A BOLYGÓ HOLLANDI LEGENDÁJA

A BOLYGÓ HOLLANDI LEGENDÁJA

A pandémia alatt rendszeresen bejárják a sajtót a világtengereken bolyongó (régiesen = bolygó) személy és teherszállító hajók történetei. Kálváriájuk előbb vagy utóbb szerencsésen véget ér, „van” egy hajó azonban amelyik legalábbis a legenda szerint évszázadok óta az idők végezetéig rója az útját a tengereken, ez a bolygó hollandi.
A bolygó hollandi egy 17. századi tengerészlegenda. Eszerint egy hajó arra ítéltetett, hogy az utolsó ítélet napjáig hajózzon a világ tengerein, ami egyértelmű utalás a pár évszázaddal idősebb Ahasverus-történetre.
Tengerésznek lenni nem könnyű dolog. Különösen egy olyan korban, amely még kevés elméleti tudásra, sokkal inkább tapasztalatra , de főleg szerencsére építi a hajózást. És tele van misztikummal: hajóra nem léphet nő, mert bajt hoz, pénteki napon vagy tizenhárom fős legénységgel nem szabad útnak indulni, vagy például a tengeren nem szabad kiejteni a nyúl szót, csak körül írni, ha mindenképpen elkerülhetetlen.
A napi napig tartja például magát, ha a hajó avatására odalendített pezsgősüveg (korábban boros) nem durran szét, a hajóra szerencsétlenséget hoz. Ezért az üveget a ceremónia előtt óvatosan befűrészelik, hogy biztosan eltörjön.
De mi köze a középkori vándorló léleknek a tengerészethez?
A keleti Mediterráneumban és a közel-keleti népek körében számos Szentíráson kívüli legenda terjedt el az i. sz. első hat évszázadban – ennek példája a bolygó zsidó legendája is.
A történet szerint egy jeruzsálemi férfi megtagadta Krisztustól, hogy a keresztvitel közben megpihenjen háza előtt: egyes változatok szerint goromba szavakkal, más verziókban fizikai erőszakkal kergette el a Megváltót. Kegyetlen viselkedése miatt Krisztus ítélete egyes forrásokban a Második eljövetelig tartó élet: “Én megyek, de te addig várakozol, míg én újra eljövök”, más feljegyzésekben az örökké tartó vándorlás.
A bolygó zsidó történetével kapcsolatban nem találhatunk konkrét utalást a Bibliában. Mégis, a legenda kiindulópontjául szolgáló két alapvető motívum – a halhatatlanság és a Krisztus ellen elkövetett bűn – bibliai szöveghelyekre vezethető vissza.
Hasonló gondolat jelenik meg Máté evangéliumában is, de ebben az esetben nem egy konkrét személlyel kapcsolatban. Mt 16,28:
„Bizony, mondom néktek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országával.”
A bolygó zsidó alakja keresztény innováció, a zsidó hagyománynak nem sajátja a történet.
Első írásos példái a 13. századból származnak. A köztes időszakból ismertek olyan források, amelyek bizonyos motívumaikban a bolygó zsidó történetével mutatnak kapcsolatot, de egyértelműen nem sorolhatóak a legenda példái közé.
Az 1400-as években számos leírás született a Szentföldről. Ezek között találhatunk olyanokat is, amelyek a bolygó zsidó legendáját is magukba foglalják. A portugál király követe, a flamand Jan Aerts van Mechelen, 1484-ben járt Jeruzsálemben. A Szentföldre tett utazása kapcsán számol be egy rejtélyes zsidóról, a forrásban szerepel mind a Krisztus ellen elkövetett bűn, mind a Második eljövetelig tartó élet büntetése.
És itt elérkeztünk egy esetleges kapcsolódási ponthoz. Mind a portugál, mind pedig a holland a korszak nagy hajós népe. Nem bizonyítható, hogy a legenda ezen 1484-es leírás alapján vándorolt át a tengerész folklórba, de erős ennek a gyanúja.
A bolygó hollandi legendája
Az elátkozott tengerésznek és kísértethajójának hátborzongató története évszázadokon keresztül tartotta rettegésben a matrózokat, nem csoda hát, hogy a misztikus mese számos művészt is megihletett.
De ki is ez a bolygó hollandi?
Az egyik legenda szerint egy holland kapitány, Hendrik van der Decken útnak indult Amszterdamból, hogy vagyont szerezzen Kelet-Indiában. A Jóreménység fokánál heves viharba került, amely megszaggatta a vitorlákat és összetörte az árbócokat, és mivel pontosan a haladási irányával szembe fújt, állandóan visszavetette. Az elszánt kapitány azonban a legénység zúgolódása ellenére tovább hajózott. A legenda egyik változata szerint maga az ördög jelent meg a kapitány előtt, és arra biztatta hogy szembe szegülve Isten akaratával, kormányozza a hajót a vihar közepébe. A hollandus beleegyezett és ezzel magára vonta a Mindenható átkát. Ezért kell az immár kísértethajónak az ítélet napjáig, partraszállás nélkül bolyongania a tengereken. Ugyanennek a legendának egy másik változata szerint a kapitány mindössze káromkodott egyet, és kijelentette, hogy ő bizony nem tágít, még ha ítéletnapig kell is hajóznia abban a viharban.
A másik szerint egy van Staaten nevű, istentelen életmódja miatt elátkozott holland hajóskapitány arra kárhoztatott, hogy állandóan a tengeren bolyongjon. Nem szállhat sosem végleg partra, hogy megnyugvást találjon. Az átok alól csak egy lány halálig tartó hű szerelme oldhatja fel. A legenda a mai napig él a misztikumra fogékonyabb tengerészek között.
A kísértethajó megjelenése a babona szerint rossz ómen, közelgő szerencsétlenség előjele a vele találkozók számára.
Akik azt állítják, hogy látták úgy írták le, hogy a hajótest bal oldalán vörös lámpák égnek, az árbócon kalózlobogó leng, a parancsnoki hídon időről-időre sátáni kacajra fakad a hollandi, a fedélzetről pedig szenvedő emberek jajveszékelését hallani.
A hajó hirtelen, a semmiből bukkan elő, alig lehet elkerülni az ütközést. A jelenséget kísérteties derengés veszi körül, aztán amilyen gyorsan feltűnik, úgy el is tűnik. Vitorlások és gőzösök naplóiban gyakran tettek említést a különös jelenségről.
Az egyik beszámoló V. György angol király tollából származik, aki kadétként szolgált, mielőtt trónra lépett. Látta a vörös tekintetű hollandit, és hallotta az elátkozott lelkek üvöltését. Majd a találkozás másnapján váratlanul meghalt az a matróz, aki először pillantotta meg a hajót. Nem sokkal később a parancsnok is beteg lett, és napok alatt ő is elhunyt.
Egy későbbi feljegyzés a Joseph Sommers nevű hajóhoz kötődik. Az Atlanti-óceán déli részén haladt, amikor váratlanul elévágott a bolygó hollandi. A túlélők közül sokan hátborzongató kacajt hallottak, a Sommers pedig hirtelen lángra kapott. Csak azok maradtak élve, akik elsőként ugrottak a vízbe.
A babona szerint a vészjósló jelenség a Jóreménység foka körül fordult elő leggyakrabban. Ezért a tengerészek inkább lementek a hajótestbe, amíg a félelmetes környéken hajóztak, és aki tehette, átaludta ezt az időt. Azok közül ugyanis, akik megpillantották az elátkozott vízi járművet, sokakat baleset ért, másoknak az otthon maradt szeretteivel történt valami szörnyűség.
A bolygó hollandi irodalmi feldolgozásai közül Heine elbeszélése, és Frederick Marryat regénye nevezetes.
A legismertebb megörökítése Richard Wagner nevéhez kötődik. A bolygó hollandi (németül Der fliegende Holländer) Richard Wagner háromfelvonásos „romantikus” operája librettóját a zeneszerző írta Heinrich Heine regénytöredéke alapján.
Az eredeti elbeszélés derűs és ironikus hangneme egyáltalán nem érinti a monda komoly jellegét, és inkább csak a hollandi megjelenésének groteszkségén évődik.
Wagner megfogalmazásában a regének már egészen más jelentése van: itt már minden félelmetesen komoly, az üdvösségért esdeklő elkárhozott ember alakja itt már általános érvényűvé növekszik.
Köszönöm a figyelmet!

írta és szerkesztette: Pester Béla

forrás:
– kétezer.hu
– wiki.org
– operakalauz