TIHANYI ALAPÍTÓLEVÉL, A LEGKORÁBBI LATIN BETŰS NYELVEMLÉKÜNK

TIHANYI ALAPÍTÓLEVÉL, A LEGKORÁBBI LATIN BETŰS NYELVEMLÉKÜNK

Szent István király halála után tizenhét évvel I. András magyar király, bencés apátságot alapított Tihanyban a maga keresztény lelkének üdvösségére 1055-ben, Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére. A királyt itt temették el 1060-ban.

A kolostor alapító oklevele a legrégebbi, eredeti formájában fennmaradt magyarországi oklevél, melynek latin nyelvű szövegében magyar szavakat, kifejezéseket is használtak. Ezért ez a magyar nyelv legrégebbi, ismert latin betűs írásos emléke. Tehát 137 évvel korábban keletkezett mint a Halottibeszéd, amely legkorábbi latin betűs teljes és egybefüggő magyar nyelvű szövegemlék.

Legkorábbi nyelvemlékünk…

A tihanyi alapítólevelet I. András jegyzője, Miklós püspök fogalmazta. Miklós püspök a magyar királyi udvar bizalmas embere volt, részt vett az országos ügyek intézésében is. Ezt a bizalmat akkor vívta ki magának amikor III. Henrik német császár 1051-ben megtámadta I. Andrást, a magyarok elfogták a német Gebhardt püspöknek a császárhoz írt bizalmas sorait, a latin levél tartalmát Miklós püspök magyarázta meg a királynak és vezéreinek. Ennek kapcsán a magyarok hatalmas vereséget mértek a németekre.

Az alapítólevél szövege…

Miklós püspök nem tudott egészen jól latinul s azért az olyan helyeken, ahol a magyar szavak lefordítása nehéznek látszott, meghagyta a magyar szavakat az oklevél latin szövegében, sőt itt-ott, amikor tudta is a megfelelő latin szót, jobbnak látta az eredeti magyar szó alkalmazását. Birtokokról, helyekről, határokról volt szó: vigyáznia kellett, hogy a mindenkitől ismert népies elnevezéseket a világosság és biztosság kedvéért megtartsa. Latin szövegében ily módon ötvennyolc magyar szó, továbbá kilenc magyar képző és rag van. Itt olvassuk legelőször az árok, bálvány, bokor, disznó, fa, fehér, fekete, had, halom, három, hegy, homok, kerék, kert, kút, leány, lovász, lyuk, megye, mező, nagy, ravasz, sár, széna, sziget, tó, út, vár, vásár szavakat. A képzők és ragok közül több olyan található itt, amelyek ezzel egyező régies alakban másutt nem mutatkoznak. A szöveg egyik mondatában egész kerek magyar mondás van: a «Fehérvárra menő hadi útra»; vagy Miklós püspök helyesírásával: a «Feheruuaru-rea meneh hodu-utu-rea». (Az egész mondat «Adhuc autem est locus Mortis dictus, cuius incipit terminus a Sarfeu-eri-itu-rea, hinc Ohut-cuta-rea, inde ad Holmodi-rea, postea Gnir-uuege-holmodia-rea et exinde Morus-uuasara-kuta-rea ac postea Nogu-azah-fehe-rea, inde ad Castelic et Feheruuaru-rea meneh hodu-utu-rea, post hec Petre-zenaia-hel-rea.»)

A Tihanyi Alapítólevelet a Szent Benedek-rend pannonhalmi levéltára őrzi, Tihanyban látható a másolata.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
Szamota István: A tihanyi apátság 1055-i alapító oklevele mint a magyar nyelv legrégibb hiteles és egykorú emléke. Nyelvtudományi Közlemények.
Erdélyi László: A tihanyi apátság kritikus oklevelei. Budapest
Tihanyi Bencés apátság