AKHAL-TEKE LÓ

AKHAL-TEKE LÓ

Közép-Ázsia legszebb, legnemesebb lófajtája az Akhal-teke (további elnevezés Akhal-tekini és Ahal-teke.) hajdani lovas hadak lóállományának nagy részét képezte, a világ legősibb kultúr-lófajtájának tekinthető.
E lovakról Kr.e. első évszázadból származó kínai krónikák megemlítik, hogy Közép-Ázsiában csodálatos “vért verejtékező mennyei lovakat” tenyésztenek. A ló kifejezetten vékony bőre alatt a megerőltetéstől, például vágta után, a vékony erek kidagadnak, vérbővé válnak. Ez tajtékzáskor – különösképpen a világos színű egyedeknél – olyan látszatot kelt, mintha a ló vért izzadna.
Nem csoda, hogy a kínaiak egész hadjáratokat indítottak a “mennyei” lovakként emlegetett, gyönyörű fémesen ragyogó szőrű paripák megszerzéséért.

A lófajta 3000 éves múltra tekint vissza, bár eredetét homály fedi, ám a kutatók abban az egyben mégis egyetértenek, hogy az Akhal-Teke neve a türkmenisztáni sivatagos tartományokhoz fűződik. Az sem lehet tudni, hogy a helyiek tenyésztették-e ki, vagy hogy egyenes leszármazottja lenne-e az egykori türk lónak, melyet a mongolok a 13-14. században használtak.
A türkök nemzeti kincsként tekintenek rá, és erre meg is van minden okuk. Az Akhal-Teke kitartása és teljesítőképessége ugyanis egyáltalán nem hétköznapi. Kifejezetten harcra tenyésztett lovak gyorsak és bátrak. Rendkívüli érzékenységük és intelligenciájuk miatt olyan lovast igényelnek, aki nem sporteszköznek, hanem „csapattársnak” tekinti a lovát, és jól meg tudja ítélni annak fizikai és lelki állapotát.
Az Akhal-teke általában erős akaratú és élénk ló. Jellemzői a karcsú test, kicsi fej, hosszú, egyenes orrhát, kifejező szem, széles érzékeny orrlyuk és a hosszú fül. A farok alacsonyan tűzött, lábai hosszúak és izmosak, a sörénye pedig ritka. Bőre és szőre alkalmazkodott a sivatagi meleghez, így vékony bőr és finom szőr jellemzi. Marmagassága 145–157 cm között van. Tipikus sivatagi nomád ló, elképesztő kitartás jellemzi. Különleges aranysárga színéről ismert, de a szürke is jellemző színe, a pej kevésbé elterjedt.

Az Akhal-Teke legszembetűnőbb tulajdonsága a szőrének fémes ragyogása. Ez a különleges ragyogás a szőr összetételének köszönhető, ugyanis a szőrszálainak egy része áttetsző, ezért a napsugarak könnyen áthatolnak rajta, ez teszi olyan csillogóvá a lovat.

A türkök mindent megtettek azért, hogy nemzeti lovuknak megőrizzék a minőségét és szépségét….

Sztálini Szovjetúnióban élő türkök úgy gondolták, hogy ezt a lófajtát feltétlenül meg kell őrizni. 1935-ben egy csoport türk férfi hihetetlen erőpróbáknak tett ki néhány Akhal-Teke lovat, hogy bebizonyítsák, mire képesek. 48 nap alatt több mint 4800 km-t tettek meg velük Ashgabat-tól Moszkváig. Ebből a 48 napból három napot víz nélkül mentek, ugyanis 370 km-es körzetben sehol nem volt vízlelőhely a környéken. A lovak tűrőképességének bemutatása azzal a céllal történt, hogy engedélyt kapjanak arra, hogy ezt a fajtát tovább tenyészthessék.

Az akhal-teke lovat a honfoglalás-kori őseink is ismerték és használták, mára azonban állománya jelentősen visszaszorult, Magyarországon mindössze 68 törzskönyvben nyilvántartott egyede él a lelkes tenyésztőknél.

Híres Akhal-Tekék…

Bukephalosz Nagy Sándor harci ménje volt. Az emberek azt állították, hogy lehetetlen megszelídíteni, Nagy Sándornak azonban sikerült megülnie és kezelnie őt. Csatalovai közül Bukephalosz hátán lovagolt a legtöbb csatába Nagy Sándor, így vált világszerte ismertté ez a ló.

Absent, a fekete csődör díjlovaglásban az 1960-as Római Olimpián nagydíjban aranyérmet szerzett a Szovjetuniónak, majd 1964-ben, Tokióban bronzérmet nyert, 1968-ban pedig Mexikóban aratott nagy sikert. Két különböző lovassal összesen 6 érmet nyert. Ezek közül a legemlékezetesebb a Szergej Filatov irányítása alatt szerzett aranyérem, az 1960-as fenomenális 82,4%, amit azóta sem tudott senki és semmi felülmúlni.

Melekush-t Nyikita Hruscsov 1956-ban II. Erzsébet királynőnek ajándékozta. Akik a királyi istállóban dolgoztak vele együtt, azok Nagy Britannia legjobb lovaként emlegették a példányt.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
erdekesvilag.hu
lovasok.hu
Wikipédia
nyeregbefel.hu