AZ EMPIRE

AZ EMPIRE

A francia klasszicizmus fejedelmi stílusa az empire, a hatalom és dicsőség kifejezése
Aki kedveli az empire bútorokat ne csak vastag pénztárcával, de legalább száz négyzetméteres nappalival is rendelkezzen, hiszen ezek a bútorok amellett, hogy méltóságot sugároznak teret is igényelnek.
Napóleon fel akarta számolni a forradalmi művészet kihatásait, önmagát a római császárok utódának tekintette, ezért aztán mindenáron új, klasszikus birodalmi stílust kezdett létrehozni, mégpedig valami egészen monumentális fényűzés bevezetésével.
Tény, hogy az empire stílust Bonaparte Napóleon császárságához köthetjük joggal, de egy stílus nem egyik napról a másikra alakul ki, a klasszicizmus (vagy neoklasszicizmus), melynek az empire stílus egyfajta betetőzése, már megjelent korábban is, ezt fedezhetjük fel XVI. Lajos könyvtárszobáját megtekintve a versailles-i kastélyban, mely függőleges irányú vonalainak tisztaságával és a rokokó díszítmények hiányával mutatja, hogy az ízlés változása már jóval a forradalom előtt megindult.
A directorire (francia forradalmi) stílus a köztársaság stílusa angol példát követett, ahol a klasszicista elemek már korábban megjelentek, a kor bútorain. A bútortestek tagolása egyszerű, világos, racionális, funkcionális, díszítő fafaragások minimálisak, a klasszikus római mintasorokra korlátozódnak a párkányokon, oszlopszerű bútorlábakon.
A hatalma csúcsán lévő császár és nyilván a követői ezt kívánták felülírni monumentalitással.
Hiszen az ambiciózus uralkodók minden történelmi korban monumentális építkezésekkel igyekeztek hirdetni nagyságukat. Az épületek díszítő motívumai azonnal megjelentek az adott kor bútorain. Az empire stílusú bútorok fáraók korát idéző díszítései Napóleon egyiptomi hadjárata után jelennek meg, a görög és római korok jegyei mellett.
Az egyszerű vonalvezetés, a kontúrosan tagolt szerkezeti felépítés, sík, fényes felületek, hangsúlyos szoborszerű díszítőelemek kombinációja, kontrasztja teszi egyedivé az empire bútorokat. A tökéletes szimmetria jellemző, asztalok lábai, karfák szoborként díszítik, tagolják a szerkezeti elemeket, olyan hatással, mintha azok nem is lennének a bútor részei. A látvány egyedülálló, katonás a szigorú rend, mely szerint a szögletes, dobozszerű bútortesteket összekötő, bronz, réz díszítőelemek használata kötelező elem.
A bútorok mahagóni és ébenfa felhasználásával készültek, ezért általában fekete színűek vagy feketére alapozottak.
Aranyozott bronzfigurákkal és antik dekorációs elemekkel díszítették őket.
Ezek (szfinx, kariatidák, delfinek, sas-, oroszlán-, kecskelábak stb.) önálló elemekként, vagy bútorelemekre ráépülve (és nem összeépülve) jelennek meg.
A fa felületek magasfényű politúrja, az arany ragyogása fejedelmi hangulatot sugároz.
Az asztaloknál lábak helyett tartóoszlopokat használnak, amelyeket gyakran vastag talplemezek fognak össze, így nehézkessé, fizikailag szinte mozdíthatatlanná válnak.
Rövid idő alatt (1795-1815) az európai udvarok uralkodó stílusává vált. Az empire enteriőr mereven ünnepélyes, szabályos, legtöbbször szigorúan szimmetrikus. A reprezentatív funkciójú termekben némi pózolás jut kifejezésre. A padló színes fanemekből összeválogatott, mintás, mozaikszerű táblásított parketta. A mennyezeten vagy antik utánzatú gipszkazettát, vagy egyszerű redőzött sarokstukkót találunk. A redőzésnek nagy szerepe van a gipszmunkáknál és a falak textilborításánál. A színek világos hatásúak, a falak a mennyezet többnyire fehér. A falakat mintázott papírtapétával vagy selyemmel is borították. Nem kímélték az aranyozást sem.

Köszönöm a figyelmet.

írta és szerkesztette: Pester Béla

Forrás:
– http://xn--wikipdia-f1a.org/
– tudásbázis
– Köszönet Kiss István bútorasztalos, bútorrestaurátornak