SumidaPEGGY GUGGENHEIM ÉS A MÚZEUMAI
Peggy Guggenheimnek (1898–1979) volt kitől örökölnie hatalmas vagyona mellett eleganciáját és nagyvonalúságát is. A legenda szerint apja, Benjamin Guggenheim Párizsból hajózott hazafelé szeretője társaságában, amikor a Titanic süllyedni kezdett. A méltóságát életénél jobban megőrizni kívánó apa, miután a hölgyet biztonságban tudta, felöltötte estélyi öltözékét, hogy egy konyak és egy szivar társaságában igazi úrhoz méltóan várja az elkerülhetetlen véget.
Peggy tettvágytól hajtva – s környezetét bizonyára kissé meglepve – asszisztensi munkát vállalt egy New York-i könyvesboltban, amely többek között az avantgárd művészek fontos találkozóhelye is volt. Valószínűleg itt fertőződött meg a modern művészettel.
Nem sokkal később átköltözött Párizsba, ahol a sors összehozta Marcel Duchamppal, a korszak legjelentősebb és a művészettörténet további alakulását nagyban meghatározó művésszel. Duchamp nem csupán bevezetette a korszak legjobb festőinek műtermeibe, hanem értő útmutatást is adott számára a megismert alkotások mélyebb megértéséhez. Peggy így nem csupán – mint oly sok gyűjtő ez idő tájt – pénzbefektetési lehetőséget látott Picasso, Brancusi, Léger és több fontos kubista, futurisra művész alkotásaiban, hanem azokat megértve, a bennük lévő eszmeiségre és esztétikai újdonságra is fogékonnyá vált.
Valószínűleg az is ösztönözte, hogy nagybátyja, Solomon R. Guggenheim szintén jelentős modern kollekciót birtokolt, és szándékában állt fiatal művészeket támogatni, mely törekvése 1937-ben egy alapítvány létrehozásában, majd később egy New York-i és egy bilbaói múzeum megnyitásában öltött testet. Peggy méltó örököse lett a nagybátyjának.
1948-ban megvásárolta a velencei Canale Grande egyik óriási, befejezetlen palotáját, melyet felújjítva, gyűjteményével berendezve hamarosan megnyitott a közönség előtt. A Palazzo Venier dei Leoni után nagybátyjával közösen Berlinben és Las Vegasban is múzeumot nyitott.
Könnyű lenne Peggy Guggenheim sikerének titkaként az általa örökölt nagy vagyont látni, de életén végigtekintve észre kell vennünk a bátorságot, tudást és tiszteletre méltó biztonságérzetet, amivel e jószemű gyűjtő képes volt meglátni saját kortársaiban azt a zsenialitást, amit a legtöbb művész esetében csak az utókor szokott meglátni.
A 20. századi gyűjtemények, melyek között a Guggenheim az egyik dobogós hely birtokosa, csupán alapítóik intelligenciájának, merészségének és a művészetért való szüntelen rajongásának köszönhetik születésüket.
