A KACSAFARKÚ SZENDER A “MAGYAR KOLIBRI”

A KACSAFARKÚ SZENDER A “MAGYAR KOLIBRI”

2021-ben az év rovara a kacsafarkú szender.
A „szender” szót Frivaldszky Imre 19. századi természettudós használta először. A lepkék ezen családját másképpen „zúgólepkéknek” neveztek. Frivaldszky a nyelvújítóktól megihletve nagyon sok rovar nevet alkotott (az ő alkotása pl. a cincért is). A Szender szó arra utal, hogy a lepkefaj akkor kezd repülni, amikor a természet elcsendesedik, elszenderedik, míg napközben ezek a rovarok “szenderegnek” és ilyenkor nehéz őket felébreszteni.
A szender kacsafarka egy, a potroh végén található fekete-fehér farpamacs, amit repülés közben kormánylapátnak használ. A szenderek a lepkék között a legjobb repülőnek számítanak, egyes fajok vándorlásuk során akár több ezer kilométert is megtehetnek, és a mediterrán területekről induló vándorútjuk során akár Svédországig és a Brit-szigetekig is eljuthatnak. Nálunk április és október között lehet vele legtöbbször találkozni, hozzánk a Földközi-tenger térségéből érkeznek, de a klímaváltozás miatt már egyre többször áttelelnek, leginkább az ország délnyugati területein.
Méretében és repülési stílusában is hasonlít a kisebb kolibrikhoz.
Ugyanolyan elképesztő sebességgel (másodpercenként 80-szor) csapkod a szárnyaival és a többi lepkétől eltérően nem száll le a virágra, hanem kolibriszerűen egy helyben lebeg, miközben nektárt szívogat. Mindezt villámgyorsan teszi, néhány perc alatt száznál is több virágot meglátogat, ezért a beporzásban különösen fontos szerepe van. Gyors cikázó repülése közben folyamatosan érzékeli a saját helyzetét, repülési irányát, ebben legfőképpen a csápja segíti, amelyen elmozdulást érzékelő szőrök helyezkednek el. Ezek az érzékszőrök nyújtanak információt a gyors elmozdulásokról, míg a lassabb mozgásoknál látására támaszkodik.
A kacsafarkú szender hímje és nősténye egyforma kinézetű. Szárnyfesztávolsága 40–50 mm, így a hazai szenderek között viszonylag kicsinek számít. Pödörnyelve olyan hosszú, mint a teste (nagyjából 30 mm). Amikor épp nem táplálkozik, akkor spirál alakban felcsavarja.
Feje, tora, potrohának elülső fele felül egyszínű barnásszürke, alul piszkosfehér és sötétszürke pamacsot hordoz (“kacsafarkat”)
Szaporodása…
A párosodás után a nőstény felkeresi a hernyó tápnövényét (leggyakrabban galaj, és csillaghúr fajokat), hogy petéit lerakja. Petéket egyesével helyezi el, napsütötte növényekre, miután azt alaposan átvizsgálta hajtásról hajtásra. Akár 200 petét is érlelhet ezért a folyamat hosszú ideig tart. A pete gömbölyded, halványzöld színű, fényes felszínű, átmérője 1 mm körüli.
A kis hernyók gyorsan fejlődnek, éjjel-nappal táplálkoznak, nem rejtőznek el a növényen. Vastag, húsos testűek, mint a szenderhernyók általában. Az érett hernyók változatos színűek, de általában hamvaszöldek, kétoldalt a légzőnyílásaik felett egy-egy fehéres, azok alatt sárgás csík húzódik végig. A 8. potroh-szelvényükön felfelé-hátrafelé meredő tüskeszerű nyúlvány látható, amely a szender hernyók jellegzetessége.
Az érett hernyó lilásbarnára színeződik, és a talajfelszín közelében, növényi törmelékek között, esetleg kő alatt keres magának bebábozódásra alkalmas helyet, akár nagyobb távolságra is a tápnövényétől
A lepkék júniusban bújnak ki bábjukból, ezek utódaiból szeptemberre kel ki a második nemzedék. Meleg években még gyorsabb az átalakulás, és harmadik generáció is lehet. Ám a bevándorlás egész tavasszal és nyáron folyamatos, ezért bármikor láthatunk kacsafarkú szendert.
Az ősszel a szenderek egy része vissza vándorol délre, az itt maradók pedig telelő helyet keresnek, épületekbe vagy barlangokba húzódnak (a fagyot nem bírják).
Hazánkban a kacsafarkú szender ugyan nem védett, ám a virágok beporzásában végzett szerepe miatt nagy jelentőséggel bír. Nemcsak különlegesek és szépek, hanem hasznosak is.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
lobolygonk.
mttmuzeum.blog.
afoldgomb.