A fehér német juhászkutya

A fehér német juhászkutya
Nincs még egy olyan kutyafajta, amelyet ilyen sok területen lehet alkalmazni mint a német juhászkutyát. Eredetileg pásztorkutyának tenyésztették, a feladata a bárányok őrzése és figyelése volt. Manapság legtöbbször a rendőrségnél, a hadseregben és a határvédelemnél alkalmazzák, mint őrző-védőkutyát. Sokszor mentőkutyaként, terápiás kutyaként, vakvezetőként vagy lavinamentő kutyaként dolgozik. Nem csak a származási otthonában, Németországban számít vezető szolgálati kutyának, hanem világszerte egyaránt.
Az emberrel tanúsított bizalma és megbízhatósága miatt családi kutyaként is elterjedt. Amennyiben jól nevelt kutyáról van szó, nagyszerű partner és a családi életbe is tökéletesen beleillik. A jól szocializált németjuhászok nagyon gyerekbarát állatok és más háziállatokkal és jól kijönnek. Az aktív németjuhász családi kutyaként való tartásának feltétele az, hogy szellemileg és testileg is fejlesszék.
Néha előfordul, hogy fehér német juhászkutya kölykök jönnek a világra, az FCI azonban a fehér színt 1933 óta hibás tenyésztésnek tartja.
1968-ban végül a „Sheperd Dog Club of America” is beleegyezett ebbe, ami az „American Kennel Club” standardjáért felelős. Egy kivétel van csak a „Canadian Kennel Club”, akik még mindig törzskönyvezik a fehér németjuhászokat.
2011 óta az FCI a Nemzetközi Kinológiai Szövetség önálló fajtaként a „Berger Blanc Suisse” (svájci fehér juhászkutya) néven jegyezi be a fehér németjuhászokat. A fehér németjuhász kölyköket azonban nem szabad a svájci kutyákkal keresztezni és ezért törzskönyvezni sem lehet őket.
Tehát tulajdonképpen két fehér „németjuhász kutyafajta létezik.” Csak éppen se nem német se nem elfogadott kutyafajták.
Nézzük csak milyenek
A fehér szőrzetű német juhászkutya, a pigmentációját és és a szőrzete színét leszámítva, külsőleg minden tekintetben ugyanolyan, mint a hagyományos német juhászkutya. A korábban tárgyalt fehér juhászkutyától szőrzete színében különbözik: a fehér német juhászkutya bundájában gyakran bukkan fel sárgás vagy farkasszürke szín, ami az amerikai-kanadai juhászkutya esetében (kisebb) hibának minősül. Különböző a pigmentációjuk is. A fehér németjuhász kutya orra, ajka és szeme pereme nem fekete, hanem inkább rózsaszínes vagy világosbarna. Hátvonala szintén a német juhászkutyáéhoz hasonlít, a fehér juhászkutya háta vízszintesebb. Sima (rövid) és hosszúszőrű változata is ismert.
E fajta jellemzői lényegében megegyeznek a német juhászkutyáéval. A szőrzet ápolására talán több figyelmet kell fordítani, mivel a fehér szőrök jóval feltűnőbbek a lakásban. A fehér német juhászkutyát hivatalosan még nem ismerték el, bár rendszerint törzskönyvezik; a törzskönyvben azután feltüntetik, hogy nem elismert színű állatról van szó. Ez az oka annak, hogy az FCI kiállításain (egyelőre) nem lehet fehér német juhászkutyát látni.
A svájci fajtaklub 2001 őszén nyújtotta be az elismertetés iránti kérelmet, melyre az FCI 2002 májusában bólintott rá, bizonyos kompromisszumok teljesítése után. Az egyik ilyen feltétel oka az lehetett, hogy az új fajtát világosan el lehessen határolni a német juhászkutyától, és azzal többé semmilyen kapcsolatba ne kerüljön. A megfelelő fajtanév megtalálásának problémája is némileg lassította az elismertetés folyamatát. Végül a régi-új fajta neve – mivel a hivatalos fajtaleírás nyelve a francia – Berger Blanc Suisse lett, vagyis fehér svájci juhászkutya, hiszen Svájc vállalta a fajtagazda ország szerepét és nyújtotta be az elismerés iránti kérelmet.Az FCI standard-bizottsága 2002 decemberében, 347-es standard számon, 2003. január elsejei hatálybalépéssel ismerte el hivatalosan a fehér svájci juhászkutyát, egyelőre csak ideiglenesen 10 évre, ahogyan azt a szövetség szabályai előírják. A végleges elismertség érdekében, az FCI-tagországoknak kötelezően ki kell zárniuk a tenyésztésből minden olyan egyedet, melynek törzskönyvén az első három generációban “színes”, azaz nem fehér kutyák szerepelnek. Érdekes módon az FCI-elismertség új nehézségeket generálhat, főleg a tengeren túlról importált kutyák esetében. 2003 január elsejétől nem minden fehér juhászkutya fehér juhászkutya! Ugyanis Amerikában, Kanadában és Angliában nem amerikai-kanadai juhászkutyának, hanem White German Shepherd-nek, azaz fehér német juhászkutyának hívják a fajtát, és Angliából már hallani olyan hangokat is, hogy nem kívánnak igazodni az FCI-hez.Az eltérő megnevezés okozta nehézségeket talán ki lehet majd küszöbölni, de ennél sokkal nagyobb baj, hogy a fenti országokban továbbra is bevonhatók “színes” kutyák a tenyésztésbe, ellentétben az FCI rendelkezésével.
Kedves Olvasó eddig érti? Na akkor szíveskedjen nekem is elmagyarázni, hogy egy olyan kutyafajta amelyik valójában egy recesszív gén előfordulásának köszönheti a létét és semmiben nem befolyásolja a domináns tulajdonságokat mitől nem elismert kutyafajta, vagy miért nem alfaja az „anyafajtának”?
Nem feladatunk az FCI eljárását bírálni, de mindenesetre elgondolkodtató.
Nézzük csak milyen ez a fehér (német) juhászkutya.
A fehér juhászkutya értelmes, kedves, kezes jószág. Lojalitásához, hűségéhez nem fér kétség. Könnyen kezelhető, viszonylag kis fáradsággal kiképezhető, idegenekkel nem agresszív vagy rosszindulatú, bár némi tartózkodással viseltetik irántuk. Csoportosan, kennelben is gond nélkül tartható, mert kifejezetten falkaszerető, fejlett társas ösztönnel rendelkezik. A gyerekeket szereti, a ház körül vagy a házban tartózkodó különféle állatokkal is jól megfér. Szervezete szilárd, ellenálló, mert tenyésztői nem áldozták fel a minőséget a divat, a “szépség” kedvéért.
Színe: Egyszínű fehér, foltok nélkül. Évszaktól függően fülcsúcson, farkvégen és a hát középvonalában egy kevés vadszín feltűnhet.
Szőrzete: Két fajta szőrtípust különböztetünk meg: – sima félhosszú – sima hosszú. Mindkét típusnál fontos a sűrű alj szőrzet.
Sima félhosszú: A fedőszőr lehetőleg tömör, a szőrszálak egyenesek, durvák és szorosan simulnak. A fej, beleértve a fül oldalait a lábak elülső részei és a mancsok szőrzete rövidebb. A nyak hosszabban és dúsabban szőrözött, úgyszintén a lábak hátulsó részei, egészen a lábközépig. A combokon pedig a szőrzet ún. nadrágot formál. A szőr hossza különböző, sok átmeneti forma található ezeken belül is.
Sima hosszú: Az egyenes szőrök hosszabbak, nem simulnak szorosan a testhez. A fül belsejében, a fül mögött, az alkar hátulsó részén és főleg a lágyékban a szőr különösen hosszú. Fülpamacsot, zászlót képeznek a könyöktől az elülső lábközépig. A nadrág a combokon hosszú és tömör. A farok dús, alsó részén zászlós.
Nos, aki beleszeretett, annak szerencséje van, még nem felkapott fajta ezért a divatkutyákhoz képest viszonylag kedvező áron juthat hozzá egy pihe-puha hógolyóhoz.
Köszönöm a figyelmet.

írta és szerkesztette: Pester Béla

forrás:
– kutyaközpont.hu
– kutyafajták.hu
– zooplus.hu. németjuhász fajtaleírás
– wikipédia

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *