SumidaA TORONYÓRA ÉS A “TORONYÓRA – LÁZ”
Az időmérés technikájában új korszakot nyitott a mechanikus órák megjelenése. “Csodálatos óramű, mely éjjel-nappal méri a 24 órát. Éjjel egykor egyszer, kettőkor kétszer üt, ami nagyon hasznos mindenrendű embernek” – lelkendezett 1335-ben egy kortárs.
Mechanikus órákat már „gépi” szerkezet hajtja…
Az időmérés első eszközei, a napórák, homokórák nem sorolhatók ebbe a kategóriába, viszont az ókorban már készítettek olyan vízórákat, amelyek különböző alkatrészek a víz segítségével lendültek mozgásba, így ezeket nyugodtan tekinthetjük a mechanikus órák őseinek.
A mechanikus órák elterjedése a középkorban…
Nem lehet tudni pontosan, hogy mikor találták fel a kerekes órát, azt sem, hogy kinek köszönhető a gátszerkezet elkészítése ami a toronyóra fontos alkatrésze, ugyanis ez fékezi az órát mozgató süllyedő súlyt, így biztosítva az óra egyenletes járását. Annyi biztos, hogy a kerekes órák valamikor a 13. században jelentek meg, és a 14. században terjedtek el.
A legkorábbi óraművek bonyolult, többfunkciós szerkezetek voltak, némelyik elsődlegesen nem is a napi időmérést szolgálta, hanem a csillagászati eseményeket – az égitestek mozgását – jelezte.
Az első írásos emléknek egy francia építész vázlatát tekintik 1240-ből, aki hengerek köré csavart kötéllel kísérletezett. Bár ez a megoldás leginkább egy fejlettebb kútra hasonlított, a fellógatott súlynak köszönhetően már képes volt fékezni a hengereket. Így egyre pontosabban mérhették az időt, bár a perceket ekkoriban még nem jegyezték.
Nagyjából 100 évvel később, a 14. században Európában már elkezdett hódítani egy új találmány, a toronyóra….
A nyilvános ütőórák Itáliából terjedtek el Európa nagyvárosaiban és fejedelmi udvaraiban. Már 1307-ben említik Orvieto, 1336-ban Milánó első óráját, majd a következő évtizedekben Firenze, Bologna, Nürnberg, Windsor, Avignon és Párizs is elkészíttette a maga időmérő szerkezetét.
Az 1352-ben készített, harangjátékkal is ellátott strasbourgi órán a háromkirályok hajladoztak, kakas kukorékolt, sőt, egy mutató még az érvágásra alkalmas időpontokat is jelezte.
1370-80 között már valóságos “óralázról” beszélhetünk: ebből az évtizedből több mint hetven új toronyóráról vannak adatok! Északon a svédországi Lund, délnyugaton Sevilla, keleten Szilézia városai, illetve Bécs (1417) volt az úttörő az új találmány meghonosításában.
A középkori toronyórák gigantikus méretűek voltak. Egy V. Károlynak készített óráról feljegyezték, hogy ütőművének súlya öt mázsát nyomott és 24 óra alatt tíz méter süllyedt. Elkészítésük és felállításuk nagy szakértelmet igényelt, de úgy tűnik, hogy a gyorsan bővülő kereslet hamar kinevelte a kellő számú órásmestert.
Az első órákat túlnyomórészt templomtornyokban helyezték el, majd a nagyobb városok a városházára vagy a kereskedést szolgáló csarnokra is rendeltek. A templomi elhelyezés ellenére ezek a szerkezetek már nem az imaórákat jelezték harangjaikkal, tehát elsősorban nem a szerzetesek, hanem a kereskedő és iparűző polgárok igényeit szolgálták. Ezért a toronyóráknak fontos szerepük volt az időfegyelem a megszületésében.
Első toronyóra Magyarországon…
Források híján nem lehet biztosat mondani arról, mikor és hol helyezték üzembe a Magyar Királyságban az első toronyórát. A legkorábbi adat Besztercebányáról maradt ránk, ahol egy 1386 és 1399 közötti városi számadás már említ egy János nevű órásmestert, aki Sziléziából települt a gazdag felvidéki bányavárosba.
A következő század első évtizedeiből Pozsonyból, Bártfáról és Sopronból vannak adatok toronyóráról, de készíttetésük időpontját nem lehet megállapítani. Leginkább az időméréssel kapcsolatos költségeket: az óra felügyelőjének bérét, a javítás, karbantartás díját, az alkatrészek vagy éppen a kenőolaj árát őrizték meg a források. Ezek a költségek akkoriban komoly kiadásnak számítottakt, mivel a kezdetleges szerkezetek gyakran szorultak javításra, a mozgó alkatrészeket pedig sűrűn kellett cserélni.
A soproni óráról tudjuk, hogy az a várostoronyban mutatta az időt. Rendszeres olajozása az éjjeliőr feladata volt, aki az órát és az esetleges tüzet is kiáltotta. Az órakiáltás rendszeresen és több helyen történt. Az órakiáltás más városban is szokásban lehetett már a 15-16. században, de Sopronon kívül csak későbbi korból maradtak fenn erről adatok.
A 15. század második felében feltűntek Magyarországon a mozgatható, tehát kisebb méretű gépórák is. Az első óra tulajdonosok Mátyás király mellett a híres humanista főpapok – Várdai István bíboros, Vitéz János, Janus Pannonius – voltak, de néhány kolostor is rendelkezett ilyen szerkezettel. A király és a püspökök drága, díszes órákat szereztek be, de a 16. század elején már soproni pap, nemesasszony, sőt falusi plébános végrendeletében is felbukkan óra; az ő esetükben nyilván olcsóbb, egyszerűbb szerkezetekről van szó. A szórványos adatokból úgy tűnik, a Mohács előtti Magyarországon, bár elterjedtnek semmiképp sem nevezhető, de nem számított már teljesen ismeretlen jelenségnek az óra birtoklása.
Óra és időfogalom…
A középkori Magyarországról fennmaradt írásos forrásokban, okleveleken vagy krónikákban nem találni nyomát az idő pontos jelölésének, legtöbbször a leírt esemény napi dátumát sem tartották fontosnak rögzíteni, nemhogy az óráját. “Ugyanebben az időben”, “egy másik alkalommal”, “ezekben a napokban” – olvashatjuk a krónikákban. Ha az oklevelek tartalmazták is az eljárás napját, akkor sem merült fel a napszak vagy óra megjelölésének igénye.
Kivételt az egyházi bíráskodás körébe tartozó ügyekben közjegyzők által kiállított oklevelek képeznek, amelyek tartalmazzák a kibocsátás napját (az esztendőt az éppen uralkodó pápa hivatali éveivel határozzák meg) és óráját is. A 15. század első feléből származó oklevelek még a kánoni órákat alkalmazták – gyakran az adott időponthoz tartozó imával jelölve az időpontot -, a század második felétől azonban ezt egyre inkább felváltotta 24, egyforma hosszúságú órában való gondolkodás.
írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
forrás:
https://mindennapoktortenete.blog.hu/2014/11/09/orahasznalat_kozepkor
https://www.ora-karora.hu/a-mechanikus-orak-tortenelme-az-okortol-napjainkig
Wikipédia
A TORONYÓRA ÉS A “TORONYÓRA – LÁZ”
