JENDRASSIK GYÖRGY ÉS A GÁZTURBINA

JENDRASSIK GYÖRGY ÉS A GÁZTURBINA

Büszkeséggel olvassuk, ha a sajtó magyar vagy magyar származású szellemi nagyság nevét repíti világgá. Az idő múlásával azután megkopik az érdeklődés az illető munkássága iránt és lassacskán feledésbe merül. Különösen akkor, ha a technikai fejlődés erre „rásegít” és gyakran felülírja az adott személyiség eredményeit.
Idézzük fel például Jendrassik György nevét. Annyit az átlagember is tud, hogy valami jóféle mérnökember volt, de a szakmabelieken kívül mást nemigazán.

Jendrassik György (Budapest, 1898. május 13. – London, 1954. február 8.) Széchenyi-díjas magyar gépészmérnök. A dízelmotorok és gázturbinák fejlesztése terén ért el kimagasló eredményeket.
Középiskolai tanulmányait a Horánszky utcai reálgimnáziumban (a mai Vörösmarty gimnázium) végezte, ahol gimnazistaként a később világhírű fizikussá vált Szilárd Leót megelőzve nyerte meg a Mathematikai és Physikai Társulat fizikaversenyét 1916-ban.
A Jendrassik család minden tagja értelmiségi pályán tevékenykedett, György édesapja, Jendrassik Kornél nyomán a gépészmérnöki hivatást választotta és 1916 őszén tanulmányait a budapesti Magyar Királyi József Nádor Műegyetemen folytatta. 1919/20-as tanévre ösztöndíjat nyert a neves berlin-charlottenburgi Technische Hochschuléra, ahol többek között Einstein, és Planck előadásait is látogatta. itt a figyelme a gőzgépek felé fordult.
1922-ben fejezte be kitűnő minősítéssel a gépészmérnöki tanulmányait és még abban az évben a híres Ganz-gyár tanulmányi osztályának kötelékébe lépett. Ez akkoriban a a fejlesztő, kísérletező részleget jelentette. Első munkája a holland helyiérdekű villamos vasúti kocsik szilárdsági számítása és a terhelési próbák előkészítése volt.

Jendrassik itt dolgozta ki az egyszerű kivitelű, kis- és közepes teljesítményű, gyorsjáratú, sűrítő nélküli dízelmotorok terveit, amelyeket Ganz-Jendrassik-motor néven kezdtek gyártani. Ezekkel a motorokkal indult meg a hazai vasutak és a Duna-tengerhajózás dízelesítése, de külföldön is elterjedt a használata.
Harmincegy évesen,1927-ben a Ganz-gyár róla elnevezett motorszerkesztési osztályának vezetője lett.
A Ganz-Jendrassik motorokkal indult meg a hazai vasutak (elsőként egy DSA sínautó, 1927) és a Duna-tengerhajózás dízelesítése. Motorjait több országban is gyártották, s nemzetközileg is ismertekké váltak. Az első, 1928-ra megépült sínautóba hathengeres Ganz-Jendrassik-motort építettek be. 1934-ben próbaszerelvényt állítottak elő, amely a később fogalommá váló Árpád sínautóbusz nevet kapta.
A motorkocsikba való motorokat úgy tervezték, hogy a régebbi benzinmotorok helyére szerelhessék. A Jendrassik-motorral szerelt Árpád motorvonat 2 óra 58 perc alatt teljesítette a Budapest–Bécs távolságot épp úgy, mint a korszerű railjet vonatok.

A második világháború végéig mintegy 215 darab, az Árpád család tagjának minősíthető motorkocsi épült és állt forgalomba.
Jendrassik György már a Ganz-gyár jeles, nagy tekintélyű mérnöke volt, amikor elkezdett a gázturbina-fejlesztéssel foglalkozni. Első ilyen tárgyú szabadalmának bejelentési napja 1929. március 12., címe “Diffusor, főleg centrifugál-szivattyúk- és kompresszorokhoz”. 1938-ban elkészült 100 LE teljesítményű gépe volt a legelső gyakorlatilag megvalósított gázturbinák egyike. Eredményei méltó feltűnést keltettek. A gép 16 400 f/min fordulatszámon és 98,5 LE (72,5 kW) teljesítménynél 21,2% effektív hatásfokot ért el, a turbina előtt mért legnagyobb közeghőmérséklet 475 °C volt.
Ilyen kis közeghőmérsékleten, ilyen kis gépegységgel a mai napig sem értek el ennyire jó hatásfokot.
Az egyre növekedő nehézségek ellenére nem hagyott fel azzal az elképzelésével, hogy a már világhírű motorjaihoz turbófeltöltőt tervezzen. A turbófeltöltővel végzett kísérletei a Ganz-gyárban folytak. Hosszas kísérletezés után látványos eredmény született: a kísérleti motor teljesítményét csupán a középnyomás emelésével sikerült 50%-kal megnövelni. Ez az eredmény 1944-ben szenzációként hatott.
Szabadalmait több nagy motorgyár, köztük az akkoriban vezető motorgyártónak számító spanyol Hispano-Suiza és az angol Vickers is megvásárolta.

Az 1939-40-es években elkészítette a Cs–1 jelű, 1000 LE-re tervezett repülőgép-gázturbinát, ezzel párhuzamosan kísérleteket folytatott járművek részére szánt, 300 LE-s gázturbinával is. Ez a hajtómű volt a világon az első légcsavaros gázturbina.
A légcsavaros gázturbina egy, a repülőgépeknél használt hajtóműtípus. Légcsavarból és gázturbinából épül fel, általában lassító áttétel (reduktor) közbeiktatásával. A légcsavaros gázturbinában az égéstérből kilépő gázsugár mozgási energiáját a kompresszort működtető turbinafokozatokon túl további turbinák beépítésével forgómozgássá alakítják át, amely a légcsavart hajtja.
A típusjelzésben a Cs “csónakmotort” jelentett, így akarták a német hírszerzést félrevezetni, hogy ne tegyék rá kezüket a radikálisan új erőforrásra.

Eredményeit a Magyar Tudományos Akadémia is elismerte, 1943. május 14-én levelező tagjának választotta, székfoglalójára azonban a háború miatt nem kerülhetett sor.
Közben a Ganz-vállalatnál is növekedett Jendrassik tekintélye, amit követett hatáskörének és rangjának emelkedése. 1939-ig osztályvezető volt, főmérnöki (1927), felügyelői (1930), főfelügyelői (1931) és igazgatói (1936) rangban. 1939-ben a gyár helyettes vezérigazgatójának, 1942-ben vezérigazgatónak nevezték ki. A vezérigazgatóságot csak rábeszélésre, a vállalat érdekében vállalta el.

Budapest ostromának elmúltával azonnal megjelent a romos Ganz gyárban és a rá jellemző intenzitással vetette bele magát az újrakezdés munkálataiba. Szakértő tagja lett több külföldre utazó szakmai küldöttségnek, többször utazott a nyugati államokba is, hogy mint a Ganz vezérigazgatója, felelevenítse korábbi üzleti kapcsolatait, amelyek a háború miatt megszakadtak.
Az akkori zavaros politikai és gazdasági körülmények nem kedveztek Jendrassik törekvéseinek. Számos támadás érte, ellenséges légkör és bizalmatlanság vette körül.
A személyét ért sérelmek miatt, valamint azért, mert kutatómunkáját nem volt módja folytatni, 1947-ben egy nyugati üzleti útjáról nem tért vissza Magyarországra.
Rövid ideig Argentínában élt, majd végül Londonban telepedett le. Angliában a Metropolitan Vickers Ltd-nél tovább folytatta a gázturbinákkal kapcsolatos fejlesztőmunkáját, de mellette saját céget is létrehozott. Ennek a cégnek a keretében dolgozta ki utolsó találmányát, a nyomáscserélőt.

A Ganz gyárral való kapcsolata 1951-ben véglegesen megszakadt, azt követően, hogy egy Magyarországról érkezett bizottsággal megállapodott abban, hogy hazai szabadalmairól a jövőre nézve lemond. A múltra vonatkozó igényeit azonban fenntartotta.
1954. február 8-án hunyt el, sajnálatosan rövid élete során 60 szabadalmi bejelentésen szerepel a neve.
1990-ben posztumusz Széchenyi-díjat kapott az egész világon elismert gyorsjárású dízelmotorok feltalálásáért.

Köszönöm a figyelmet!

írta és szerkesztette: Pester Béla

forrás:
– Jendrassik György életrajza a Magyar Szabadalmi Hivatal honlapján
– műszaki egyetem archívuma
– wikipédia

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *