A NAGY PESTI ÁRVÍZ

A NAGY PESTI ÁRVÍZ

Az 1838-as pesti árvíz nem véletlenül érdemelte ki a „Nagy” jelzőt, hiszen a világháborúkon kívül semmi más katasztrófa nem volt képes akkora rombolást véghezvinni a városban, mint a jegesen hömpölygő ár….

Vajon milyen körülmények vezettek a katasztrófához és mennyire formálta át Pest arculatát az a márciusi 5 nap…?

1837-38 tele a szokásosnál is csapadékosabban alakult, Pesten feljegyezték, hogy akadtak olyan időszakok, amikor a bérházak udvarának közepén néha 5 méter magasra kellett halmozni a havat, hogy a földszinti lakók egyátalán ki tudjanak jutni az otthonaikból. A híradásokból pedig azt is tudni lehetett, hogy a Duna felsőbb szakaszán és a vízgyűjtő területen is hasonló volt a helyzet. Ennek ellenére semmilyen különösebb előkészület nem lépett életbe…

Március 13-án délben a Duna jege töredezni kezdett, és lassan lefelé indult, de a Csepel-szigetnél kialakult egy jégtorlasz, ami visszaduzzasztotta a folyót. A jeges ár este tíz órakor átcsapott először a mai Váci- és Deák Ferenc utca környékét öntötte el, majd a Lehel tér környékén épült gát átszakadása nyomán a város északi része is víz alá került. Másnap, 14-én a déli, soroksári gát sem bírta tovább a terhelést és igy három irányból áradt pestre a jeges víz.

Az árvíz 5 napon át tartott és voltak olyan területek a városban, ahol 2,6 méteres vízállást jegyeztek fel. Az áradás sebességéről pedig könnyen képet kaphatunk, ha tudjuk, hogy a Nemzeti színházban félbe kellett szakítani az esti előadást a betörő víz miatt és az emeleti páholyokból már nem is volt ideje kimenekülni a nézőknek.

A szervezett mentés március 14-én indult meg. Wesselényi, aki felelősséget érzett mindazok iránt, akik nála kiszolgáltatottabbak voltak, többekkel – például a később a forradalomból megismert Landerer nyomdásszal – együtt teljes erővel bevetette magát a csónakokkal szervezett mentésbe, amiért örökre hozzátapadt a nevéhez „az árvízi hajós” kifejezés. Hősiességüknek hála az elemi csapás „csak” 153 áldozatot követelt.

Az embereket igyekeztek az erősebb házak emeleteire, padlásaira, vagy a magasabban fekvő külvárosi házakba szállítani a csónakokkal. Néhány középületben menedékhelyet alakítottak ki, így pl. a mai Természettudományi Múzeumban (Akkori Ludovika lovardája) közel 10 000 embert helyeztek el, de a Deák téri evangélikus, és a Ferenciek terén álló ferences templomot is megtöltötték a lakásukat vesztett családok. A tetőzés március 15-én állt be, ésmég három nap kellett az ár levonulásához.

Nagyjából 60 000 ember vált hajléktalanná.

A házak közül Pesten 2281 dőlt össze. Budán kisebb volt a kár, hiszen ott az utak hamar emelkedni kezdtek, és a házak jó része magasabb területekre épült. De még így is sokan nagyon nagy károkat szenvedtek, hiszen 204 ház itt is összeomlott, 262 pedig súlyosan megrongálódott.

Külön nagy veszteséget jelentett az árvíz azoknak a kereskedőknek, akik már a március 19-i, József napi vásárra készültek, és a szokásosnál is nagyobb árukészlettel jöttek fel Pestre. Az ő áruik nagy része tönkrement, és mivel akkoriban csak nagyon kevés embernek volt biztosítása, sokak számára ez a teljes elszegényedést hozta.

Liszt Ferenc Bécsben nyolc, jótékony célú koncertet adott. Ezek bevételéből 25 ezer forintot (ez ma több milliós összeg lenne) utalt át az árvízkárosultaknak.

Új város született…

Igaz, a Duna medrének rendezésére még évtizedeket kellett várni, de az 1839-40-i országgyűlésen már tárgyalni kezdték a magyarországi folyók szabályozásának ügyét, ami komoly előrelépést jelentett. 1872-ig Lánchíd két oldalán húzódó, több száz méter hosszúságú kőpartot erősítették meg, viszont elzárták a soroksári Duna-ágat, amivel megszüntették a legveszélyesebb jégdugó-képződési helyet. Később, a Margit-híd felépítésekor a híd és a Vámház tér közötti szakaszon beszűkítették a Dunát és kiépítették a partfalat. A lakóházak építésénél megtiltották a vályog használatát, előírták a belmagasságot, a falak vastagságát és a pincék méretét is. Az árvízszintnél mélyebb udvarokat föl kellett tölteni. Vasutat is csak töltésre építhettek.

1876 telén egy újabb, jeges árhullám tette próbára a védőfalakat, március 9-diki tetőzéssel. A jég Ercsinél és Budafoknál torlódott fel, s az ettől felduzzadt Duna főként Budán és Óbudán okozott károkat, ahol alacsony volt a part. A pesti oldalra azonban már nem tört be a víz. Végül, a századfordulóra mindkét oldalon kiépült a budapesti rakpart, 12 km-es hosszúságban. A cél ekkor már nemcsak a jövőben várható árvízkárok csökkentése, hanem egy korszerűbb és szellősebben beépített városkép létrehozása is volt.

Ennyiben ennek az árvíznek is köszönhetjük a későbbi, világvárosi színvonalú, modern Budapest megszületését

Az 1838-as nagy árvízre csaknem negyven tábla emlékeztet, a ferencesek belvárosi templomán dombormű emlékezik meg az árvízi hajós, Wesselényi Miklós bátorságáról.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

Forrás:
pestbuda.hu
bpromantikaja.blog.hu
mult-kor.hu
mimicsoda.hu

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *