A PARLAGFŰBOGÁR

A PARLAGFŰBOGÁR

Itt a nyár na jó, sportkifejezéssel élve a második félidő. Ez azonban keménynek ígérkezik a különböző agronómiai és agrometeorológiai jelzések szerint, ugyanis a nyár bevetette a hőség és a viharok mellett a legvisszataszítóbb játékosát a parlagfüvet.
Akik érzékenyek erre az átokfajzatra bizony ilyenkor egészen a fagyok beálltáig kemény napok elé néznek.
De mielőtt a lényegre térnénk fussuk is csak át gyorsan, mit is tudunk a parlagfűről:
Az ürömlevelű parlagfű, vagy egyszerűen parlagfű (Ambrosia artemisiifolia), tévesen vadkender a fészkesek (Asteraceae) családjába, annak Ambrosia nemzetségébe tartozó gyomnövényfaj.
Őshazája Észak-Amerika déli területein található. Bár az Észak-amerikai kontinensen őshonos, annak északi területein, pl. Kanadában hozzánk hasonlóan invazív gyomnövényként tartják számon, hiszen erőteljes terjedésére csak az utóbbi évtizedekben került sor. Európában először Franciaországban jelent meg. Bár botanikus kertekben már az 1700-as években is megtalálható volt, és nem zárható ki, hogy némely esetben innen kiszabadulva terjedésbe kezdhetett, ám a vizsgálatok szerint a fő betelepülése csak az 1860-as években kezdődött meg, valószínűleg vöröshere-, esetleg búza vetőmag-, illetve burgonyaszállítmányokkal. Ezt a gyanút erősíti, hogy a korai terjedés elsősorban kikötők, illetve vasútvonalak környékén volt megfigyelhető.
További nagy fokú behurcolása az első világháború során történt; lószállítmányok takarmányában kerülhetett be nagy mennyiségű parlagfűmag.
A parlagfű Magyarország szántóföldjein és egyéb bolygatott területein évről évre óriási számban jelenik meg, ami a növénytermesztésben jelentős többletköltségeket, termésveszteséget, a humánegészségügyben pedig erőteljes allergiás tüneteket idézhet elő az arra érzékenyeknél.
A parlagfű irtása jogszabály szerint kötelező. Jelenleg az ellene folyó küzdelem ellenére, szinte akadálytalanul terjed. A talajban a mag évtizedekig csíraképes marad, ami nagyon megnehezíti a hatásos védekezést. Ez az oka annak, hogy ahol az irtás befejeződik, vagy nem a kellő időben történik, a parlagfű hamarosan ismét elfoglalja a megtisztított területet.
Irtási módszerek
A parlagfű irtását folyamatosan kell végezni a virágzása előtt, hogy ne szórhasson virágport, és ne érlelhessen termést.
Gyomlálás: A parlagfű irtását ne bízzuk gyerekekre, mert az erős pollenkoncentráció a levegőben kiválthatja a lappangó allergiát! K
Kaszálás: A környezetet és a költségeket is leginkább kímélő eljárás.
Vegyszeres gyomirtás: A parlagfű terjedése gyomirtó szerek használata nélkül nem állítható meg.
Életlehetőségeinek csökkentése: Mivel a parlagfű zárt növénytakaró mellett nem fejlődik, kiszorítható jól fejlődő növényzet telepítésével, fűmagvetéssel, gyep telepítésével.
A parlagfű elleni hatékony védekezés nem valósulhat meg széleskörű társadalmi és tudományos összefogás nélkül. Ennek az összefogásnak lehet fontos szereplője a biológiai védekezés, melynek részét képezik a gyomnövények ellen bevetett természetes ízeltlábú ellenségek. Egy faj viszont csak akkor lehet részvevője a gyakorlati növényvédelemnek, ha tápnövényköre szűk, vagyis haszonnövényeket nem fogyaszt.
Jó lenne olyan természetes ellenséget találni, amely a hazai faunában honos, nem kell más kontinensről betelepíteni azt. Így esetleges további terjedése nem adhatna aggodalomra okot.
Sajnos ezek a kutatások eddig kevés eredményt hoztak. A részletes vizsgálatokba két fajt, a karcsú répabarkót (Coniocleonus nigrosuturatus Goeze) és a fényes gyalogormányost (Otiorhynchus laevigatus Fabricius) vonták be. Ezen fajok mezőgazdasági kártétele nem ismert, de az előzetes vizsgálatok során mindkét rovar elfogyasztotta a parlagfüvet.
Utóbbi, a fényes gyalogormányos szerényebb parlagfű fogyasztása és vélhetően jelentősen eltérő tápnövényköre miatt, kevésbé perspektivikus elem a jövőbeni kutatások szempontjából.
A karcsú répabarkó kultúrnövényeken okozott kismértékű levélrágása mellett, a parlagfűn okozott levélpusztítása különösen kimagasló volt. A karcsú répabarkó jövőbeni, esetleges biológiai védekezésben betöltött szerepének tisztázásához azonban további tápnövény-preferencia kutatások szükségesek.
Fentiekhez most azonban felcsillant egy újabb segítség reménye. Ismert jelenség a természetben, hogy ha egy faj olyan, számára idegen helyre kerül, ahol meg tud telepedni, akkor kis idő múlva követik őt a természetes ellenségei is . A parlagfű már hosszú évtizedek óta megtelepedett Európában, azonban a természetes ellenségei eddig nem bukkantak fel.
Megjelent ugyanis Európában a parlagfű bogár, teljes nevén parlagfű olajos bogár, mint a parlagfű természetes ellensége.
Nézzük csak mi is ez az élőlényke:
A parlagfű-olajosbogár (Ophraella communa) a levélbogárfélék (Chrysomelidae) családjába és olajosbogár-formák (Galerucinae) alcsaládjába tartozó bogárfaj. A fajt 1986-ban írták le Észak-Amerikában.
Jelentősége, hogy elsőrendű tápnövényei a parlagfű (Ambrosia) fajok, köztük Magyarország leggyakoribb, legtöbb gondot okozó gyomnövénye az ürömlevelű parlagfű.
A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal munkatársai az elmúlt években vizsgálták ezt a bogarat, elsősorban tápnövény-preferencia szempontjából. A vizsgálat eredménye szerint például a napraforgó még alternatíva hiányában sem felelt meg neki. A Nébih folytatja a biológiai védekezési lehetőségek keresését, ezért megállapodást kötött az ELKH (Eötvös Lóránd Kutató Hálózat) ATK Növényvédelmi Intézetével.
A rovar stabil populációja Észak-Olaszországban, Milánó környékén alakult ki és az olaszországi vizsgálatok azt bizonyítják, hogy ennek hatására a parlagfű-pollen mennyisége akár 82 százalékkal is csökkenhet.
A hazai előfordulásról 2020-ban már megjelent egy publikáció, viszont azóta újabb igazolt előfordulással még nem találkoztak a kutatók.
A legutóbbi híradások szerint Horvátországban, Szerbiában is felbukkant és a 2020-ban néhány nem főállású rovarász megtalálta Budapesten, Soroksár környékén. A Eötvös Loránd Kutatási Hálózat ATK Növényvédelmi Intézetének igazgatója szerint várható volt a felbukkanása, hiszen a horvátországi és szerbiai előfordulása 100 kilométerre esik a magyar határtól, és megszokott, hogy ilyen esetekben az állatok természetes terjedéssel újabb élőhelyeken jelennek meg.
Az ATK Növényvédelmi Intézetének kutatói kérik a lakosság, a rovarászok, a gazdálkodók és a természetjárók szíves segítségét a tavalyi év őszén hazánkban is megjelent bogár hazai előfordulásának a pontosabb feltárásához. Mint olvasható, a bogár könnyen felismerhető, körülbelül fél centiméter hosszúságú, sárga, sárgásbarna színezetű, a szárnyfedőin fekete hosszirányú sávok láthatók. Főleg parlagfűn található meg, amelyen szabad szemmel is jól megfigyelhető.
Kérik tehát, hogy aki a bogarat látta, úgy küldje el – a parlagfubogar@atk.hu e-mail címre – annak pontos előfordulási adatait, a következőket: megfigyelési dátum, helyszín, valamint lehetőleg egy jó minőségű fénykép.
Köszönöm a figyelmet.

írta és szerkesztette: Pester Béla

forrás:
– wikipédia
– Magyar Növényvédelmi Társaság, kiadvány 2015.
– Agroinform