SumidaNINCSEN SÜTNIVALÓJA
Néhány állandósult kifejezésünkben a sütnivaló főnév az ész, értelem jelentést hordozza.
A Dunántúl nyugati vidékein, Sopron, a Rába és a Répce mellékén, továbbá Tolna megye egyes falvaiban azt az anyagot nevezték sütnivalónak, amelyet a kenyér kelesztéséhez használtak. Ez azonban nem kovász, nem is élesztő, hanem komló és korpa keveréke melyhez néha egy kis maradék kenyértésztát meg egy kevés vöröshagymát is tesznek. Ezt a keveréket megszárították és feltördelve szellős helyre tették el. Kenyérsütéskor egy darabot szétmorzsoltak belőle és ezt dagasztották bele kovász helyett a kenyérbe.
Azt a szókapcsolatot, hogy nincsen sütnivalója, eredeti értelmében a Dunántúliak azokra az asszonyokra mondták, akik vagy nem csináltak maguknak ilyen keveréket, vagy akiknél a kelleténél hamarabb elfogyott a készlete. Később azonban, amikor a köznyelvben is elterjedt, átvitt értelmű szólás lett belőle annak kifejezésére, hogy valakinek nincsen annyi esze, amennyit elvárnának tőle. A jelentés megváltozásának alapja és az új jelentés kialakulásának vélhető oka, az a hasonlóság, ami a sütnivaló nélkül maradt asszony és az értelmi képességekkel szerényen megáldott ember tehetetlensége között figyeltek meg.
