ÜZENET A MÚLTBÓL: JÁSZDÓZSA EGYEDÜLÁLLÓ RÉGÉSZETI LELŐHELYE

ÜZENET A MÚLTBÓL: JÁSZDÓZSA EGYEDÜLÁLLÓ RÉGÉSZETI LELŐHELYE

Hazánk egyik legfontosabb -világ és Európa szerte is számon tartott- régészeti lelőhelye a Tarna-völgyében fekvő Jászdózsa. Régészeti ásatások során jelentős bronzkori telephelyet tártak fel itt a kutatók.

Kápolnahalom…

Az Alföldön járva gyakran találkozhatunk kisebb nagyobb, szabályos kúp alakú halmokkal.
Ezeknek a domborulatoknak a népies elnevezése kunhalom, a régészek pedig kurgánnak nevezik őket. Az eredetüknek semmi köze sincs a kunokhoz, mert ők a kora középkorban telepedtek le a területen, a kurgánok viszont őskori síremlékek. Mintegy 5.000 évvel ezelőtt a rézkorban emelték ezeket a földhalmokat. A rézkor utáni népek- akárcsak a kunok- már készen kapták az ilyen magaslatokat, és gyakran hasznosították is, őrhalomként, határ jelző halomként, a nagyobbakra sokszor templomot építettek vagy keresztet emeltek.
A jászdózsai Kápolnahalom teljesen eltér a kunhalmoktól, ez nem sírhely, hanem település volt, annak is egy nagyon speciális fajtája, az ún. tell- azaz réteges település

A telep földrajzi környezete…

A jászdózsai bronzkori telep két nagy tájegység, az alföldi síkság és a hegyvidék találkozásánál, teljesen sík területen emelkedik ki a tájból. A bronzkori falu 500 × 800 méteres területen fekszik, középpontjában áll a 6 méter magas ovális alaprajzú halom.
Szerencsére a meredek oldalfala miatt nem szántották be, valamint a tetején álló kápolna 1969-ig egyházi tulajdonú búcsújáróhely volt, így senki nem akarta elhordani sem el bányászni.
A halom délkeleti részét, a könnyebb megközelíthetőség miatt lépcsősre faragták, melynek a nyoma még látszik, más átalakítás nem érte a halmot. A halom felszínét évszázadokon keresztül gyep és kisebb-nagyobb ligeterdő borította, amit mára egyrészt kivágtak, másrészt a 90-es évek során leégett.
A telep gyakorlatilag érintetlen állapotban érte meg a modernkori kutatásokat – a középkori templom építéseket ugyan tekinthetnénk bolygatásnak, de azok mégiscsak régészeti értékek és éppen olyan fontosak mint a bronzkori emlékek.

Élet a bronzkori faluban…

Az őskori falut árokból és sáncból álló védmű vette körül, mely a Tarna egyik mellékfolyójának, a Nyavalykának partjára épült. Évezredekkel ezelőtt az akkor még bővizű folyócska ideális életteret adott az itt letelepedőknek. Az őskori ember legfontosabb építő- és tüzelőanyaga a fa volt, ezért nagy területen irtották az erdőt, az így megtisztított területet megművelték. Legfőbb gabona az alakor a tönke és vetési búza mellett az árpa volt, de termesztették a libatop nevű növényt is.
A földművelés lehetővé tette a háziállatok tartását mert így egész évben tudtak takarmányozni a legeltetés mellett.
Bronzkorban a legelső háziasított állatfajok, a kutya mellett a sertés, szarvasmarha, juh és a kecske volt, valamint ebben a korszakban jelent meg a háziasított ló is. A lótartásnak kiemelkedő a történelmi jelentősége, hiszen a lovaglás, a ló fogatolása évszázadokra meghatározta a kereskedelmet és a haditechnikát. (A kocsizás gyakorlatára a rézkortól van régészeti bizonyíték, agyag kocsimodellek formájában).
A Kápolnahalmon előkerült leletek vizsgálata megszokott bronzkori település képet mutatja. Annyiban van eltérés, hogy az állatcsont-leletek vizsgálata szerint itt sokkal magasabb volt a vadászott állatok és fajok aránya, leggyakrabban a gímszarvas, amely az erdős vidékre jellemző vad.
A feldarabolt, felhasított csontokból megállapítható, hogy a Kápolnahalom lakói minden, általuk tartott (tenyésztett) állatfajt elfogyasztottak – ez alól még a kutya sem kivétel.
A telep egyébként rendkívül gazdag állatcsontleletekben, ami a bronzkori lakók magas húsfogyasztásáról árulkodik.

Kápolnahalom feltárása…

1893-ban kezdődött a híres Kápolnahalom feltárása. 1943-ban a kutatás folytatódott de a háború miatt félbeszakadt. 1963-tól tíz éven át tartó ásatást Stanczik Ilona, a szolnoki múzeum régésze folytatta.
A Kápolnahalom több lakószintből álló domb, vagyis tell.
A feltárás tizenhat egymásra települt réteget különböztetett meg. A XI. szintről előkerült értékes kincslelet, többek között arany hajkarikák és egyéb, a korszakban nagy értéknek számító tárgyak.
A felső, középkori rétegek is gazdag anyaggal szolgáltak.
Bóna István három, egymásra épült középkori templom alapfalait tárta fel. Egy 11-12. századi templomot mely a tatárjáráskor semmisült meg. Erre épült román stílusú, melyet a 16. század elején bontottak le és a helyére emelt gótikus templomot, amelyet valószínűleg az Eger ellen, 1552-ben felvonuló török seregek pusztítottak el. (Korábbi falakat sikerült elkülöníteni az 1728-ban épült és a németek által 1944-ben felrobbantott barokk kápolna romjaitól.) A templomok körül 11–16. századi sírokat is találtak.
Kápolnahalom az 1728-ban a rajta emelt, Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelt
kápolnáról kapta a nevét.
Korábban említettem, hogy a Kápolnahalom búcsújáró hely volt.
A kápolnában minden év július 2-án, Sarlós Boldogasszony napján tartották a búcsút, még az épület elpusztulása után is. A búcsú az aratás kezdetére esett, így a búcsúsok magukkal vitték a kaszáikat, hogy a pap, a bőséges termés reményében megáldja azokat.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
forrás:
Tárnoki Judit: “Üzenet az idők mélyéről, Bronzkori település Jászdózsa – Kápolnahalmon”
http://www.jaszdozsa.hu/…/dow…/ertektar/tarnokijudit.pdf
https://vitkovics12.wordpress.com/jaszdozsa/kapolnahalom/
https://www.arcanum.com/…/amirol-a-leletek-vallanak-6F4A/