak egy szintén feltűnő színezetű és finomságú, úgynevezett földfesték gödörben. A Bakony múzeum őskoros régésze első látásra észlelte, hogy különleges leletek kerültek napvilágra. A kutatásba bekapcsolódott Vértes László is.

A bánya területén talált állatcsontok valójában korabeli eszközök voltak….
A csontokat kisebb-nagyobb megmunkálással kitűnő szerszámokká alakították. Összesen 143 db bányászatra alkalmas eszköz került elő a területről. Nagyobb részük az állatok olyan testrészeiből lettek kialakítva, ami táplálkozási szempontból nem volt fontos. Tehát ezeket a csontokat direkt hordták a bánya területére, hogy a segítségükkel kitermeljék a vörös földfestéket. A leletek között megtalálható volt a gím szarvas agancsából készült vájó eszköz és különböző lapockákból kialakított lapátok. A leletegyüttes egyik darabja díszített volt, valamint találtak egy kőből készült babérlevél alakú eszközt is. 1995-ben egy tudományos vizsgálat (C14-es szénizotópos ) során az eszközök korát 11.740 évesre datálták.

Miért volt fontos a paleolitikumban élő embereknek ez a vörös színű por?
Régészeti feltárások során a kutatók megfigyelték, hogy az emberi váz szinte kivétel nélkül, mind be volt szórva piros festékkel. Ezt ma úgy magyarázhatnánk, hogy az akkor élt ember összekötötte az életet a vérrel. A vérnek ugyebár piros színe van. A halott embert beszórták a piros porfestékkel, tehát élettel ruházták fel, ami a temetkezések fontos rituális eleme volt. A haldokló testéből elszáll az erő, majd a halál beálltával a bőre halovány lesz. Ezért vált a vörös az élet színévé.
A vadászathoz használt fegyvereiket is bekenték a festékkel, azt remélve, hogy így hatékonyabbak lesznek azok, hiszen ebben az időszakban még az ember halászott, vadászott, gyűjtögetett, fontos volt, hogy a vadászat sikeres legyen. De maszkok festésére, arcfestésre is használták. A testüket is bekenték a vörös porral, ezzel védték magukat a vérszívó rovaroktól. Ha betegek voltak vízzel kis golyót gyúrtak belőle és megették, így remélve a gyógyulást.

Nagy értéket jelentett az a föld, ahol vörös porfesték volt. A régészeti feltárás során, amit még Mészáros Gyula és Vértes László végzett, kiszámolták, hogy körülbelül 24 m3 porfestéket bányásztak ki. Ez olyan mennyiség, hogy okkal feltételezhető, hogy kereskedhettek vele.
A Lovasi őskori festékbánya jelentősége abban áll, hogy ebben az időszakban nem jellemző, hogy az ember bányásszon. Bányák a Neolitikumban gyakran előfordulnak, de a jégkorszak vége, tehát a felső Paleolítikumban ez Európában egyedülálló.

2010-ben Lovason a faluház pincéjében alakítottak ki egy helyiséget, ahol bemutatják a leletanyag egy részét. Természetesen ezek az eszközök mind másolatok, hiszen az eredeti tárgyak a Nemzeti Múzeumban találhatóak.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

veol.hu
geopark.hu