SumidaMÁS MALMÁRA HAJTJA A VIZET
Ha valakinek a tette – gyakran az illető szándéka ellenére – más valakinek az érdekét szolgálja, akkor azt mondhatjuk, hogy más malmára hajtja a vizet.
Arany gúnyos értelemben használja, Vojtina első levelében: “örül A szerkesztő és örömest fizet: Az ő malmára hajtod a – vizet.”
A legrégebbi adat a XVIII. század közepéről van rá: “a maga malmára terelni a vizet” formában jelent meg. Bármennyire is különös, a régi világban előfordult, sőt, talán nem is volt ritka dolog, hogy egyesek, főleg hatalmaskadó nagyurak a szó szoros értelmében a maguk malmára hajtották, terelték a vizet, oly módon, hogy a pataknakúj medret ásattak, s így a víz, amely korábban más tulajdonosok malmát hajtotta, nekik szolgált.
1570-ben egy Battyhány Boldizsárhoz kelt levélben olvashatjuk, hogy “Jurisich uram az Gyöngyös vizét elvágatta folyásából. Meg nem hagyá az szombathelyieknek tőteni, tizenhárom kerék malom áll veszteg szárazon. Elég kárt teszen.”Hasonlóképpen járt el a XVI. század utolsó éveiben Rákóczi Zsigmond is, aki a Bodrog vizének új medret ásatott, így a vele pörlekedő Homonnainé egyszercsak arr ébredt, hogy tizénkét kőre járó malm szárazon maradt.
Érdekes, hogy ennek a régi szólásunknak a németben is megvan a pontos megfelelője. Az egyezésnek azonban valószínűleg nem az az oka, hogy jövevényszólásról lenne szó, hanem pusztán az, hogy a német földesurak sem voltak kevésbé önzők a magyaroknál, köztük is akadtak, akik a kifejezés eredeti és átvitt értelmében a maguk malmára hajtották a vizet.
