SumidaRADAI ROSSEB
A Zala megyei kis falu, Nagyrada gyönyörű környezetben fekszik, a Kis-Balatonnal és a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal határos. A községet 1773 óta nevezik Nagyradának, előtte Rada néven szerepelt az oklevelekben. No de mi az a rosseb, és mi köze van ehhez a szép kis Balaton menti faluhoz?
I. (Nagy) Lajos 1347 novemberében indult meg Nápolyba, mintegy 10 000 fős seregének élén. Felvonulása közben a kisebb-nagyobb városállamok tisztelettel és rokonszenvvel fogadták. 1348. január 11-én Lajos seregei Capua városánál megverték a Tarantói Lajos által vezetett nápolyi seregeket. A capuai összeomlás után a Nápolyi Királyság minden további áldozat nélkül Lajos hatalmába került. Miután kijelölte helytartóit, az Itáliában dühöngő pestisre is figyelemmel, 1348 májusában visszavonult Magyarországra.
A hadjáratból hazatérő sebesült, illetve beteg katonák számára a király utasítására Radán ispotályt (kórházat) emeltek. A katonák azonban nemcsak harctéri sérüléseiket, hanem egy akkor gyógyíthatatlannak számító kórt, a rossebet, azaz a szifiliszt is magukkal hozták Itáliából. A hagyomány szerint a vérbajt a szifilisszel fertőzött, és a radai ispotályban lábadozó katonák terjesztették el Magyarországon. Innen származik az “egye meg a radai rosseb” szólásmondásunk.
Maga a rosseb a rossz seb kifejezésből ered a legnagyobb valószínűség szerint, amivel a középkorban a szifiliszeseket illették. (A magyar nyelvben a franc kifejezés is a szifiliszre vonatkozik, a franciakórból rövidítve.) Mivel a vérbaj halálos betegségnek számított, ezért ha valakinek rosszat akartak, azt mondták rá, hogy egye meg a radai rosseb.
szerk: Haulik Beatrix
