BUDAHÁZI TIBOR Munkácsy-díjas festőművész

BUDAHÁZI TIBOR Munkácsy-díjas festőművész

Budaházi Tibor Munkácsy-díjas festőművész 1954. február 1-én született a Szatmár megyei Kőszegremetén.
1992-ben szerzett oklevelet a szegedi Juhász Gyula Főiskola rajz szakán, majd 2010-ben a Szegedi Tudományegyetem vizuális kultúra mesterszakán diplomázott.
Tagja a Magyar Művészeti Akadémia Köztestületének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetségének, a Magyar Festők Társaságának, a Matéria Művészeti Társaságnak, a Művésztanár Társaságnak, valamint a Magyar Papírművészeti Társaságnak.

Budaházi Tibor festőművész számos hazai és külhoni tárlaton vett részt alkotásaival az évek folyamán. 2007 óta több egyéni tárlata nyílt Magyarországon és Erdélyben (Budapest, Zalaegerszeg, Szeged, Szombathely, Győr, Szigetvár, Hajdúböszörmény, Szekszárd – HU, Szatmárnémeti, Csíkszereda – RO).
1996 óta rendszeresen részt vesz országos biennálékon,triennálékon, valamint hazai és nemzetközi csoportos kiállításokon.

Budaházi Tibor festőművész alkotói munkásságát számos elismerés és díj koronázza. 2001-ben átvehette a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának díját, 2008-ban a IV. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé – Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés díjában részesült, szintén 2008-ban az V. Szekszárdi Festészeti Triennálé – Oktatási és Kulturális Minisztérium díjával jutalmazták, 2011-ben Káplár Miklós-díjban részesítették, 2014-ben megkapta a Pro Urbe Zalaegerszeg díjat, majd 2015-ben a Római Magyar Akadémia Képzőművészeti Ösztöndíját is elnyerte, szintén 2015-ben kapta meg a Magyar Művészeti Akadémia Képzőművészeti Tagozatának díját, ezt követően 2016-ban „Az Október végi tiszta lángok 1956-2016” kiállításon a zsűri szakmai díjában részesült.
Budaházi Tibor festőművész a közelmúltban elnyerte a szigetszentmiklósi nemzetközi Patak Fesztivál fődíját.
Ezt követően elnyerte a Hévízi Nemzetközi Művésztelep fődíját és a szegedi Táblaképfestészeti Biennálé különdíját is.
Idén Munkácsy-díjat kapott a Zalaegerszegen élő és alkotó, festőművész. Az elismerést és díjat a kiemelkedő képzőművészeti tevékenységéért kapta, valamint Kásler Miklós miniszter levélben is üdvözölte a művészt.

Budaházi Tibor festőművész alkotásai megtalálhatóak Európa-szerte közgyűjteményekben, amelyek közül említésre méltó: Hengelo (Hollandia) Városi Gyűjtemény, Győr – Xantus János Múzeum, Zalaegerszeg – Göcsej Múzeum, Pescara (Olaszország) – Ex Libris Gyűjtemény, Torino (Olaszország) – Ex Libris Gyűjtemény, Maribor (Szlovénia) – Városi Gyűjtemény, Lendava (Szlovénia) – Vármúzeum, Lodz (Lengyelország) – Kisgrafikai Gyűjtemény, Finnentrop (Németország) – Városi Gyűjtemény, Salgótarján – Nógrádi Történeti Múzeum, Hajdúböszörmény – Városi Gyűjtemény, Mosonmagyaróvár – Hansági Múzeum, Szatmárnémeti – Művészeti Múzeum, Kecskeméti Katona József Múzeum.

Budaházi Tibor festőművész munkásságának méltatása:
Egyszer azt mondta egy írónk, Rómában az a fantasztikus, hogy „történik az emberrel”. Aki nem érti ezt a gondolatot, annak mindenképpen el kellene töltenie az Örök Városban legalább néhány hetet – bocsánat, de néhány nap kevés. Budaházi Tibornak volt szerencséje hosszabb időt szánni
Itália és földrészünk egyik kulturális-szakrális fővárosának megismerésére. Ahogy Róma magába szívta évszázadok, évezredek történéseinek és alkotásainak szellemiségét, úgy itatja át az ott járók személyiségét ez a magas lelki-szellemi hőfokot és mély tartalmakat hordozó hely.
Szerencsére nem emlékszem már, melyik ismerősöm volt az, aki megkérdezte tőlem, miután Tiborhoz hasonlóan Rómában tölthettem közel két hónapot a Magyar Akadémia ösztöndíjasaként, hogy ha nem volt ott műterem, mit tudtam csinálni ilyen hosszú ideig… Mit, mit, hát csak mentem, mentem és töltekeztem és megismertem a várost és környékét… Az első, amit mondanom kell, hogy egy város, egy hely csak gyalog ismerhető meg igazán. Mert egyrészt a költőtől tudjuk, hogy „ki gépen száll fölébe, annak térkép (…)”, másrészt aki a történések szintjén és lüktetésében mozog, az kapja meg a tér és az idő olyan ajándékait, amelyekből kontinensünkön Itáliában és Rómában van a legtöbb.
A több évezredes város az európai kultúra olyan gazdag tárháza, ahol az évszázadok, évezredek rétegei óriási szellemi és fizikai teljesítmények sokaságaként jönnek szembe, hatalmas területen, ugyanakkor minden kis sarkon.
A Rómát töredékeiben elénk táró Budaházi Tibor festői szemléletű ember, aki ráadásul közép-kelet-európai, sőt az észak- partiumi Kőszegremetéről került Zalába és ez utóbbi Kárpát-medencén átívelő adat fontos.
Nem is annyira a művész születési és későbbi lakhely-adatai – nyilván a szatmári és a zalai dombok hatásai sem közömbösek – hanem az, hogy ha egy alkotó Európa ezen felén eszmélt, akkor másképp rezonál a kultúra képi rétegeire. Olyan helyről jött, ahol valaha szinte semmit sem volt szabad és minden (másként) számított. Nem könnyű ezt ma érteni, amikor és ahol szinte mindent szabad és semmi se számít. Budaházi Tibor Róma rétegeit – mai szóval layereit keresi, üzenet-értékét kutatja-vallatja. Nem a sorok, hanem a rétegek között olvas, a falak, vakolatok, mikro-makro-felületek, kis és nagy terek együttállásait emeli ki és rögzíti. Tér ritkábban, idő annál többször témája, mondhatni főszereplője Budaházi Római töredékeinek.
Egymást fedő felületek gazdag tárháza ez ugyanis, melyek legyen akár át-meg átfestett vagy graffitikkel felülírt vakolatdarabok, sajátos ablakok, etruszk sírkamrák, épületek nyomait őrző falrészletek, oszlopok, elhagyott széksorok, – mind ittlétünk nyomai, fragmentumai. A művész komponál, ő kattintja el a gépet, de a hely, a genius loci, az idő koptatta anyag nagy úr, nehéz eldönteni, ki talált meg kit – Budaházi a képet, vagy a kép(kivágások) őt.
Sok helyen fotózhat az ember utcai töredékeket, de azok egy kicsit mindenhol mások. Róma egy több évezredes város, amely az ókori világ legnagyobb, legnépesebb, milliós metropolisa volt és bár akadtak évszázadai a középkorban, amikor lakossága néhány tízezresre apadt, kultúrája, színessége és centrum-jellege sosem szünetelt, tehát szinte minden ott hever egymáson a múltból és jelenből. Antik eleganciát és arisztokratizmust, középkori esetlegességet és rusztikát, barokk szenvedélyt, lüktető, mediterrán temperamentumot egyaránt és egyszerre talál az ott járó, nagy mennyiségben és változatosságban. Ebből metszett ki éles szemével és optikájával Budaházi Tibor jó néhányat. Róma sosem kihalt, az itt gyűjthető töredékek is az életszeretet, a kultúrát fűtő mennyei és pokoli tűz heve érezhető. Bár tényleg sok helyen látunk az Örök Városban egymást drámaian-játékosan fedő-felülíró tépett plakátokat, a Pilinszkytől ismert „plakátmagányban ázó éjjelek” érzete hiányzik, a tépázott falak az arrafelé gyakori esők, vagy szintén gyakori finom borok mentén nem sugallnak magányt is… Talán még többet is lehetne mondani Tibor Római töredékeiről, de hát egyrészt beszélnek azok rendesen, másrészt az ilyen fragmentumok amennyire tárgyilagosak (hiszen manipulálatlanok), annyira személyesek is: meggyőződésem, hogy bár Róma valóban bizonyos értelemben a világ közepe, mindannyiunk megtalálhatja a maga Rómáját, sirató- vagy sírófalát, vakolt univerzumát, tépett plakát-kozmoszát. Nem kellett sokat gondolkoznom, hogy feltűnjön: csupán hangzásra eléggé hasonló a Rómát kettészelő folyó, a Tevere latin neve – Tiberis és Tibor keresztneve egymáshoz. Tudjuk, hogy egyikük se a másikról kapta a nevét, de eszembe jutott egy kedvelt nyárvégi római Tevere-parti fesztivál, melynek elnevezése úgy fordítható, hogy „a Tevere (mentén a színház) nem megy nyaralni”. Bizonyos értelemben Tibor se megy nyaralni, a művész szeme szüntelen munkálkodik – és alkot, hol ecsettel, hol optikával.
Tibor is, mint a Tiberis…” (Tolnay Imre képzőművész, művészeti író – A Tiberis-parti krónikás)

*
Fotó: BUDAHÁZI TIBOR festőművész és alkotásai
Szerkesztette: Zilahi Nono

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *