KOPT MŰVÉSZET

KOPT MŰVÉSZET

A kopt elnevezés egyszerre jelenti az óegyiptomi nyelv kései változatát, a kor művészetét, isz. 3.- 7. századig az arab hódításig (646) valamint az egyiptomi keresztényeket és a keresztény egyházat.

De kik azok a koptok?

A szó a görög aigyptios azaz “egyiptomi” kifejezésből származik, amelyet a fáraók kora után, Nagy Sándor (Alexandros) utódai idejében a görögök, ill. az őshonos egyiptomiak megkülönböztetésére alkalmaztak és először is földrajzi, másodsorban pedig etnikai jelentéssel bírt.
Az arabok, miután elfoglalták Egyiptomot (641), átvették és használták ezt a kifejezést, ám ekkortól természetesen a kifejezés arabizált alakja volt használatos, ami leírva csak a gpt/kpt mássalhangzókból áll, hiszen az arab nyelv nem írja le a magánhangzókat; ennek vokalizált, kiejtett változata a kopt szó.
Ebben a formájában már arra szolgált tehát, hogy megkülönböztesse a hódító muszlim arabokat az őslakos, (ekkor már) többségében keresztény egyiptomiaktól – így vált ez a szó egyre inkább etnikai és a kereszténységhez kötődő fogalommá. Az arab hódítás után az egyiptomi keresztények, elsősorban az őket sújtó adóterhek miatt, tömegesen tértek át a hódítók iszlám vallására, és hamarosan az egyiptomi keresztények, akiket ma is koptoknak neveznek, kisebbséggé váltak az országban.
A kopt műalkotásokon az ókori görög, római, bizánci és egyiptomi hatások érvényesülnek.
A korábbi uralkodó felfogással ellentétben a kopt művészet egyértelműen elhelyezhető a Mediterráneum (azaz a Földközi-tenger térsége) közegében, és természetesen nagyban meghatározta ábrázolásmódját, hogy a közeg, amelyben kialakult, a hellénizmus művészetének hagyományait folytatta. Egyiptom a Kr.u. 4. századtól az arab hódításig a Bizánci Birodalom része volt, ami a 7. század közepéig jelentős mértékben meghatározta kultúráját és művészetét. Később a kapcsolatok leszűkülésével a bizánci hatás elsorvadt, és a kopt művészet egyre inkább a hagyományok ápolására volt kénytelen szorítkozni.
A kopt művészet egyik központja Alexandrában alakult ki (ez a város volt Egyiptom közigazgatási és kulturális központja az arab hódításig.) De jelentős volt a nagyobb kolostorokban is.

A kopt művészet legjelentősebb ágai a kő-, fa- és csontfaragványok, a textilművészet, a táblakép- és falfestészet, a fémművesség, illetve a kerámiaművesség.
A kőszobrászat főképp épületplasztikát foglal magába; fontos központjai Hérakleopolis Magna (a modern Ahnas), Oxyrhynchos (ma el-Bahnasa); ezen kívül jelentős alkotásai a porfírszobrok, melyeknek alapanyagát a Római Birodalomban kizárólag az egyiptomi Keleti-sivatagban bányászták.
Fafaragványok (reliefdíszes falapok) építészeti kiegészítésül és bútorelemnek készültek. Csontfaragványokat főleg bútorok berakásához alkalmaztak.
A festészet körébe az ikonok, a mennyezetkazetták és a templomokhoz, kolostorokhoz köthető falfestmények tartoznak.
A fémművesség emlékei voltak talán legjobban pusztulásnak kitéve, hiszen azokat lehetett a legegyszerűbben újra felhasználni. Nyilvánvalóan a gazdag háztartások fontos elemét képezték a fémedények, mécsestartók, kulcsok, egyebek, a fennmaradt fémtárgyak azonban többnyire liturgikus környezetből származnak.
A kerámiák közül elsősorban a festett vagy plasztikus díszítéssel ellátott díszkerámiák sorolandók ide.
A textilművészet két csoportra osztható: ruhadíszekre és faliszőnyegekre. A múmia temetkezés megszűnésével a halottakat sokszor ruházatukban temették el, amelyek a száraz klíma következtében aránylag épen maradtak.
Kép melléklettel próbálunk bepillantást nyújtani művészetükbe.

írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás:
– Szépművészeti Múzeum lexikon, Hasznos Andrea 2004.
– Szépművészeti Múzeum lexikon, Berchtold Eszter 2005.
– a képek forrása:
Szépművészeti múzeum gyűjteményéből
-https://utazzteis.hu/kopt-kereszteny-negyed-kairoban/