Sumida“AZ ÓPERENCIÁS TENGEREN IS TÚL”
Általában az Óperencia egy mesebeli országot, az Óperenciás-tenger az ismert és az ismeretlen világ határát – átvitt értelemben a valóság és a fikció határát – jelöli, legtöbbször „az Óperenciás-tengeren is túl” kifejezésben fordul elő, mint mesekezdő formula.
Az Óperencia szó használatáról ismert első feljegyzés 1773-ból származik, aminek egyik kézenfekvő magyarázata az lehetne, hogy a szó ennél nem sokkal régebbi, de tény, hogy a népköltészetünk iránti tudatos érdeklődés a 18. század közepe tájára tehető, így a témával kapcsolatos feljegyzések többnyire csak később születtek.
A Magyar néprajzi lexikon – Kunszery Gyula kutatásaira hivatkozva – idézi Tárkány Béla 1846-os, karlsbadi és gasteini útjáról szóló naplóbejegyzését:
„A meséshírű Oberenczián keresztül estére Mölkbe értünk.” Ez arra enged következtetni, hogy az Óperencia Felső-Ausztria tartomány német nevének („Österreich ob der Enns”, vagyis az Enns folyó feletti Ausztria félrehallásával kapta nevét. Az Óperenciás-tenger a feltételezések szerint a salzkammerguti tavakkal azonosítható.
A kifejezést valószínűleg az alsó-ausztriai Welsben állomásozó magyar huszárok használták először „távoli hely”, illetve „az ismert terület határa” értelemben. Amennyiben Óperencia Felső-Ausztriát jelenti, úgy a túl az Óperencián kifejezés a napóleoni háborúk korának katonái számára a Habsburg Birodalmon túli országokat, vagyis a külföldet jelentette, ahová háborúba kellett menni.
