IRREDENTIZMUS FRANK HAMISÍTÁSSAL

IRREDENTIZMUS FRANK HAMISÍTÁSSAL

1925 december 14-én Hollandiában, Jankovich Arisztid nyugalmazott, magyar huszárezredes két darab 1000 frankos bankjegy beváltásával próbálkozott. A banktisztviselőnek gyanús lett a pénz, egy kis türelmet kért eközben értesítette a hatóságokat. A helyszínre érkező rendőrök letartóztatták a katonatisztet aki közben további bankókat próbált elrejteni a zoknijába. A holland rendőrséget meglepte az eset kiváltképp, hogy a gyanúsított a magyar Külügyminisztérium futár igazolványát mutogatta, és állítólagos diplomata státuszára hivatkozva megpróbálta kivonni magát az eljárás alól.
Ezzel még korántsem volt vége a kínos ügynek…
A botrány a legmagasabb politikai köröket is érintette, ugyanis a holland rendőrök találtak egy hamis frankokkal teli bőröndöt Jankovich és két társa szállodai szobájában. A házkutatás során előkerült a nyugalmazott huszártiszt notesze is melyből világosan kiderült, hogy Nádosy Imre budapesti rendőrfőkapitány tudott a pénzhamisításról, sőt ő adta az utasítást a külügyi futároknak a pénz terítésére. A nyomozásba bekapcsolódott a francia és a magyar rendőrség is, így egymás után buktak le az ügy szereplői.
Decemberben őrizetbe vették Rába Dezsőt, Windischgrätz Lajos herceg titkárát, majd 1926 januárjában a herceget is. Alighanem a hercegnek komoly szerepe volt a frankhamisítási akció finanszírozásában és szervezésében, de nem valószínű, hogy ő lett volna az akció egyedüli vezetője, mert az ügynek jelentős politikai vonatkozásai is voltak, amelyek teljes körűen mai napig nem tisztázottak, de Teleki Pál volt miniszterelnököt és Bethlen István kormányfőt is hírbe hozták.
(A herceg egyébként annak az Alfred Windischgrätznek volt az unokája, aki 1848-49-ben az osztrák császári csapatokat vezényelte Magyarország ellen.)
Az ügy előzményei 1923-ra nyúlnak vissza, amikor magyar jobboldali körök hamis ezer frankosok piacra dobásával szerették volna megrendíteni Franciaország gazdaságát, így állva bosszút a trianoni békeszerződésért, valamint, hogy pénzt biztosítsanak az irredenta vállalkozásukhoz. 1925 őszéig 30 ezer darab bankó készült el, amelyekből csak 4400 darabot lehetett jónak minősíteni.
A kínos nemzetközi botrány kirobbanása után a nyomozás során előkerült dokumentumok nyilvánvalóvá tették, hogy maga Bethlen István miniszterelnök is tudott az akcióról, a magyar parlamenti vizsgáló bizottság azonban a kormányt felmentette a felelősség alól. Bár a magyar hatóságok először igyekeztek eltussolni az ügyet, a Bethlen István vezette kormány nem tudta elkerülni a nemzetközi botrányt. Azért is volt számára különösen kínos az eset, mert ekkor épp a francia-magyar kapcsolatok erősítésén dolgozott.
A hamisítás egyik kulcsszereplője, a hamis bankjegyeket előállító nyomdász, Arthur Schultze egy német idegszanatóriumban halt meg. „A mégoly alapos vizsgálat sem állapított meg nála mást, mint tüdő- és mellhártyagyulladást, amelyet ápolói a nyomdász gyakori dührohamai miatt nem vettek észre időben” A perben 1926. május 26-án hirdettek ítéletet: Windischgrätz Lajos herceg és Nádosy Imre országos rendőrfőkapitány 4-4 évi fegyházat, valamint 10-10 millió korona pénzbüntetést kapott és politikai jogaikat is felfüggesztették.
(1928 áprilisában-májusában kormányzói kegyelemben részesültek.) A többi vádlott 4 hónaptól 1 évig terjedő fogházbüntetést kapott.
A harmincas évektől Windischgrätz végig kilincselte Európát: igyekezett megzsarolni magyar politikusokat, felajánlotta szolgálatait és tudását a franciáknak, elkötelezte magát a nácik mellett, végül 1968-ban, Bécsben halt meg.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
https://mult-kor.hu/20101220_bosszuallasba_buktak_bele_a…
http://www.rubicon.hu/…/1925_december_19_kirobban_a…/
http://epa.oszk.hu/00900/00995/00013/pdf/ablonczyb.pdf