SumidaA CSERNÁTFALUSI KEHELY
Brassótól keletre a Barcaságban található a “Hétfalu” elnevezésű vidék. Nevét hét település adja: Bácsfalu, Tükrös, Csernátfalu, Hosszúfalu melyek egyetlen várossá olvadtak össze Négyfalu néven. A másik három község Tatrang Zajzon és Pürkerec tartozik a Hétfaluba.
A hétfalusi csángó magyarokat tévesen szokták a moldvai csángókkal azonosítani, mert a „csángó” szó elcsángálást, elvándorlást jelent és ebben a formában a moldvai csángókra érvényes. A hétfalusiak is csángók, de ők nem a csángálás miatt kapták ezt a nevet, hanem azért mert veszedelem, például tűzvész esetén úgy értesítették a lakosságot, hogy egyedi ritmusban félreverték a harangnyelvet, vagyis csángattak. Minden veszélynek volt külön csángatási technikája. A hétfalusiak tehát nem elcsángáltak, hanem csángattak.
Csernátfalu a környező csángó falvakkal együtt a törcsvári uradalomhoz tartozott egészen 1498-ig, ekkor Brassó városa szerezte meg az uradalmat és a hozzá tartozó falvakat, köztük Csernátfalut is.
Csernátfalun 1427- 1440 között önálló egyházközség alakult ki Szent Mihály eclésia néven.
A hagyomány szerint Hunyadi János ajándékozta a kelyhet a csernátfalusi eklézsiának jutalmul a csángó nép harcokban mutatott vitézségéért.
Az értékes 15. századi csernátfalusi kehelyről Orbán Balázs így ír:
„De van Csernátfalunak mindezeknél régebbi műemléke, vagy jobban mondva műremeke, egy gót ízlésben készült régi kelyhe, amely legalább is Hunyadi János korából származik, s az ötvösség egyik legszebb alkotását állítja elönkbe. (…) E kehely szépsége engem váratlanul lepett meg, s kárpótlást nyújtott azon csalódásomért, amely itten remélt régi egyházi jegyzőkönyvek és más okmányok nemléte miatt ért.”
A gyönyörű kehely keletkezését az 1400 évek végére, az 1500 évek elejére datálják.
Az ezüstből készült, kívül belül gazdagon aranyozott kehely 20 cm magas, kupakosara 9 cm átmérőjű, talapzata pedig 11,5 cm széles. Hatkaréjos talapzatát áttört párta köríti, az egyik karéjon egy térdelő szerzetes alakja (Aquinói Szent Tamás?) látható.
A szár hatoldalú felül az elvékonyodott hatszögön kacskaringós fekete zománcos írás látható:
INRI | LUCAS | MAR | CUS · MA | TIAS · IOH | ANNES
A nódus (csomó) dísze a legszebb. A hatszögű díszletcsoport mindegyike egy-egy gótikus ablakocskát formál, az ablakok fölött keresztvirágban végződő, lőréssel és falvéddel ellátott csúcsmű látható. Az ablakokat három tornyocskával ékített oldaltám választja el. A gótikus ablakok mögött fülkék találhatók. A fülkékben valamikor szobrocskák voltak, ezekre utalnak a felíratok is: Jézus a kereszten, a négy evangélista, és Mária a kereszt alatt.
1884-ben, egy fennmaradt leírás alapján, öt szobrocska még meg volt a hatból, Mária miniatűr alakja akkor már hiányzott. Ma már egyik szobrocska sincs meg.
A kupakosár alsó részét igen szép, finom metszésű vésett dísz borítja, amely egymásba fonódó leveles ágakból áll madarakkal és virágokkal kiegészítve. Mind a növénydísz, mind a madarak igen finom metszésűek. A teljes kupakosarat egykor áttetsző színes zománc fedte. 1884-ben még látszott a zöld színű zománc, ma teljesen lekopott, csak az arany alap látható.
A díszítés, az imádkozó szent, és Szűz Mária alakja mind – mind arra utal, hogy a kehely katolikus templom számára készült.
A kehely az egykor volt Szent Mihály eklézsia kizárólagos tulajdonában volt, és az 1440-től királyi kiváltságokat élvező csernátfalusi egyház dicsőségét mutatta.
A csernátfalusi régi kis kehely valódi remekmű, a brassói ötvösség olyan kiváló műve, amelynek kevés párja van a Kárpát-medencében. Gótikus díszítése a híres, szintén 15. századi kassai és esztergomi kelyhekével vetekedik, amelyeket szintén Erdélyben készítettek.
A kelyhet mai csernátfalusi evangélikus egyház megörökölte.
írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
forrás: https://terrabarcensis.ro/a-csernatfalusi-kehely/
Wikipédia
képek: terrabarcensis.ro
A CSERNÁTFALUSI KEHELY
