OCSÚT A BÚZÁTÓL (értékeink védelmében)

OCSÚT A BÚZÁTÓL (értékeink védelmében)

Amióta műkincs, műalkotás létezik, létezik a műkincshamisítás is.
Valójában nemcsak izgalmas, hanem veszélyes, súlyos anyagi és erkölcsi károkat okozó jelenségről van szó, amelynek híres-hírhedt külföldi eseteiről korábban úgy gondoltuk, hogy csupán a gazdag nyugati világ ügyei. A rendszerváltás óta azonban a mi térségünkben is fellendült a műkereskedelem, ezen a területen is bekapcsolódtunk a nemzetközi vérkeringésbe.
Előkerültek a rejtett értékek civilektől és intézményektől, családi házak padlásairól, múzeumok raktáraiból, és megjelentek a „szocreál” idején háttérbe szorított kortárs művészek is korábbi és új munkáikkal. És megjelentek a hamisítások is: régiek és újak. A nemzetközi műtárgy-kereskedelemben és a hazai piacon a műalkotások emelkedő árával együtt nőtt a kulturális javak illegális kereskedelme és a hamisítás, valamint az általuk okozott erkölcsi és anyagi károk jelentősége és súlya.
Nagyon nehéz megmondani, hogy milyen a hamis műkincsek aránya, egyes becslések még a közgyűjteményekben is két számjegyű hamis műtárgy jelenlétét valószínűsítik, a piacon pedig a felmérések szerint 15 és 50 százalék közé tehető.
Kevéssé ismert, hogy nem csak régi mestereket hamisítanak, hanem kortárs alkotókat is – és korántsem csak festményeket. Ezek között vannak dilettáns hamisítványok, ám akadnak olyanok is, amelyekről még a világ legnevesebb szakértői is vitatkoznak.
Vannak ugyanakkor parodisztikus esetek is. „Előkerült” például egy Kiss Roóz Ilona kerámia, amibe szépen bele volt karcolva, hogy K.R. I., ami persze már önmagában gyanús, mert a művésznő soha nem így szignálta a műveit. Nagyon buzgó módon a hamisító még egy évszámot is odaírt, hogy 2013. Ehhez elég egy lexikonban megnézni, hogy meg lehessen állapítani: a művésznő sajnos 2010-ben meghalt.

Ismert és elismert festőművészünk alkotásai 32 hazai közgyüjteményben szerepelnek, ugyanakkor csak a saját honlapján több mint 30, nevével valótlanul fémjelzett alkotást tart számon.
A műkincshamisítás jogállása is eléggé sajátos. nem szerepel önálló tényállásként a Btk.-ban. Számos külföldi ország példája bizonyítja, hogy nem is ezen múlik a hamis műkincsek elleni fellépés hatékonysága. Mégis érzékletesek a számok: 2000 és 2012 között 27 hamis műtárgyakkal kapcsolatos büntetőügyet zártak le Magyarországon, ezek felénél – bizonyíték hiányában – megszüntették a a nyomozást.
Mielőtt továbblépnénk és valaki jómagamat is azzal vádolna, hogy neki ismerős az írás címe, valahonnan loptam, íme a beismerő vallomásom: igen ez egy közelmúltban megjelent könyv címe.
A könyvet – nevezhetnénk kézikönyvnek is – azzal a szándékkal hozták létre, hogy a műkincshamisítók által okozott erkölcsi és anyagi károk jelentősége és súlya megjelenjen a közvélemény előtt is.
A könyv létrejöttében, a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület kezdeményezését támogatVa és abban tevőlegesen részt vett a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, az Országos Kriminológiai Intézet és a Kieselbach Galéria, együtt vállalva az összeállítását és kiadását. Összesen 296 oldalon művészettörténészek, restaurátorok, újságírók és jogászok segítenek eligazodni a műtárgyhamisítás világában és fogalmaznak meg javaslatokat a hiteles, eredeti magyar műalkotások hatásosabb védelmére.
Fontosságát mi sem bizonyítja jobban mint, hogy a jogi szakemberek folyóirata és a rendészet is recenzióban hívta fel a figyelmet a könyv megjelenésére.
A kötetben tizennégy szerző tizennyolc írása járja körül mindazt, amit ma erről a területről tudni érdemes. A szerzők között van művészettörténész és restaurátor, örökségvédelmi és múzeumi szakember, jogász és szakújságíró.
A könyvben szereplő fotók ráadásul a tervek szerint a jövőben egy olyan internetes adatbázis alapját is fogják képezni, amelyek a műkereskedelem résztvevőinek rendelkezésére állva segíteni tudják majd őket a bizonytalan eredetű alkotások kiszűrésében. Mint ahogyan a tervek szerint a kereskedelemi forgalomba nem kerülő kiadvány is a neten lesz elérhető, a kiadók reményei szerint mielőbb.
Köszönöm a figyelmet!

írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás:
– felvidék.ma: interjú Kieselbach A. művészettörténésszel.
– infostart 2017.
– fotók: Cservenka Judit
– Műtárgyhamisítás magyar szemmel – Ocsút a búzától. Szerkesztette: Dr. Bendzsel Miklós, Dr. Emőd Péter, Dr. Kármán Gabriella. Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, Országos Kriminológiai Intézet, Kieselbach Galéria, Budapest, 2019.

https://www.kortarsonline.hu/aktual/mutargyhamisitas.html?fbclid=IwAR34KdEpbTjKTbzG2uslt-fOMmBQFPLckFrd62TrBu1W6rXCRzaEG05JbL4