MAGYAR MÓNIKA

MAGYAR MÓNIKA grafikusművész Nyíregyházán született 1971. december 22-én.

Főiskolai tanulmányait 1992-ben a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán kezdte, ahol földrajz-rajz tanári diplomát szerzett 1996-ban.
2005-től a Magyar Képzőművészeti Egyetem vizuális nevelőtanári szakán folytatta művészeti tanulmányait, majd 2007-ben diplomázott.
2013-ban a szombathelyi NYME vizuális környezetkultúra tanári szakán szerzett oklevelet.
Mestereinek vallja Berecz András festőművészt, Horváth János festőművészt és Szepessy Béla grafikusművészt.

Magyar Mónika grafikusművész több országos művészeti egyesület tagja.
2000–től tagja a Magyar Rézkarcoló és Litográfus Művészek Egyesületének, 2002–től a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, valamint tagja a soproni FidelissimArt képzőművészeti társaságnak és a mosonmagyaróvári Art Flexumnak.

Magyar Mónika művészeti munkásságát több díj és elismerés koronázza.
2006-ban a Megyei Őszi Tárlat Győr-Moson-Sopron megyei nagydíjával tüntették ki.
2016-ban az ’’1956. forradalom 60. évfordulója emlékére’’ című Mosonmagyaróvár Országos Képzőművészeti kiállítás keretében különdíjban részesítették.
2015-ban és 2016-ban a Rajkai Művésztelep díját vehette át.

2002 óta számos egyéni kiállításon mutatta be alkotásait.
2002-ben a soproni Berzsenyi Dániel Gimnáziumban nyílt önálló tárlata, 2005-ben Budapesten, az Ökollégium Artgalériában tekinthették meg alkotásait, 2017-ben a soproni Torony Galériában mutatkozott be, szintén 2017-ben Jánossomorján, a Glázer-Kozma Galériában állította ki grafikáit, majd 2019-ben a sárvásári Nádasdy Ferenc Múzeum, Galeria Arcis-ban nyílt egyéni kiállítása.

Házastársával, Szőcs Géza grafikusművésszel 1999 óta több közös kiállítás alkalmával mutatták be alkotásaikat a művészetkedvelő közönségnek. 1999: Sopron: Torony Galéria, 2001: Sopron: Erdélyi Ház, 2003: Nyíregyháza: Városi Képtár, 2005: Sopron: Erdélyi ház ,” Papír- kép és.. „című kiállítás, Sopron: Pannonia med Hotel Galéria, „Tükörkép” című kiállítás, 2008: Sopron, Festőterem: „Családi üzenőfal” című kiállítása, 2009: Győr: Galgóczi Erzsébet Városi Könyvtár Galéria, 2016. Sopron, Fabricius Galéria, 2019. Mosonmagyaróvár- Fehér Ló Közösségi Ház.

Magyar Mónika grafikusművész 1998 óta számos hazai és külföldi csoportos kiállításon vett részt. Néhány kiemelt kiállítása: 1999. Horvátország: Rijeka II./ III/ IV. Ex-libris Biennálé, Budapest: Óbudai Pince Galéria, Quodlibet /1848/ kiállítás, 2000. Budapest: IX. Galéria, Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének Kiállítása, Miskolc: XX. Országos Grafikai Kiállítás, Románia: Baia Mare, II. Nemzetközi Rézmetszet Szalon, Lengyelország: Raciborc, Nemzetközi Kisgrafikai Biennálé, Sopron: Festőterem, Soproni Képes Céh Tárlata, Budapest: Műcsarnok országos képzőművészeti kiállítás: Feketén -fehéren, 2001. Budapest: Műcsarnok, Fekete- Fehér Országos Grafikai Tárlat , Budapest: IX. Galéria, Anzix Nemzetközi Kisgrafikai Kiállítás, Budapest: IX. Galéria, Magyar Rézkarcoló Művészek Egyesületének grafikai mappájának kiállítása, Salgótarján: Országos Rajz Biennálé, Esztergom: Országos Pasztell Biennálé, 2003. Tatabánya: A Test- országos csoportos kiállítás, Győr: Megyei Tárlat, Budapest IX Galéria Gyermelyi művésztelep kiállítása, Lengyelország, Rynek Galéria csoportos kiállítás, 2004. Miskolc: XXII. Országos Grafikai Biennálé, Salgótarján: XII. Országos Rajz Biennálé, Salgótarján: Megyei Múzeum, Ceredi művésztelep kiállítása, Lengyelország: Krasiczyn- Przemysl város melletti kastélyban, a Galícia Multikulturális Fesztiválon: Soproni művészek csoportos kiállítása, Nyíregyháza: Városi Galéria, a III Nemzetközi fametsző művésztelep kiállítása, Győr: Váci Gyűjtemény: Regionális Biennálé, Miskolc: 24. Grafikai Triennále, Budapest: Barabás Villa: Magyar Városok – Magyar Művészek című kiállítás, 2013., 2014., 2015., 2016. 2017,2018 , Soproni 78/as Galéria csoportos kiállításai, 2014. Sopron, Munkácsy Terem: FidelissimArt kiállítása, 2015. Budapest, Műcsarnok ‘Itt és most’ Országos képzőművészeti kiállítás, Hédervári Nemzetközi Művésztelep és kápolnakiállítása, 2016. Salgótarján Rajztriennálé kiállítás, Sopron, Torony Galéria MAOE tagok kiállítása, Mosonmagyaróvár 56-os képzőművészeti kiállítás: különdíj, X. Ars Sacra Fesztiválon az Art Flexum társaság kiállítása, 2017. Sárvár Nádasdy Ferenc Múzeum Galeria Arcis FidelissimArt tagok kiállítása Miskolci Színház: Légyott kiállítás, Káosz és Rend Országos képzőművészeti seregszemle MAOE tagok, Szeged -REÖK- palota, 2019. Miskolc, Színház, 19. Légyott Légy itt, Léda ott – Ady közelebb, 2019. Új Dunántúli Tárlat: Balatonalmádi Magtár, 2020. Mosonmagyaróvár, Flesch Művelődési Központ-Art Flexum Téli Tárlat, Szabó+ Bartók 20. Légyott: Szabó Lőrinc 120 kiállítás (Spanyolnátha művészeti folyóirat, Magyar Küldeményművészeti Társaság- Bartók Plusz Operafesztivál kísérőrendezvénye, miskolci Herman Ottó Múzeum Thália-háza, Munkácsy és Csontváry nyomában: Magyar Kortárs képzőművészek virtuális tárlata- Klikk Art Centrum Egyesület, Újpest Galéria: Rajzok párbeszéde.

Művei megtalálhatóak hazai és külföldi közgyűjteményekben, melyek közül említésre méltó: Horvátország: Rijeka, Egyetemi Könyvtár Ex- Libris gyűjteménye, Magyar Grafikáért Alapítvány gyűjteménye, Hejce: Hejce önkormányzat Kapos- Art gyűjteménye, Nyíregyháza: Városi Galéria, Gyermelyi Művésztelep Alapítvány, Salgótarján-Ceredi Művésztelep, Magyar Rézkarcoló- és Litográfus Művészek Egyesülete.

Magyar Mónika grafikusművész méltatása:
“Magyar Mónika grafikusművész újdonságot és elmélyültséget, szabad és képpé szabályozott ösztönösséget, önkifejezésre törő reflexiókat keres a mai széthullt világban, akár a hit öröme ragyog föl egy képtájban, akár „A mélységből kiáltok hozzád, Uram!” érzetét rajzolja meg egyetlen képben vagy sorozatban megmutatkozó magánmitológiában. Az egyedi szénrajzainak finom struktúrái között sejtelmesen megbújnak az alkotó által fontosnak tartott stilizált emberek, kőszentek. A képeken a térmélység finoman utal a vertikális terekre, illetve a terekbe illesztett emberi személyiség típusokra.
A filozófikusság ,absztrakt kifejezési hajlam, s bármit témává emel, saját alkotásait is alkalmanként újragondolja és folytatja, újat hoz létre, újraképezi világát, s a rajz, ha érvényesnek gondolható, a természet részeként a teljességbe „belevalósulhat”. Benyomáshoz, lelkiállapothoz rendel asszociatív vonalat, foltot, figura-élményt, fölsejlést, s így teszi a kép létesítő okát láthatóvá. A „konkrét” és az ornamensbe hajló képletek könnyed együttmozgása jóformán epikummal tárja elénk képpé lett témáját. Az alkotás szubjektív folyamat, s világállapotát is úgy teszi történeti kontextusba, s rajzolja meg, hogy képei valami jelen idejű folytatást sugallnak az ember-mítosznak, vagy inkább titokzatosan súgnak. A képek tételmondatszerű kijelentések, a már-már szimbólummá fokozott tárgy egyéni kifejeződései. Ezek saját stílusú, összetéveszthetetlen módon elbeszélt „szimbólumok”, „balladaszerű” grafikák. A kettészakadt világ összetartozása iránti vágyról, létteljességről szólnak, s tesznek reménykedő és bús megállapításokat. Madách, Vörösmarty, József Attila és a Psalmus Hungaricus is felidéződhet e tárgyban, de Beckett, Bergman vagy Mrozek Zuhanás közben című írása is. Széles asszociációs mezőt lábalnak meg a képek. A látvány etimológiai célzást enged a kiszakadt firmamentumra. Nem érzem csapásnak, ha olykor ég és föld között lezajlik az átnyilallás, azaz egy megrendítő jelenség vagy álom a vertikális végtelenhez emel: átjáró nyílik – ’És [Jákob] álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.’ Hull alá a kristályszerkezetű, formaötletekké szilárdult égi matéria. Vagy miféle églakók potyognak a kifakadt, eleven magasságból? Lent ház áll sötét ablakokkal, éjszaka van, a jelenséget nem nézi senki. A szénrajz mintha azt állítaná, hogy igenis közel van a mennybolt a földhöz, s az álom vagy a lelki ünnepélyesség pillanatában szinte egylényegű a kettő.
S mert képpé formált lét, a lenti és a fönti, az innenső és a túlnani, azaz a kettéhasadt egység összetartozásának vágyteli eszméje. Zaklatott, egymásra dobált vonalak és foltok, melyek közt – mert a látás még az absztraktban is figurálist keres – izgatottan hadonászó-integető emberalakokat veszünk észre. A kép elvontsága – a kettévált térfelek összekötése egy függőleges, sötétebb részlettel – a kiegyensúlyozottság, harmónia, találkozás iránti vágyból absztrahálódhatott.
Egyik képsorozatának a témája a látás, látás iránti vágy, láttatás, felvilágosítás, fény, a szubjektív univerzum kapuja, szemtanú, efféle kifejezésekkel foglalható össze. Értékes és szép sorozat. Gondoljuk át a grafikusművész attitűdjét kifejező József Attila idézetet: „s hiába bánkódsz, / az igazak lehelte felhő / nem segít a te könnyeiden – / az én szememmel kell kisírnod mindent.”
(Cukor György, művészeti író – 2019, Sárvár)

Magyar Mónika és Szőcs Géza képi költészetének nyomolvasási kísérlete:
“Odajárulunk az „ikon” elé, s akár gondolunk Istenre, akár nem, minden nap igazítunk a képen egy kicsit. Hozzáteszünk és elveszünk belőle, ápoljuk magunkban a középkor időtlenségét, hiszen a tegnap már egészen bizonyosan mi vagyunk, a tegnapelőtt meg méginkább. Csak a semmiségek, tetteink és gondolataink lenyomatai tudnak ilyen drámai erővel, ilyen feneketlen mélységet mutatva, a színek és a formák fakulásával egyre érettebb koloritot teremtő erővel öregedni.
Minden szándék nélkül áll össze alkotássá a jelek összessége. Mert üzenő falunkon a köznapok fáradt lobogói mutatják utunkat. Feltűzött fecnijeink, noteszlapjaink, a boríték letépett széle, a vacsora mellől elemelt szalvétadarab, a gyógyszeres fiola dobozának fedele. Számla és vény, kódokkal, dátumokkal, találkozókra, eseményekre utaló töredék- mondatokkal, meghívók és rajzok, fényképek, hátukon értelmüket vesztett utalásokkal,elfeledett telefonszámokkal, a digitális világgal teljesen ellentétes irányt mutató, tollal, ceruzával odavetett drótposta címekkel, társbérletben a szerepüktől búcsúzó vedlett tárgyakkal. És a jelek mellett, a hozzájuk kötődő mozdulat is üzenet, gesztusaink többet árulnak el rólunk, mint ezerszer mérlegelt szavaink, mondataink, soraink. A kacatok, az idő hordalékai finomabb árnyalatokban vallanak rólunk, mint a korszakokat reprezentáló mennyezetfreskók.
Ezt, az esendőség megismételhetetlen pillanatát képes,a tehetséghez nélkülözhetetlen szabadsággal, elfogulatlansággal, keresetlenséggel megidézni ez a két ember, akik egy pár, akik talentumok mellé nevet örököltek, hogy a kettőt együtt tegyék feledhetetlenné számunkra. Tanuljuk hát, memorizáljuk: Magyar Mónika és Szőcs Géza. Képeiken és mellettük utódjuk az ő vonásaikat viselő Előd. A családi kép teljes, a tablón ott szerepelünk mindahányan, itt a Festőteremben, s a sárgolyóbis bármely pontján. Mert a semmiségek mélyén rejlő monumentalitást képes fölfedezni és kibontani Magyar Mónika és Szőcs Géza, ráadásul zömmel a hagyományos grafika eszköztárát felvonultatva, a képalkotás hagyományos kereteit belülről, intellektuális és érzelmi oldalról tágítva.
Az üzenő-fal csak alkalom és ihlető játék. Minden- akármilyen remekül kipattanó. Mégis mulandó- ötletnél, leleménynél, nélkülözhetetlenebb a végtelenséget ígérő szellem. A szellem, amely éppen annyira bonyolult, hogy látható részének, tapasztalati elemeinek, körülményeinek, helyzeteinek szétszálazása, elemzése csak suta lehessen. Mégis felment minket e két ember képessége, amellyel szerves egységként tárja elénk ösztön és ész, technika és gondolat, anyag és lélek, elképzelés és valóság, vonal és folt, textúra és faktúra, drámai természetű játék, kaland és tapasztalat teljességét. Ez az a már emlegetett szabadság, amely a nélkülözhetetlen mesterségbeli tudáson túl lendít, egészen az ihletett megoldásig. Fontoskodásunk, tudálékos okoskodásunk elszégyellheti magát, amikor a linómetszetek mívessége és nagyvonalúsága, a két különböző alkotói karakter, mindkét esetben hiteles és érvényes jelrendszerét azonos természetességgel tárja elénk. Együtt él a látványt szétszálazó finomfegyelem, a női figyelem és a fekete- fehér síkká redukált tér férfias letapogatása. A grafikai jelek között szövetszerű rendet teremtő szándék és az erre akár akaratlanul is reagáló rétegezettség filterszerű finomsága. A kollázs geometrikus illesztékeiből kivirágzó természet, a tanulmányok közegéből kiszabadított hagyományos szénrajz, a mezzotinto tágassága, laza festőisége. Ahogy a rézkarc éles vonalait szelídíti a hálós lendület, úgy a gyűrt papíron megmozduló festék spontaneitása is felelget a tudatos gesztusok belső rendjének. Műfaji határokon átlépve él és virágzik egymás mellett két autonóm alkotói köztársaság, de kitűzött
Demarkációs vonalaikon szabad, hogy ne mondjam szinte észrevétlen a közlekedés. Különös karakterisztikus és nyilván érzelmi adottság is, hogy érdeklődésükkel, tehetségükkel nem bénítják, hanem előhívják egymásból a teremtés képességét, együttlétük nem köti, hanem oldja a másikat, és persze a kicsike harmadikat is.
Szőcs Géza és Magyar Mónika már korábbi bemutatkozásuk alkalmával is azzal kápráztatták el a közönséget, hogy nemcsak a kép belső egységében, de a közönség elé vitt látvány egészének megszervezésében is teljes elképzeléssel bír. Intimitás és monumentalitás síkon és térben. Kívül és belül is összeáll az a szabad és tágas rend, amely úgy feszíti szét az eddig ismert képalkotási kereteket, hogy a hagyományok ismeretében tűz ki új tájékozódási pontokat, hagy maga mögött jeleket, teremt soha nem látott jelrendszert.
A falakon, falaikon mi is föllelhetjük a csakis nekünk szóló üzenetet.”
(Jelhagyók – 2008, Sopron- Festőterem)

Ajánlás Sulyok Gabriella Munkácsy-díjas grafikusművésztől:
“Magyar Mónika és Szőcs Géza képzőművészek munkásságának évek óta ismerője vagyok.
Korosztályukhoz méltón, új szemlélettel jelentkeztek: a grafika technikáit szabadon, sajátosan használva képötleteikhez.
Mindig valóságélményből indulnak ki, de átírva azt, a gondolat és az anyag természete szerint.
A szabadságot említettem, de mondanivalójukat a régi, nemes és veretes sokszorosító technika: a rézkarc és linóleummetszet műfajában oldják meg. A rézkarc nehéz, hosszadalmas, türelmet igénylő technika.

Szőcs Géza többrétegű, többszínű lapjai, több lemez megdolgozását jelenti.
Magyar Mónika terek, helyek, emlék-képek- lapjai gazdag tónusú és fogalmazású egyedi rajzai emlékezések, de a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe- szép és egyéni rézkarcokkal nyerte el tagságát. Külön büszkeség nekem, hogy mindketten részvevői az országos kiállításoknak- Sopront képviselve.
Új irányt való keresésük fontos a város képzőművészeti életében. Jelenlegi kiállításuk a Festőteremben- összegző is, de új darabokkal gazdagított is.
Két különböző karakter, önálló tartással, fantáziával, szakmai véleménnyel.
Jelentőségük túlmutat a provincia határán.
Egy kiadványban összegyűjtve látva munkáikat- méltó lenne szakmai rangjukhoz és jelen kiállításukhoz, amely igazi eseménye a városnak.”

*
Fotó: MAGYAR MÓNIKA grafikusművész és alkotásai
Szerkesztette: Zilahi Nono