EMBEREK A DINÓK KÖZÖTT?

EMBEREK A DINÓK KÖZÖTT?
-AZ ACAMBARO FIGURÁK LELEPLEZÉSE-

A történet 1944 júliusában kezdődött, amikor Waldemar Julsrud, Mexikóba kivándorolt és Acambaroban letelepedett német kereskedő, egy nagyobb esőzés utáni lovaglása alkalmával furcsa kerámiafigurákra lett figyelmes, melyeket a víz mosott ki a föld alól. Mivel mindig vonzódott a művészeti emlékekhez, szerény fizetésért helybeli munkásokat toborzott, és segítségükkel megkezdte a lelőhely feltárását.
Nyolc év alatt 33000 figurát találtak, a többségük arasznyi méretű, a legnagyobb figura kb. 1 méter magas, a leghosszabb pedig másfél méter körüli. A tárgyak nagy része szokványos régészeti lelet: emberábrázolások, edények, pipák, ám felbukkannak sokkal meglepőbb tárgyak is, például stilizált ábrázolású – némileg matrjoska babára emlékeztető – múmiák. A szenzációt azonban nem ezek, hanem a különböző állatokról mintázott szobrok jelentették a kutatóknak, ugyanis itt megtalálhatók voltak mamutok, különböző fajta dinoszauruszok, sőt emberek és őshüllők közösen, mintegy szoborcsoportban ábrázolva. Láthatunk kölyök-dinoszauruszt etető asszonyt, ősállat farkába kapaszkodó – vagy épp azon lovagló – embert, véres összecsapásokat ember és állat között, akad néhány „fantázialény” is a szobrok között, nagy többségüket azonban a szakembereknek sikerült besorolni az általuk ismert lények közé.

Amikor híre ment a feltárásnak, néhány régész meglátogatta ezt az eldugott városkát. 1954-ben a Nemzeti Antropológiai és Történeti Intézet kiküldte négy régészét a helyszínre, akik megállapították, hogy az ásatások szabályosan folynak, de jelentésükben mégis kritikusan nyilvánultak meg.
Mexikói régészek hamisnak titulálták a leleteket, nem így gondolkodott azonban a rendkívül szerteágazó érdeklődéséről ismert Charles H. Hapgood, a New Hampshire Egyetem antropológia és történelem professzora. Acambaroban való megjelenése új fejezetet nyitott a kutatásban. Hapgood professzor szinte egész életében foglalkozott az acambaroi leletekkel, többször járt Mexikóban, segítette a kutatást. Waldemar Julsrudról, mint a tudomány iránt elkötelezett emberről beszélt, aki soha nem próbálta meg anyagi haszonszerzés céljára felhasználni gyűjteményét. A helyi lakosság is támogatta a feltárást, sőt Acambaro város rendőrfőnöke, Altimarino parancsnok engedélyezte, hogy a település egész területén ásatásokat végezzenek.

1968-ban aztán a professzor kapott pár olyan mintát, melyben szerves anyagok voltak, így szénizotópos (C14) kormeghatározást végeztetett a leleteken….
A C14-es módszerrel végzett kormeghatározás eredménye szerint a dinoszaurusz-szobrocskák 6500 évesek, mivel az első dinoszaurusz fosszíliákat csak a 19. század közepén fedezték fel a paleontológusok, egyesek a dinoszauruszok és emberek közös múltjának bizonyítékaként tekintettek a leletekre. A későbbiekben több különböző laboratóriumban vetették alá ehhez hasonló vizsgálatoknak a kerámiafigurákat, az eredmények 4500 – 6500 évesnek becsülik a leleteket.

A mai régészet során gyakran használt, a 20. Század közepén kifejlesztett új módszerrel, termolumineszcencens kormeghatározásnak is alávetették a szobrokat. A legelső vizsgálatok – amikor a módszer még gyerekcipőben járt – i.e. 2500 körülire datálták a szobrokat, azonban későbbi tesztek ezt megcáfolták. 1976-ban tudósok újra megvizsgáltak 20 szobrot a fenti módszerrel és arra a következtetésre jutottak, hogy a korábbi vizsgálat során hibát ejtettek, és a tárgyakat valójában 1940 körül égették ki.
Charles C. Di Peso régész megvizsgálta a leleteket és több szempontból is hamisítványnak ítélte őket. A szobrok megtalálásának a körülményei megkérdőjelezhetővé teszik a leletek eredetiségét. Mivel Julsrud a farmereknek minden egyes szobor után fizetett, ez motivációt adhatott a helyieknek, hogy hamis leleteket “gyártsanak” anyagi haszonszerzés céljából.

A leletek nem mutatják azokat a jellegzetességeket, melyek minimum 1500 évig a föld alatt lévő tárgyakon láthatóak. Autentikus leleteken a területre jellemző sziklás talaj által ejtett karcolásokat figyelhetünk meg, az Acambaro szobrokról ezek azonban hiányoznak. A közel 33000 szobor többsége teljesen ép, pár kivétellel, melyen – az antikvitás illúzióját keltendő – szándékos kettétörés nyoma látható. Ha eredetiek lennének, nem lehetnének ennyire jó állapotban, hiszen a kerámia leletek szinte mindig töredékek formájában kerülnek elő. Ezzel szemben ilyen nagyszámú ilyen jó állapotú lelet, több, mint gyanús.
Mivel nem tapasztalt régészek ásták ki őket, és a korabeli leírásokból kiderül, hogy az ásatást durva módszerekkel végezték, mégsem láthatók ebből származó sérülések, törések rajtuk. A leletek kiásásának a helyén, a feltárt réteg alatt ujjlenyomatokat, ürüléket valamint, különböző régészeti rétegek keveredését találta meg, melyek korábbi bolygatásra utalnak.

A szobrok jelenleg Acambaro múzeumában tekinthetők meg, bár a tudományosan megalapozott vizsgálatok szerint hamisítványokról van szó, az Interneten a mai napig fel-fel bukkannak, mint a dinoszauruszok és emberek közös múltjának “bizonyítékai”.

írta és szerkesztette: Haulik Beatrix