BRIT ELIT ALAKULAT, A GURKHA HADTEST

BRIT ELIT ALAKULAT, A GURKHA HADTEST

Mai napig az angol hadsereg egyik legtiszteltebb és legkeményebb hadteste a Gurkha alakulat. Nem véletlen, hogy 2007-ben Harry herceg is járt náluk kiképzésen…
A nepáli gurkhák alkotta különleges egység azt jelenti a briteknek, mint az idegenlégió a franciáknak.

Nepáliak a brit hadseregben…

1815-ben,India és Nepál között kirobbant határvita kapcsán, egy összecsapás alkalmával az angolokat olyannyira lenyűgözte a gurkha küzdőstílus vadsága, hogy szerződést kötöttek velük, hogy toborozhassanak közülük a brit hadseregbe.

Gurkha-harcosok az elszánt harcmodorukról és félelmetes késükről, a khukari-ról (ejtsd: kukri vagy kukiri) ismeretek, történelmüket számtalan háborús helyzet tarkítja: az eltelt 1200 évben szinte minden környező nemzettel, közvetve vagy közvetlenül volt konfliktusuk. Többnyire hódító erők tagjaként kamatoztatták harci ismereteiket, amelyek apáról-fiúra szálltak évszázadokon át.

A kés…

A gurkha stílus elsődleges fegyvere a khukari kés. Mivel az eszköz a nepáli természeti környezethez alkalmazkodva fejlődött ki, számos alakban létezik – akad köztük 80 centiméteres darab is. Az 1800-as évektől a nepáli testőrök a paloták védelmére használták a nagyobb fegyvereket, azonban a legtöbb verziója ennek a késnek jóval rövidebb és könnyebb. Ezeket a közelharc során használják.

Harcban a khukarit három célból alkalmazhatják, ezek a lefegyverzés az ártalmatlanítás és az ölés. Lefegyverzéskor a markolatot, vagy a penge tompa oldalát használják. Az ellenfél ártalmatlanítása esetén szúrt vagy vágott sebet ejtenek. Mikor a gyilkolás elkerülhetetlen, ezeket a technikákat nagyobb erővel hajtják végre.

A gurkha katonák hiába sajátították el mesteri szinten a gépesített fegyverek használatát, a mai napig rohamozás közben ösztönösen késeikkel a kezükben vetik magukat az ellenfélre, így a khukari a brit hadsereg hivatalos fegyverzetének része lett.

Harcmodorukra jellemző, hogy dühből közdenek, a bevetés során nem éreznek sem fájdalmat sem éhséget. (A nepáli Hadtörténeti Múzeumban ma is őriznek olyan német gépfegyvereket, amelyekből a dühödt küzdelem során darabokat hasított ki egy gurkha tőre.)

Európai szemmel szokatlan ez a fajta ragaszkodás egy fegyverhez, ám érthetővé válik, amikor belegondolunk: a gurkhák már gyermekkoruktól kezdve tanulják a tőr használatát, s mire felnőnek, olyanná válik számukra a fegyverük, mint egy családtag. Úgy tartják, hogy a késnek lelke van, ha egy rossz lelkű tört tartasz magadnál az ellened fordulhat, ha pedig jó lelkű a tőr, akkor az védelmeződ lesz.

Ide vezethető vissza az az ősi gurkha szokás, hogy nem is veszik elő ok nélkül a késüket, mert ha a kukhrit egyszer kiveszik a tokjából, akkor vérrel kell érintkeznie, s ha épp nincs ellenség a közelben, akkor a tulajdonos a saját vérével táplálja éhes fegyverét.

A brit haderő gurkha állománya…

Bár a Brit-indiai gyarmat időszaknak 1947-ban vége lett, az angol hadsereg elit alakulatában még a mai napig is 7500 gurkha szolgál. Az utánpótlás biztosítására pedig minden évben 500 főt leszerelnek (átlagosan 20 év szolgálat után) a helyükre pedig felvételt hirdetnek melyre minden évben 30-50 000 ember jelentkezik. A felvételi vizsga az egyik legkeményebb próbatétel a világon, csak egy példa: 80 kg-os hátizsákkal 8 kilométert kell megtenni a hegyekben 45 perc alatt. Ezt a távot egy helyismerettel és kitünő fizikai adottságokkal rendelkező, edzett katona jó esetben is minimum kétszer annyi idő alatt teszi meg.

A felvett katonák a brit hadsereg teljes értékű tagjai lesznek. Szolgálati idejük lejárta után sokan jelentkeznek a szingapúri rendőrség kötelékébe, ahol kizárólag leszerelt gurkhákat alkalmaznak, tisztként és kommandósként egyaránt.

A gurkha küldetés…

Az angol-nepáli szövetség immáron több mint 190 éve tart, melynek az egyik –igen nyomós– oka magában a gurkhák filozófiájában keresendő: ha egy gurkha egyszer elkötelezte magát, akkor nincs az a dolog, amivel el lehet csábítani vagy rémíteni.

Az I. és II.Világháború alatt gurkhák ezrei harcoltak a németek, olaszok, japánok, majd később a kínaiak ellen.

A Falkland-háború csatáiban is bizonyították a gurkhák. Az argentin katonák – helyi beszámolók szerint – eldobálva fegyvereiket, hanyatt-homlok menekültek, amikor a brit hadsereg különleges egységeként szolgáló gurkha hadtest katonái megvillantották a félelmetes tőreiket.
A második legrangosabb katonai kitüntetést, a Szembetűnő Bátorság Keresztjét adományozta II. Erzsébet brit királynő egy Afganisztánban harcoló nepáli katonának. Dipprasad Pun őrmester, a Királyi Gurkha Lövészek katonája kivételes harci szellemről tett tanúbizonyságot amikor bázisának lőállását tálib lázadók támadták meg.
Pun őrmester egymaga ült gépfegyvere társaságában a megfigyelő ponton, amikor a tálibok offenzívája megindult. A tűzharc tizenöt percig tartott, ezalatt a brit katona elhasználta mind a négyszáz lőszerét, 17 gránátot dobott az ellenségre és egy aknát is bevetett, hogy megállítsa a rohamot. Amikor elfogyott a lőszere géppuskája állványával vert vissza egy mindenre elszánt tálib fegyverest, aki át akart mászni a falon a lőállásba.
A 31 éves katona harmincszoros túlerővel szemben védte meg a bázist, a körülbelül harminc főből álló tálib csapat nem tudott belül kerülni a falakon. A harcot karcolások nélkül úszta meg Pun őrmester, aki három bajtársa életét is megmentette helytállásával,

Nepálban jelenleg több szervezett katonai kiképzőtáborban folyik a gurkha seregek képzése, melyek közül az egyik legnagyobb Pokara mellett található, ahol közel 30 000 embert képeznek ki katonai szolgálatra, elsődlegesen az angol hadsereg számára.

Jó, ha mindenki megjegyzi, hogy soha se kössön bele egy gurkhába…!

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:

militarycelpont.blog.hu
bhaktikutir.hu
CNN