A barbizoni iskola

A barbizoni iskola
1835 körül francia festőkből álló csoport utazott egy Párizstól 40 mérföldnyire délnyugatra fekvő kis faluba. A falu neve Barbizon, a fontainebleau-i erdő szélén áll.
Kicsiny település, 2018-ban a lakossága hivatalosan 1169 fő, de a jelentősége a festészetben óriási.
A festőcsoport tagjainak fő törekvése a természet tanulmányozása, megismerése volt. Kitörni a műtermek világából, a természetben festeni, a szabadban, bensőséges hangulatú képeket. Az addig uralkodó akadémizmustól akartak elhatárolódni. Stílusukra jellemző volt a kompozíció szigorúsága, az aprólékos kidolgozás, a fényképszerű pontosság. Témájukat főleg a természet adta, de nem zárkóztak el a historikus, vallásos, bibliai és a legendák témáitól sem. Lényeg, hogy minden érdemes a megörökítésre, azt festették, ami körülvette őket.
Tájfestői indulásuk érintkezett a romantikával. Hiszen a természet úgyszólván vallásos tisztelete, a már-már panteisztikus világérzés a romantika sajátja volt. Jellemző, hogy még Théodore Rousseau, a realista tájábrázolás egyik legnagyobb hatású úttörője is arról elmélkedik, hogy aki a természet csendjében él, az a világ közepévé válik, és rövid időre egy kis mikrokozmikus világ napjának hiheti magát.