ELRETTENTŐ "RESTAURÁLÁSOK"

ELRETTENTŐ “RESTAURÁLÁSOK”
avagy „ne fogjon senki könnyedén…”

Bizonyára nagyon sok háziasszony olthatatlan vágyat érez, különösen az ünnepek előtti nagytakarítás közben, hogy a családi értékek közé Isten tudja honnan bekerült régi, megsötétedett képet lemossa, láthatóvá tegye. Ezúton kérem ne kezdjen hozzá, maximum a tollporolóval óvatosan (!) cirógassa végig. Ha elolvassa az alábbi rövidke esszét, meg fogja érteni miért.
Célunk nem restaurálási ismeretek átadása, hanem elejét vegyük a legkirívóbb hibáknak és megakadályozzuk a károkat.
Annál is inkább mert a restaurálás az a mesterség, ahol az ember lépten-nyomon olyan esetekkel kerülhet szembe, melyekre nincs tanács és nincs „recept” szakmunkákban sem.
A restaurálás legfontosabb célja a műalkotások állapotának megóvása, élettartamának meghosszabbítása és esztétikai értékének a megőrzése. Régen a festők, szobrászok foglalkoztak restaurálással, mert ők ismerték az anyagokat, a művészi technikákat, és megfelelő művészi adottságokkal rendelkeztek a feladat ellátásához.
A restaurálás mai elvei több évszázados fejlődés eredményeként alakultak ki, és ez a fejlődés elsősorban a festészet területén játszódott le. A szakterület mára „tudományosan meghatározott, módszertanában kidolgozott, és művészeti egyetemen oktatják”. A technikai ismeretek mellett elengedhetetlenek az előbbiekben említett művészi adottságok. Aki nem jó festőművész, nem lehet jó restaurátor sem. Hogyan is javíthatna valaki például egy Rubens képet, ha ecset se igen volt a kezében?
A művészettörténeti ismeretekről ne is beszéljünk, a különböző korok festői a legkülönbözőbb anyagokkal, nagyon gyakran saját maguk által kikísérletezett festékekkel dolgoztak. Egy mellényúlás a tisztításra használt vegyszerek között az alkotás végét jelentheti.
A korszerű tudományos eszközök felhasználására csak egy példaként álljon itt Röntgen esete az X sugárral, melyből kiderül, hogy előbb történt meg a restaurálásban való felhasználhatóság felismerése, mint az orvosi:
Conrad Röntgen 1895 november 8-án fedezte fel az X-sugarat. Mielőtt felfedezését bárkivel is közölte volna, utolsó kísérlete a laboratórium ajtajának átvilágítása és fényképezése volt. A felvételen olyan világos vonalhálózatot látott, amire nem tudott magyarázatot. Másnap asztalossal megvizsgáltatta, szétszedette az ajtót és kaparékot vett a festékből. Vegyszeres vizsgálattal megállapította, hogy a festék ólomfehér alapú és a világos sávokat az ecsetvonások okozzák. Ez volt a történelem első képröntgenezése.
Fentiekből következik, hogy nem adhatunk teljes áttekintést a restaurátor teljes munkájába, most csupán néhány elrettentő példát hozunk fel.
Kezdjük a legütősebbel. “Bundás Jézus” vagy “moncsicsi-Jézus” néven vált ismertté az a spanyol kápolnában található Jézus-freskó, amit egy idős asszony próbált restaurálni, de nagyon elrontotta.
Borjába 2012 óta sok százezren érkeztek csak azért, hogy megnézzék a faliképet .
A körülbelül 80 négyzetméteres látogatóközpontban összegyűjtöttek minden újságcikket, fotót, video-, és hanganyagot, amelyet csak találtak a freskóval kapcsolatban, és ezeken mutatják be keletkezésének és sikerének történetét. Emellett külön részt szentelnek az Ecce Homo nevet viselő Jézus Krisztust ábrázoló kép eredeti alkotójának Elias García Martíneznek is.
A freskó botcsinálta restaurátora, a 85 éves Cecilia Giménez, örül műve sikerének. Az Europapress hírügynökségnek adott interjújában elmondta: először nagyon rosszul élte meg, hogy a kép olyan lett, amilyen. Ezt egyébként annak tudja be, hogy a nedves falon megfolyt a festék. Utólag viszont már elégedett, mert azzal, hogy sokan kíváncsiak a képre, úgy érzi, ő is tett valamit a városkáért – mondta.
Lássuk a következőt.
Spanyol lapok híradása szerint Bartolomé Esteban Murillo barokk mester egy igen értékes Madonna-festménye, a Virgen Inmaculada esett egy amatőr áldozatául, akit a kép rendbehozatalával bíztak meg, ő azonban a felismerhetetlenségig leegyszerűsítette a női arcot. Az Europa Press hírügynökség hétfőn közzétette, milyen volt a kép előtte és milyen lett a kontárkodás után. A megbízó egy magángyűjtő volt, aki előre fizetett 1200 eurót (417 ezer forint) a munkáért, és alig tért magához, amikor a teljesen elrontott festményt meglátta.
Ugyan nem képről, hanem egy szobor restaurálásáról szól következő példánk:
szintén a spanyoloknál nem figyeltek oda, kinek adják a restaurátori melót Estellában, egy 16. századi Szent György-szobornál; a parókia egy helyi technikatanárt bízott meg a munkával és hát mondhatni hagy némi kívánnivalót maga után a dolog, Szent György ebben a formában egy kilencvenes évek végi számítógépes játékba is tökéletesen beilleszthető, azóta nemes egyszerűséggel Szent Paintbrush Györgynek hívják.
Egy példa a mozaikok világából:
Azért is érdekes az eset, mert a Szíriával határos déli Hatay megye régészeti múzeumának képzett restaurátorait vádolják a Kr. u. 2. században készült mozaikok feltételezhetően elrontott munkájáért. Hivatalos vizsgálat indult az ügyben, a restaurátorok viszont védekeznek.
Végül ismét egy szobor „felfrissítése”:
A mindössze 28 fős spanyol falu, El Ranadoiro egyik lakója, Maria Luisa Menendez kapott engedélyt a helyi paptól, hogy felújíthassa a kápolnában álló 15. századi faszobrot.
A Jézust Szűz Máriával és Szent Annával ábrázoló alkotás új külseje ugyanakkor nem nyerte el mindenki tetszését.
A kifejezetten élénk színekkel operáló nő munkáját leginkább negatív visszhang fogadta. A hírek láttán az amatőr restaurátor arról beszélt, hogy ő ugyan nem profi, de ezekre az alakokra igazán ráfért már a festés. És olyan színeket választott, melyek tetszettek neki. De elmondása szerint a szomszédjainak is tetszett az eredmény.
Köszönöm a figyelmet és kérem vigyázzunk, nehogy úgy járjunk mint Mr.Bean Wisthler mamájával.