DROZSNYIK ISTVÁN képzőművész

DROZSNYIK ISTVÁN képzőművész

Drozsnyik István képzőművész, költő 1951-ben született Abaújszántón.
1978-ban a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett oklevelet.
1988-tól szabad szellemi foglalkozású képzőművészként él és alkot Miskolcon.
Drozsnyik István munkássága sokrétű. Foglalkozik szobrászattal, grafikával, festészettel, kerámiával, performanszokkal, videofilmek készítésével, installációkkal, land-art, assemblage, art brut és tárgyi környezetek készítésével, valamint vers- és prózaírással.

Avantgárd, posztmodern, expresszionista stílusban készült alkotásainak két nagy vonulata a „corpus” test és a szék motívuma. Munkái közül kiemelendő három hatalmas, 8×3 méteres ceruzarajza, Az utolsó vacsora, a Golgota és a Honfoglalás. Alkotásait több mint 700 kiállításon: 324 országos, 125 országos csoportos, 102 nemzetközi és 84 nemzetközi csoportos kiállításon, valamint 68 önálló tárlaton tekinthette meg a művészetkedvelő közönség. Eddigi alkotói pályafutása alatt 13.500 művet alkotott.

Drozsnyik István képzőművész tagja számos hazai művészeti szövetségnek, szervezetnek.
1977 és 1991 között tagja volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának.
1985 óta tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, 1991-től tiszteletbeli tagja a Fiatal Képzőművészek Egyesületének. 1992 óta a Magyar Képző- és Iparművész Szövetség grafikus szakosztályának a tagja.
Szintén 1992-ben felvételt nyert a Magyar Grafikusművészek Szövetségébe. 1998-ban pedig tagja lett a Magyar Szobrászok Társaságának, ugyancsak ez évben a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének festő szakosztályának vált tagjává. 2000-ben tagfelvételt nyert a Magyar Képző és Iparművészek Szövetségének szobrász szakosztályába.
2001-ben a Kapos Art Képző- és Iparművészeti Egyesületbe nyert felvételt. 2012-től tagja a Magyar Képző- és Iparművész Szövetség érem szakosztályának is. 2013-ban tagja lett a Magyar Elektrográfiai Társaságnak.
2014-ben a Magyar Művészeti Akadémia Köztestületi tagjává választották.

Drozsnyik István képzőművész munkásságát számtalan díj és elismerés koronázza.
1978-ban, 1980-ban, 1981-ben és 1983-ban elnyerte a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának ösztöndíját.
1982-ben a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának szakmai ösztöndíjasa lett.
Szintén 1982-ben az Országos Ezüstgerely Pályázat különdíját vehette át.
1984-ben a Felszabadulási Pályázat B-A-Z, Megyei KISZ és Üzemi Díjban részesült, valamint megkapta a Miskolc Város Művészeti Ösztöndíját.
1987-ben a NOSZF 70. évfordulójára kiírt pályázaton Miskolc Város Tanácsának díjában részesült.
1987 és 2017 között hatszor vett részt a lengyelországi Łódź-ban szervezett Nemzetközi Kisgrafikai Triennálén, ahol diplomában részesült.
1988-ban a Művelődési Minisztérium Szocialista Kultúráért díjban részesítette.
1995-ben megkapja a Győr Város Nagydíját, a Nemzetközi Művésztelep keretében.
1997-ben a salgótarjáni Országos Tavaszi Tárlat B-A-Z Megye Díját vehette át.
1999-ben az NKA Kiállítási Támogatásban részesíti (Debrecen, Déri Múzeum „Bibliai utazások”).
2001-ben a Miskolci Téli Tárlat keretében Salgótarján Város Díjában részesült. Szintén 2001-ben megkapta az NKA Kiállítási Támogatását (Miskolci Galéria ÉLET-MŰ-RÉSZEK II.).
2002 és 2020 között nyolc alkalommal nyerte el az NKA Alkotói Ösztöndíját.
2003-ban a bajai V. Nemzetközi Szabadtéri Performansz és Installáció Kiállítás I. díjával tüntették ki.
2004-ben a MAOE Képzőművészeti Ösztöndíjában részesült, majd B-A-Z Megye Önkormányzatának Alkotói Díját vehette át.
2005-ben ismét az NKA Alkotói Támogatását nyerte el Életmű könyvre.
2000 és 2016 között négyszer lett Miskolc Város Alkotói Ösztöndíjasa.
2005-ben a „Kossuth mítoszok” Kortárs Képzőművészeti Kiállítás Nívódíjában részesült. Ugyancsak 2005-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által a Római Magyar Akadémia Ösztöndíjában részesült.
2007-ben a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjével tüntették ki.
2009-ben elnyerte a Kondor Béla Díjat.
2010-ben és 2011-ben ismét az NKA Kiállítási Támogatásában részesült (Zenta Városi Múzeum ÉLET-MŰ-RÉSZEK V. és Miskolci Galéria ÉLET-MŰ-RÉSZEK VII.).
2012-ben az Országos Petőfi Pályázat Kiskőrös Önkormányzatának díját vehette át.
2013-ban a romániai I. Homoród Szalon Nemzetközi Biennálé Dicsérő Oklevelében részesült.
2014-ben a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep Nívódíjával tüntették ki Hajdúböszörményben.
2015-ben Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep Káplár Miklós-díját vehette át, szintén Hajdúböszörményben. Ezt követően a MAOE „HARMÓNIA” című kiállításán Szakmai Díjban részesült.
2017-ben a MAOE „KÁOSZ és REND” című kiállítás Szakmai Díját is elnyerte.
Úgyszintén 2017-ben Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjével tüntették ki.
2018-ban ismét a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep Nívódíját vehette át Hajdúböszörményben.
2020-ban az NKA Kiállítási Támogatásában részesült (ÉLET-MŰ-RÉSZEK XII., Pesterzsébeti Múzeum).
Szintén 2020-ban megkapta a Gálffy Ignác életmű-díjat Miskolcon.

Drozsnyik István képzőművész versbe szedett ars poétikája:
Jöt-
tem
sok tíz év-
vel ezelőttről
ekével a lelkem-
ben istállók szagával
lovak szabadság-nyerítésé-
vel apám pipafüsttel cserzett ar-
cával így jöttem falvak porából re-
ményteli világot szántani vak hittel mű-
vészetem templomát építeni.

Drozsnyik István képzőművész méltatása:
“…a kortárs magyar képzőművészet tele van tehetségekkel, Drozsnyik azonban sok szempontból is »különlegesség«, nincs igazi mestere, nincs olyan személyiség akitől tanulta volna a mesterség fortélyait, valóságos autóaidakta.
…nyoma sincs az epigonságnak, »iskolai hagyománynak«,
…rá valóban illik a képzőművész szó, hiszen olyannyira minden műfajban dolgozik, s ezek annyira szervesülnek egymásba és egymáshoz, hogy nehéz szétválasztani az egyes ágazatokat. Drozsnyik olyanra képes, amire kevesek: ami a kezébe kerül, azt ő a képzőművészet lehetséges anyagának tekinti, ő is egyfajta »Újrahasznosító«, s abban van a dolog misztikuma, hogy keze alatt ezek az anyagok »felemelkednek a földről«…” (Feledy Balázs művészeti író, művészetkritikus)

“Drozsnyik István képzőművészről sok minden feljegyeztetett az idők során. Erről persze ő maga is „gondoskodott”, lévén nemcsak hagyományos értelemben vett igen termékeny rajzos, „grafomán” festő és hihetetlenül leleményes szobrász, de „életszínházszerű” dobozokat, filigrán térgrafikákat, szellemes objekteket, szokatlan képtárgyakat, nyugtalanító assemblage-okat, valóságfokozó fotókollázsokat, merész installációkat, meghökkentő térberendezéseket, formabontó kerámiákat, befőttesüvegekbe rejtett türelemmunkákat, számítógépes nyomatokat, éremfurcsaságokat, köztéri plasztikákat, excentrikus performanszokat, misztikus tájépítkezéseket, biblikus akciókat, összművészeti happeningeket, valamint videofilmeket készítő alkotó is egy személyben, aki ráadásul s nem utolsósorban verseket, sőt önvallomásszerű, a világra és önmagára reflektáló prózaszöveket is ír.” (Novotny Tihamér művészeti író, KORTÁRS, 2016)

„…Drozsnyik a figyelem középpontjába állítja a “Sacrum” fogalmát, a megtisztuló magunkbaszállást, és nemcsak vallásos értelemben teszi ezt. Komoly, bensőséges, teljesértékű, de sebezhető életet tár elénk . Az élet mélyebb, feszített belső arányait mutatja be. Különböző események bemutatására (A harminchatodik születésnapomra, Vissza a feladónak, Jaj, meg kell halni) saját szimbólumainak egész arzenálját vonultatja fel – Kereszt, Test, Vér, Tűz, Fehér vászon, Megvilágítás, stb. A megtisztító akciók fotódokumentálását a művész a munka folyamán további eltolódásoknak, beavatkozásoknak veti alá, átírja őket más képzőművészeti médiumokba.„ (Dr. V. Beskid: Katalógus előszó, Kassa, 1994)

“Egy mesterember természetes mozdulataival szabja lemezeit. Ismeri anyagainak (vas, réz, fa, műanyag, kerámia( lehetőségeit, de inkább felhasználja, mintsem belülről formálja azokat. (Kerámiából töredékes, csonkolt alakzatokat teremt.) Az egyes elemeket egyenértékűnek tekinti, s mint az összerakós játékban, a végső építmény hordozza a mondanivalót. És ebben az összefüggésben már kulturális absztrakciókként nyernek új értelmezést a művész kép-szobor metaforái. Nyitott kompozíciókat teremt, gondolatilag is asszociatív értékűek. Nézőjét továbbgondolásra ösztökélik. Játékosan, szellemesen irányítja figyelmünket létfontosságú dolgokra…

A “Objet trouvé”-kat (talált tárgyak) nem csupán dekoratív vagy plasztikai tulajdonságaik kedvéért használja föl, hanem a bennük rejlő személyes emlék, érzelem miatt. Ez sajátos feszültségeket indukál a szobor egyes elemei között.

A néző számára a létező látványhoz fogódzóként ironikus, játékos műcímeket ad. Másutt a háború, az erőszak, a környezetszennyezés témája az aktuálpolitika vetületében jelenik meg a művész szociális érzékenységének kifejezéseként. Nem ádáz harcosként lép fel, de figyelmeztet, próféciál a humánum jegyében…” (Dr. Muraközi Ágota: Drozsnyik István képzőművészetéről két szólamban, Nyíregyháza, 1994)

“…Mert Drozsnyik István nemigen tud betelni a modernkor kaotikus, drasztikus és lehangoló emberi viszonyainak vizsgálatával. Hol az önzés, az agresszivítás pusztító energiáit észlelhetjük képein, hol a közöny, a kiégettség vagy a szexualitás felemás jelenségeit. Máskor meg történelmi, biblikus példákhoz fordul, minthogy egyetemesebb távlatokat akar biztosítani emberi színjátékainak. De különben is: a középkorú alkotó lépten-nyomon közvetetten, metaforikusan szemléli a világot. Számára hosszú évek óta a szék jelenti azt a formulát, amelyen keresztül figurális diagnózisait megfogalmazza. Nála a jámbor ülő alkalmatosságok minduntalan átlelkesülnek, életrekelnek, hogy aztán kedvük szerint öldököljenek, szeretkezzenek, dulakodjanak vagy éppen mulatozzanak. Úgyhogy a hatalom, a nyugalom hagyományos attribútuma itt a belső, ösztönös kiszolgáltatottság és a féktelen indulatok szubjektív kifejezőjévé válik…” (Szuromi Pál: Elvarázsolt székek. Drozsnyik István szegedi tárlata, Új Művészet, 1996)

“…Meglepő hangsúlyt kap a Miskolci Galériában a sok nagyméretű színes rajz, köztük két, a Csontváry-képek méreteire emlékeztető kompozíció. Hangsúlyos akcióval szolgált a Pécsi Sándor Guruló Színház: a szerző szövegét bikinis lányok recitálták színes füstökbe merülve, reflektorok ellenfényében, szobrok és rajzok között.

A második akció új helyszínen, a galéria klasszicista boltívek és mediterrán epületszárnyak által határolt udvarán zajlott. Visszatérve a galéria emeletére a “kihűlt” díszletek és szobrok közé, kicsit minden látottat átminősített az előbbi esemény: a festészet bábruhájából kivetkőzött Drozsnyik három szobrát égette el az udvaron, majd a szereplők (utóbb a nézők egy része is) szalonnát sütöttek az égő szobrok elhamvadó parázsánál. A pernyefoszlányok végig pettyezték az eget. Lusta bombaként a poharakban úszó borba hullottak. Közben nem szólt senki a lányok közé emelt talapzaton ágyékkötőben küzdő három fiúnak, hogy vége a Laokoón csoport fekete műanyagtömlőkkel vívott küzdelmének. Ők csak küzdöttek tovább, balról-jobbról a szalonna sült…” (Barabás Márton: Élet-mű-részek II., Új Művészet, 2001)

“…Finomság, éteri érzékenység hatja át rajzi forgatagát, a dolgok, jelenségek iránti vonzalom. Emberré válik a szék – Szent Györggyé -, élni kezd a létra, vonalszilánkok, átlós mozgalmasság élteti. Bár minden elvonatkoztatott, valahogy mégis minden érthető, annyira meggyőző képi érvelése attól függetlenül, hogy a Drozsnyik-kompozíció nyelvújítás, új képi nyelv, melyet megtanulhatunk gyönyörködve, küzdve, szemlélődve. E látszatra lázas firkálás megfontoltságot és elmélyülést tükröz, azt, hogy általa és benne csak ilyen lehet a kép. Minden olyan valószínűtlen és logikus egyben. A formatársulások mágikusak és egyszerűek – alakulnak, nem ismétlődnek-, művei mégis egy nagy családot képeznek…” (Dr. Losonci Miklós: Drozsnyik István vonalrendszerének irányai, Új Hevesi Napló, 2001)

“…Ironikusan és higgadtan, a dolgok lényegének és látszatának ismeretében, fenntartás nélkül mélyül el a művész munkájában, hogy kirobbantó lelki feszültségeket sűrítsen alkotásaiba. Mozgékony természetével, átható szellemiségével képes érzelmi húrokat pengetni és megengedi magának a szenvedélyes rajzolás szabadelvűségét, szabadnyelvűségét. Elkötelezetten keresi ötleteinek, gondolatainak, érzelmeinek a legmegfelelőbb plasztikai kifejezőeszközeit…

Drozsnyik István művei bármennyire is eltérőek egymástól és változatosak, kiegészítik egymást, átfogó sorozatot, gondolatébresztő jelképláncolatot képeznek, mindegyik külön rész az egészből, folytatója egy komplex egységnek. Az „élettenger” egy cseppje.

Kiállító vendégünk általános emberi megszállottsága, meditatív tematikája – melyben a világ jelenségei között, ennek tipikus helyzeteit kutatja – alapvetően reflexív alkotási módszerek által jutnak kifejezésre, különösen tartalmas, változatos és tömör kompozíciókban érvényesülnek. Rajzaiban arra törekszik, hogy egy megváltozott világ jellegzetességeit fedje fel, egy olyan nyilvánvalóságot emeljen ki, mely meghaladja az ember képességeit, ugyanakkor kötelezi, hogy megértse végre a helyzet konfliktusos valóságát, anélkül, hogy csupán egyszerű másolata, vagy torzítása lenne részleteinek. E művész kitartóan megkísérli palástolás nélkül megmutatni igazi arcát, felfedni rejtőzködő szomorúságát…” (Boda Veronika művészettörténész megnyitó szövege, Művészetek Múzeuma, Brassó, 2001)

*
Fotó: DROZSNYIK ISTVÁN és alkotásai

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *