HÉTFALUSI CSÁNGÓ BÚTORFESTÉS

HÉTFALUSI CSÁNGÓ BÚTORFESTÉS

Brassótól keletre a Barcaságban található a “Hétfalu” elnevezésű vidék. Nevét hét település adja: Bácsfalu, Tükrös, Csernátfalu, Hosszúfalu melyek egyetlen várossá olvadtak össze, Négyfalu néven. A másik három község Tatrang Zajzon és Pürkerec adja a Hétfalut..

A települések magyar lakosságát sajátos nyelvjárásuk és szokásaik miatt a szomszédos székelyek csángóknak nevezik a többi barcasági magyar falu lakóival együtt.

A hétfalusi csángó magyarok eredetéről sokat vitatkoztak a történészek. Tévesen szokták őket a moldvai csángókkal azonosítani, ugyanis a „csángó” jelző az elcsángálást, elvándorlást jelenti és ebben a formában a moldvai csángókra érvényes. A hétfalusiak is csángók, de ők nem a csángálás miatt kapták ezt a nevet, hanem a sajátos vészjelzési módjukról. Veszedelem, például tűzvész esetén úgy értesítették a lakosságot, hogy egyedi ritmusban félreverték a harangnyelvet, vagyis csángattak.
A csángatás a falu harangozójának volt a feladata. A csángatás tudománya „apáról fiúra” szállt. Az idős harangozó megtanította az utódját csángatni. A csángatásnak több formája is létezett, minden veszélynek megvolt a csángatási technikája. A hétfalusiak tehát nem csángáltak-elcsángáltak, hanem csángattak.
A hétfalusi csángók minden bizonnyal székely eredetű magyarok, Szent László király határőrnek telepítette le őket a végvárakhoz tartozó területekre.

Bútorfestés kezdetei…

Bútorok díszítésének a festés gyakori módja, faragott – festett egyházi bútor emlékek tanúsága szerint már a 13. században alkalmazták.
A bútorfestés elterjedése az asztalos bútorok tömeges megjelenésével indult, főként a fenyőfát használó vidékeken. Eleinte a nyersanyag hibáinak a leplezése, intarzia helyettesítésére használták. Tetszetőssége és olcsósága miatt hamar elterjedt és mindennapos díszítőelemei lettek a parasztházaknak is.

Hétfalusi bútorfestés…

Hétfaluban a 19. század közepén kezdett elterjedni a bútorfestés.
A császárpárti szász és román csapatok többször felgyújtották Hétfalut, így a régi fából készült egyablakos házak nagy része odaveszett.
A hétfalusi csángók ezután, brassói szász mintára kétablakos, felső csonkakontyos tetejű, oromdíszes téglaházakat kezdtek építeni.
1848 előtt készült festett bútor nemigen akad Hétfaluban, a türkösi múzeumban viszont van egy 17. századi faragott és festett kontyos szék.

A hétfalusi bútorfestés aránylag rövid ideig élt.

Az 1890-es években még nem mehetett férjhez csángó hajadon festett bútor nélkül. A szokás viszont a századfordulóra már meg is szűnt, átvette helyét a politúrozott, fényezett furnéros bútor.
Művészeti szempontból a hétfalusi csángó festett fabútor a székely és a szász festett bútor között foglal helyet.
A szász bútor reneszánsz stílusú, azokon a rózsák és tulipánok füzéreken lógnak, a szegélyek is cikornyásak, inkább rokokósak.
A székely bútorok dísze ezzel szemben nem reneszánsz jellegű. A virágok inkább természetesek. Gyakori a liliom, rózsa, szegfű, gyöngyvirág, tulipán.

A hétfalusi csángó bútoron a virágok stilizáltak, állat motívum, leszámítva egy-egy madár ábrázolást teljesen ismeretlen. Az egyes falvak bútorain kisebb eltérések vannak de a hétfalusi csángó festett bútor mindenképp egységesnek tekinthető, és külön néprajzi kategóriába sorolható.
A hétfalusi bútor-asztalosokról kevés adat maradt fenn. Az első asztalos minden bizonnyal Nagy András lehetett, aki 1850 körül dolgozott.
Bútornak lehetőleg a jól kiszáradt sárga színű szemerkefenyő (nagyobb gyantatartalmú lucfenyő) deszkát használták, mert ez nem hasadt. Az asztalosok a fát különféle kéziszerszámokkal, gyaluk, vésők, fúrók, fűrészek segítségével munkálták meg. A bútor elkészítése után következett a festés. A bútort télen szobában, nyáron az udvaron vagy a csűrben festették, ügyelve, hogy az erős napsütés ne érje a felvitt festéket.
A bútorfa hibás részeit enyves gipsszel tömték be, ezután meleg enyvvel alapozták le a teljes felületet. A festéshez oxidokat használtak. A szükséges porfestékeket – cinóbervörös, citromsárga, okkersárga, cinkvájsz, krómzöld, ultramarin kék – üzletből vásárolták. Az oxidokat festéktörőn, egy kerek, mélyedéssel és lefolyóval ellátott lapos palakő edényben megtörték majd lenolajjal keverve finom masszává dörzsölték.
Általában citromsárga alapon zöld, sárga, fehér, kávészín; vörös alapon zöld, kék, kávészín, sárga; zöld alapon kék, sárga, fehér, vörös; kék alapon fehér, piros, sárga virágozást találunk, vagy sötétbarna alapon fehér, piros, sárga, zöld, vörös és kék szín keverékéből képezett virágcsokrok, tulipánok díszelegnek.
A díszítésben kerülték a természethűséget, csupán valószerűségre törekedtek. A rózsát fehérre, pirosra, a gyöngyvirágot fehérre, a tulipánt sárgára, vörösre festették. A szárak, levelek legtöbbször sötétzöld színt kaptak. Motívumok között megtalálható még a macskaköröm, ritkábban a csillag. Gyakori a hálószerű dísz vagy a függönyrojt is.
Csaknem minden bútordarabot cikornyázott évszámmal láttak el.
A bútorokat legtöbbször asszonyok, lányok festették akik általában az asztalos hozzátartozói voltak. Legelső ismert bútorfestők Fejér Simon Ilona és testvére, Fejér Simon Samu (1870 körül születtek), valamint Koródi Ilona voltak.

A festett bútorokat elsősorban a hétfalusi csángó magyarok számára készítették, nagyon kis részben a románoknak.
Legfontosabb bútordarabok a menyecskeláda (amiben a kelengyét tartották), tornyos ágy, nagy ágy, emeletes ágy (ebben alul a gyerekek aludtak, a teteje mindig fel volt vetve), gyermekágy, ládás pad (padláda, amelyet sokszor két fedéllel és oldalán ajtóval is elláttak, és ebben tartották az edényeket), saroktéka, pohárszék, almárium, asztal, támlás szék, kontyos szék (vagy magyar “bajuszos szék”), papi szék (kétszemélyes szék, amelyre a pap és a kántor ült temetéskor) valamint a kalántartó, sótartó, festett zsalugáterek.

A tehetős családok a tisztaszobát (az első szobát, amelyet nem laktak) festett bútorokkal rendezték be.
Az asztal körül a székek elhelyezésével érzékeltetni lehetett, hogy béke, illetve harag volt-e a családban (attól függően, hogyan állították a kontyos székeket egymás mellé).

A hétfalusi bútorfestés fél évszázad alatt egyedi stílust teremtett mely kihatott az ott élő emberek lelkületére, megmutatva egy bekebeli világot Szászföld és a Székelyföld közé ékelődve.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
https://terrabarcensis.ro/a-hetfalusi-festett-butor/
Wikipédia
képek: Pro Terra Barcensis