SZUEZI – CSATORNA ÉPÍTÉSE

SZUEZI – CSATORNA ÉPÍTÉSE

A közelmúltban a figyelem középpontjába került a Szuezi-csatorna egy elakadt konténerszállító miatt.
A 163 kilométer hosszú csatorna, 8000 kilométerrel és 30 nappal rövidít meg az Európa és Dél-Ázsia közötti hajóutat, ezért a jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Kezdetek…

Vörös-tengert a Földközi-tengerrel összekötő csatorna építése már az ókorban felmerült.
A Nílus egyik torkolati ága és a Vörös-tenger között II. Néko fáraó, Kr. e. 7. században kezdte el egy csatorna építését, amelyet az Egyiptomot meghódító Dareiosz perzsa király fejeztetett be be Kr. e. 490 körül. Az újra és újra elhomokosodó, majd kikotort csatornaárok a 8. században végleg az enyészet martaléka lett.

A két tenger közötti hajózás egy évezredig szünetelt, pedig egy ilyen csatorna rendkívüli módon módon befolyásolhatta volna a tengeri nagyhatalmak korai kialakulását és világkereskedelem fejlődését, sőt a gyarmatosítást is.
Európából Ázsiába, és vissza induló kereskedelmi és katonai hajók kénytelenek voltak dél felől megkerülni az egész afrikai kontinenst, ami egy London-Bombay út esetében 20 ezer kilométer és körülbelül három hónapnyi utazást jelentett.

Bonaparte Napóleon császárrá választása után foglalkozott a csatornaépítés gondolatával, de mivel földmérői – tévesen – azt állították, hogy a Földközi- és Vörös-tenger szintje között különbség van, elvetette az ötletet.
De a franciák továbbra sem tettek le az elgondolásról, viszont az egyiptomi alkirály nem mutatott érdeklődést iránta.

Ferdinand de Lesseps alexandriai francia alkonzul élére állt a Szuezi-csatorna építésére irányuló kezdeményezésnek és elég részvényest gyűjtött ahhoz, hogy 99 évre megvásárolva a terület koncesszióját, 1858-ban létrehozhassa a Szuezi-csatorna Társaságot. Felkérte a Svájcban vasútépítéssel hírnevet szerző osztrák mérnököt, Alois Negrellit, aki a Szuezi-félszigetre utazott, és megállapította, hogy a két tenger között nincs szintkülönbség, így a csatorna megépítésének sincs akadálya, így a mérnök tervei alapján 1859. április 25-én kezdték meg a Szuezi-csatorna építését….

Az építkezés a Földközi-tenger partján, a mai Port Szaíd helyén kezdődött, a francia Eugene Mougel irányításával, mert Negrelli váratlanul elhunyt.
Az építők rendkívüli nehézségekkel álltak szembe, a sivatagos tájon az ivóvíz biztosítása is kihívás volt. Háromezer teve is szállította naponta az vizet a Nílusból az építkezés mentén létrehozott táborokba. De a kolera is rengeteg áldozatot szedett.
A vállalkozás első éveiben nagyon lassan haladt mert a 60 ezer egyiptomi munkás, fizetség nélkül, kézzel ásott és a kitermelt földet kosarakban szállította el a helyszínről. A nemzetközi felháborodás hatására ezt a kényszermunkának minősíthető tevékenységet 1864-től megszüntették. Ezután már munkásokat toborozták és tisztességesen meg is fizették őket. A társaság több mint 300 gőzhajtású ásó- és kotrógépet is rendelt.

Megnyitásakor a Szuezi csatorna akkor még csak hét és fél méter mély, a medernél 22 méter, a felszínen 60-90 méter széles volt.
A megnyitó ünnepség 6000 híres vendég jelenlétében november 15-én Port Szadiban tűzijátékkal és az alkirály jachtján adott bankettel kezdődött. A királyi vendégek között Ferenc József császár is ott volt.
Nyolcvan hajóból álló konvoj november 17-én indult útnak indult majd 20-án érték el a vörös-tengeri Port Szuezt.
Téves az a hiedelem, hogy a csatorna átadásakor mutatták volna be Verdi Aida című operáját, a valóságban annak ősbemutatójára csak 1871 decemberében került sor a kairói operaházban.

A csatorna építésének költsége a tervezett összeg duplája volt. A költségek csaknem háromnegyedét Egyiptom állta, de a haszonból csak 15 százalékot kapott. Ezért az ország 1875-ben szó szerint csődbe jutott, és arra kényszerült, hogy csatornarészvényeit eladja az így monopolhelyzetbe kerülő brit kormánynak.
1882-ben Egyiptomba bevonuló britek minden hajó előtt megnyitották a csatornát és szavatolták a biztonságos átkelést.
.
Szuezi válság…

A britek 1956 nyarán kivonultak Egyiptomból. Néhány héttel később Nasszer egyiptomi elnök puccsszerűen államosította a csatornát. Mivel Nyugat-Európa kőolajának jelentős része ezen az útvonalon keresztül érkezett, október végén – a magyar forradalommal egy időben – francia, angol és izraeli csapatok szállták meg az övezetet, és csak az amerikai és szovjet közös fellépés hatására távoztak az év végén.
Az 1967-ben lezajlott hatnapos izraeli-arab háború után a csatorna nyolc évig zárva tart, s a kereskedelmi hajók ismét csak Afrika megkerülésével tudnak közlekedni.

1975-ben nyitották meg újra a hajóforgalom előtt a csatornát.
A békét és a hajózhatóságot 1981 óta (egyiptomi és izraeli jóváhagyással) a Sinai-félszigetre telepített nemzetközi erők is garantálják, akik között számos magyar rendőr is szolgált, a többnemzetiségű parancsnokság legnagyobb megelégedésére.

A Szuezi-csatorna kapacitását 2015-re kibővítették, az 1869-ben épült mesterséges vízi úttal párhuzamosan egy 35 kilométer hosszú új medret ástak, valamint a régi csatornát egy 37 kilométeres szakaszon kiszélesítették, így lehetővé vált a Kétirányú közlekedés. A Szuezi-csatorna a világ egyik legfontosabb és legforgalmasabb, egyben leghosszabb zsilip nélküli épített vízi útja. A csatorna jövője biztosnak mondható: Afrika megkerülése hatalmas többlet távolságot jelent.
Szuezi-csatornán évente 18-20 ezer hajó halad át (szigorúan csak konvojba rendeződve), ami a világ teljes, hajón lebonyolított kereskedelmi volumenének körülbelül 10 százaléka. Egy átkelés átlagosan 13 óra amiért körülbelül 110 ezer euró áthaladási díjat fizetnek az üzemeltetőnek, vagyis az egyiptomi államnak, amely így évente 2 –2,1 milliárd euró bevételre tesz szert. Ebből finanszírozzák a folyamatos kotrást amire a gyakori homokviharok miatt van szükség.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
afrikatanulmanyok.hu
fmc.hu
mult-kor.hu

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *