SumidaWERNER KLÁRA
Clarisse Werner (Werner Klára) kolozsvári születésű, Torontóban (Kanada) élő költő, festőművész, keramikus. Tanulmányait a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem francia–magyar szakán végezte. 1989 márciusától Torontóban él. Kolozsváron és Torontóban is tanárként dolgozott. 1999-től kerámia stúdióba kezdett járni. Ott több kiállításon is részt vett, 2008-ban a Torontói Keramikusok Kiállításán is.
Kisplasztikái, kerámiatárgyai több országba eljutottak. 2011-ben elkezdett komolyabban festeni, miután elvégzett néhány tanfolyamot az Ontario
Művészeti Múzeumban (Art Gallery of Ontario). Clarisse Werner szorosan megőrizte kapcsolatát a szülőfölddel és részt vesz alkotásaival a csoportos hazai kiállításokon.
Életében a szavak és a színek fontos szerepet töltenek be, ami az irodalom és képzőművészet szoros kapcsolatát jelzi. Egyes festményei, saját lírai alkotásain keresztül kelnek életre, míg más képei lírai alkotásokat ihletnek. Versei is legtöbbször mint külső vagy belső vizuális képek jelennek meg. Verseit általában két nyelven szokta írni. 2018-ban Torontóból látogatott el szülővárosába, Kolozsvárra, hogy az itthoni közönségnek is bemutathassa a Fresco Alla Prima című könyvét.
Clarisse Werner művészi hitvallása:
Szavak és színek (Ars poetica)
Szavak kacskaringóznak
papíron s fejemben.
Színek hömpölyögnek a vásznon,
erre-arra fut mind a kettő.
Az elsőért felelős vagy,
a másodikért nem. Szabadok!
Színek láza, szavak ritmusa
vetekedik bennem, nap mint nap.
Egymást kergetve,
hol egyik, hol másik kerül előtérbe.
Szavakkal felvértezve,
színeim kifestik egész világom.
(2017. szeptember 10.)
Clarisse így vall saját munkásságáról: (részlet a Fresco Alla Prima c. könyvéből: A kisplasztikától az absztrakt festészetig)
A Torontói Keramikusok Kiállítása, 2008 novembere után úgy éreztem, elértem, amit akartam. Benne voltam a Keramikusok vezetőbizottságában már egy pár éve. A kiállításaim jól sikerültek. Volt, aki visszajött, mert akart még vásárolni tőlem. A stúdió vezetője és tanára után én adtam el a legtöbbet (ez itt a siker mércéje). De azelőtt, minden évben 2-3 kiállításunk is volt a stúdióban. 2008 decemberében, a stúdió kiállításunk után megmondtam, hogy többet nem megyek a stúdióba. 2011-ben beiratkoztam egy tanfolyamra az AGO- ba (Art Gallery of Ontario).
Tulajdonképpen vonzott az új, a különböző technikák tanulásának lehetősége. Festhetek itthon, nem kell stúdióba mennem, nem vagyok időhöz kötve. Bármikor festhetek klasszikus zene mellett. Szeretem a színeket. Állandóan új technikák után kutattam, mert számomra az volt az
érdekes. Az absztrakt, nonfiguratív, nem objektív stb. nem pontos elnevezések, cáfolhatók, támadhatók. Úgy érzem, sehova sem tartozom, ugyanakkor több helyre is. De nem ez a lényeg! Én „out of the
box” típus vagyok, kísérletező festőként is.
Minden művészről elmondhatjuk, hogy nemcsak egyszerűen másolja a jelenséget, hanem alakítja is azt. Tehát minden művészet bizonyos mértékig absztrakt, nem-absztrakt művészet nem létezik. A szakirodalomban ezért gyakran előfordulnak helyettesítő megnevezések, mint például nonfiguratív művészet, nem ábrázoló művészet, tárgy nélküli művészet, abszolút művészet – azonban ezek sem támadhatatlnok.
