Szarvaskő vára, Döbrönte

Szarvaskő vára, Döbrönte
Szarvaskő várának romjai a Veszprém megyei Bakony völgyeiben megbújó Döbrönte településen található, ahol festői látvánnyal nyúlnak az ég fölé a középkori vár romjai.
A terület – mint a Bakony nagy része – egykoron a Csák nemzetség birtokában volt, és az ugodi várbirtokhoz tartozott. 1320 előtt az ugodi Csákok utolsó férfi tagja Móric eladta döbröntei birtokát Tördemici Fehér Pálnak, ő adta tovább 1330-ban a Szalók nemzetségből származó Nempfi Hym fiainak. Innen a családnév: Himfy. A család őse Szalók annak az Ösbőnek a fia volt, aki egyike volt a honfoglaló vezéreknek.
A Himfyek felemelkedése az Anjouk korára tehető. Himfy László 1325-ben Károly Róbert bakonyi ispánja, Hölgykő és Csesznek királyi várnagya.
A vár első épületeit Himfy Benedek pozsonyi ispán építtette 1367-1374 között Nagy Lajos király engedélyével. A vár legkorábbi említése “Zarwaskw castrum”, azaz Szarvaskő Vára alakban maradt fenn, a Himfyek címerállatából, a szarvasból eredeztethetően.
Benedek 1380-ban bekövetkezett halála után a család kikerül a hatalom köreiből.
A 15. század elejére a nemesi család politikai befolyása lehanyatlott, így a környékbeli földesurak egyre nagyobb területeket ragadtak el tőlük, sőt 1401-ben az a csúfos eset is megtörtént, hogy a Rátóti Gyulaffyak fegyvereseikkel megtámadták és kifosztották az erősséget is. Mivel birtokaik bevétele erősen lecsökkent, maga a Himfy família is a rablólovagok szintjére süllyedt. Leghírhedtebb rablásuk során 1464-ben a családtagok fegyveres szolgáikkal megrohanták és kirabolták a Szent Márton-hegyi (Pannonhalma) apátságot is, jelentős értékű kegytárgytól fosztva meg a szerzeteseket. Hunyadi Mátyás mindezután tulajdonába vette a Himfy család birtokait, és Kanizsai Lászlónak ajándékozta. Nem sokkal később, újra a Himfy család birtokába került. Himfy Imre lánya, Orsolya 1499-ben feleségül ment Essegvári Ferenchez, aki a házassággal egyidejűleg zálogba vette a várat és annak birtokát. Mivel fiú örököse nem volt, Orsolyát fiúsították. Ettől kezdve Döbrönte sorsa összefonódott Essegváréval.
Veszprém 1552-es eleste után a kor harcászati igényeinek megfelelően ágyúrondellával és új bejárattal bővítik. A török időkben a Nádasdy Tamás nádor vezette Győri Főkapitányág védelméhez járult hozzá, a védelmi vonal második vonalát erősítette, bár jelentősebb ütközetről nem tudunk falainál. Őrsége 5-6 lovas és 10-15 gyalogos. Az Essegváriak 1586-ban bekövetkezett fiúági kihalásával a vár régi szerepkörét (családi rezidencia, kincstár és okirattár) nem nyerte vissza. A teljes vár felhagyása valószínűleg a tizenöt éves háború idején, pontosabban 1594-1598 között, Pápa és Győr török uralma alatt következhetett be. Épületei azóta romlanak és pusztulnak, a falu XVIII. századi német telepesei házaik építéséhez a köveket elhordták.
Állagmegóvó munkák 1990-ben és 2001-ben zajlottak a várnál, de a teljes állagmegóvás még várat magára.
Az erősen lepusztult várra először Rómer Flóris figyelt fel a 19. század második felében. Az ő hagyatékában maradt fen a vár első ábrázolása és felmérése is, Hencz Antal keszthelyi építész munkájaként.

írta, szerkesztette és a fotókat készítette: Simon Zoltán

Forrás:
https://varlexikon.hu/dobronte
http://dobronte.hu/var/
https://hu.m.wikipedia.org/wiki/Szarvask%C5%91_v%C3%A1ra
https://szallas.hu/programok/szarvaskoi-var-dobronte-p1216