SZABADKA, SZECESSZIÓ, SZIMBOLIZMUS

SZABADKA, SZECESSZIÓ, SZIMBOLIZMUS

Aki járt a városban, vagy kissé ismeri a történelmét, annak nem kell magyarázni a címben lévő alliterációt. Szabadka legszebb műemlékei a szecesszió jegyében születtek és Szabadkán született a korai szakaszában szimbolista költő, Kosztolányi Dezső.
A város a vajdasági magyarok, a vajdasági horvátok és bunyevácok szellemi, kulturális és politikai szervezeteinek központja, valamint számos nemzetiségi nyelven működő közép- és felsőfokú oktatási intézménynek is otthont ad.
Nemzetiségi összetétele a városházi adatok szerint:
Magyarok: 50.469 (35,65%)
Szerbek: 38.254 (27,02%)
Horvátok: 14.151 (10,00%)
Bunyevácok: 13.553 (9,57%)
Egyéb: 25.127 (17,76%)
Háromezer éves régészeti leletek alapján bizonyított, hogy korábban is éltek emberek a mai város környékén. A település fejlődésének záloga az volt, hogy földrajzi helyzete miatt az Ázsia és Európa közötti kereskedelem útvonalai erre haladtak.
És persze a történelem útvonala is erre haladt, amit mi sem bizonyít jobban, hogy a város a XIV. századtól napjainkig 12 állam illetve államalakulat fennhatósága alá tartozott.
Kezdjük hát a sétánkat.

A Városháza…

Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti építészek tervei alapján Nagy Ferenc és Kladek Lukács vállalkozók helybeli cége épített fel mindössze két év alatt (1908–1910).
Eredeti funkciója szerint, mint a közügyek központi helye, kereskedelmi-adminisztratív központnak épült, amit kisebb nagyobb változásokkal a mai napig megtartott. Itt kapott helyet a polgármester irodája, a megye prefektusának irodája, a városi közigazgatás, a rendőrség, a műszaki szakág, a földhivatal és a helyi börtön. A földszinten üzletek működtek. A városházáról nemsokára kiköltözött a rendőrség, a földhivatal és a börtön is. 1950-től itt működik a Történelmi Levéltár, valamint 1980-tól a Műemlékvédelmi Intézet.
1967-ben Kulturális Központ lett, ezért a közigazgatás fokozatosan átköltözött az újonnan épült községházára.
Olyan urbanisztikai és építészeti mű, amely meghatározta a városközpont további kialakítását. Méretei is lenyűgözők, négy-négy átrium, díszes kapuzatok, látványos attikák, szobrok és domborművek sokasága gazdagítja megjelenését. Egyedül álló jelenség a kétszínű Zsolnay-cserepek játékával, hangsúlyos manzárd tetőivel és a kőszalaggal körbefont masszív földszinti övvel. A város sziluettjében felkiáltójelként magasodó 76 méter magas tornya uralja a városképet.
Alapterülete alig marad el az Országházáétól, 16000 négyzetméter.
Stílusában az érett szecesszió egyik utolsó kiemelkedő állomása.
A művészi értékeken kívül, figyelmet érdemelnek műszaki újdonságok is. Nem alkalmaztak újszerű szerkezeti megoldásokat, az épület mégis igazi mérnöki bravúr. Különleges követelmények elé állították az építőket a méretek, a talaj kedvezőtlen összetétele, amelyre alapoztak, és szűkös volt a határidő is. Klasszikus téglaépület ugyan, de némely részébe vasszerkezetet is beiktattak. A közgyűlési terem fölötti kupola, mely szépségével rabul ejt minden tekintetet, olyan, mint egy igazi szobrászati remekmű: mindössze 8 cm vastag, tűzálló és önhordó boltozati héj. Korszerű kialakítású a szellőztető, légkondicionáló és fűtési rendszer is.

A zsinagóga…

Az építész párosnak nem a városháza az egyetlen épülete a városban, az első szecessziós középületük az 1902-ben felépült zsinagóga volt.
Alkotásukkal eredetileg Szegedet kívánták megörvendeztetni, de az ottani pályázaton elutasításra találtak. Legalább is oda nyújtották be egy pályázatra, de miután ott nem nyert, így valósult meg Szabadkán. Majdnem 800 négyzetméteres, nagy kupolája nem téglából, hanem kisebb súlyú, acélhálóra helyezett gipszből készült. Az épület alatti homok miatt viszont így is földbe süllyesztett betoncölöpök tartják a kupolát. Ezt az épületet is Zsolnay kerámiák díszítik.

A Raichle-palota…

Raichle Ferenc (v. Raichl Ferenc ) Jakabhoz és Komorhoz hasonlóan a századforduló kimagasló építésze volt, talán kevesebb szerencsével. Ő tervezte a gimnázium és a mai könyvtár, a korábbi Nemzeti Kaszinó épületét. A zsinagóga és a városháza pályázatára is nyújt be terveket, de nem ő nyert. A palota és a környező bérházak építésére felvett hitel miatt csődbe ment és 1906-ban Szegedre költözött, miután mindenét elárverezték. Itt is több épület őrzi a keze nyomát, az első világégés után a fővárosba költözik és hiába alkothatna még negyven év múlva bekövetkező haláláig, ezt követően már egyetlen jelentősebb épületet sem tervez. Szabadkai lakóháza 1904-ben épült, platánfák szegélyezik a kétemeletes épületet, mely nem önállóan, hanem házsorban áll, mégis uralja az utcaképet. Az erdélyi népművészet ihlette díszítését, melyhez Zsolnay kerámia, velencei üveg, muránói mozaik és rózsaszínű márvány is felhasználásra került. Udvarában ma kávézó üzemel, az épület jelenleg egy modern képzőművészeti galéria otthona.
Végül eljutottunk a szimbolista Kosztolányihoz…..
Mielőtt az irodalommal hivatásszerűen foglalkozók keresztre feszítésemet kívánnák tudom, Kosztolányinak csak a fiatal korszaka kötődött a szimbolizmushoz. De Karinthy ráakasztott cimkéje a „a szegény kis trombitás szimbolista klapec nyöszörgései”, miatt kihagyhatatlan volt.
Nemeskosztolányi Kosztolányi Dezső, teljes nevén Kosztolányi Dezső István Izabella (Szabadka, 1885. március 29. – Budapest, Krisztinaváros, 1936. november 3.) író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének kimagasló formaművésze, a XX. századi magyar széppróza és líra egyik legnagyobb alakja, eszperantista.
Édesapja, Kosztolányi Árpád(1859–1926) fizika- és matematikatanár, iskolaigazgató édesanyja Brenner Eulália (1866–1948). Édesanyja révén volt unokafivére Brenner József, alias Csáth Géza (1887–1919) író.
A gimnáziumot, melynek igazgatója az édesapja volt Szabadkán kezdte, majd önképzőköri konfliktusa miatt (magyartanárára tett megjegyzést) kicsapták, s magántanulóként, Szegeden tette le az érettségit.
Szabadka méltóan ápolja emlékét.
A városban tehetséggondozó gimnázium, színház őrzi a nevét egy mellszobor mellett teljes alakú szobra is áll.
A szobor és a teljes emlékmű megalkotója Szarapka Tibor, szabadkai szobrászművész. Kosztolányi egész alakos szobra egy emelkedőn helyezkedik el, hat oszloppal körbevéve.
Az emlékmű munkacíme: A gimnazista, célja pedig, hogy prezentálja a Kosztolányiban lángoló tüzet és lázadást alkotása során. Kosztolányi abba a gimnáziumba járt, amely előtt emlékműve elhelyezésre került, édesapja pedig azon gimnázium igazgatója volt.
Az emlékművet 2014-ben emelték. Az emlékművel szemben helyezkedik el Kosztolányi mellszobra is, amelyet 1985-ben helyeztek el. A mellszobor megalkotója Almási Gábor szabadkai szobrász volt.
Köszönöm, hogy velem voltak sétámon ebben a gyönyörű kis városban.

írta és szerkesztette: Pester Béla

forrás:
– www.subotica.rs
– monarchiaturak.blog.hu
– wikiorg

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *