KURU A REJTÉLYES BETEGSÉG: KANNIBALIZMUSTÓL A NOBEL-DÍJIG

KURU A REJTÉLYES BETEGSÉG: KANNIBALIZMUSTÓL A NOBEL-DÍJIG

A kuru, más néven nevető halál egy gyógyíthatatlan, agyi degeneratív betegség, kizárólag Új-Guineában, a fore nép körében észlelték. A rejtélyes betegség okának megfejtését egy magyar származású amerikai kutatónak, Daniel Carleton Gajduseknek köszönhetjük.
Gajdusek édesapja felvidéki zsellér volt aki még az I. Világháború előtt vándorolt ki Amerikába, ahol megismerkedett későbbi feleségével a Debrecenből származó Dobróczki Ottilával. Fiuk Daniel 1923-ban született. A fiatalember figyelme hamar a tudományok felé fordult, 19 éves korában beiratkozott a Harvard orvosikarára.
Gajdusek az 50’-es években hallott először egy titokzatos betegségről, a kururól, mely Új-Guineában elszigeteltségben élő fore törzs tagjai között pusztított. A betegség okát hiába keresték a kutatóorvosok: megbetegedettek szöveteiben és testnedveiben sem fertőző anyagokat, sem ellenanyagokat nem tudtak kimutatni, ezért feltételezték, hogy a betegség öröklődő és nem fertőző. Viszont a kuru elsősorban a felnőtt nőket és mindkét nembeli gyermekeket sújtotta, ez pedig egy öröklődő kórképbe nem illett bele.
Az 1950-es évek végére a fore nők harmada meghalt.

Utazás Új-Guineába a fore néphez…

Gajdusek szilárdan hitte, hogy a kuru megértése lehet a kulcs más idegrendszeri betegségekhez. Regénybeillő kalandos történet volt melynek révén közelebb került a kuru felderítéséhez. Azonban soha sem járt volna sikerrel, ha nem ismeri meg a bennszülöttek életmódját és kultúráját…
A Fore törzs tagjai az 1950-es évek közepéig őseik kannibál hagyományai és halotti rítusai szerint éltek. A betegség leggyakrabban azok között a gyermekek és asszonyok között pusztított, akik az elhunytak agyát rituális lakomákon elfogyasztották, így jutott a be a szervezetükbe az akkor még ismeretlen kórokozó.
Később a kormány rendeleteinek és a misszionáriusok törekvéseinek engedve felhagytak az emberevéssel. A törzs 1956. után született tagjai már nem is betegedtek meg kuruban.

Kuru tünetei és a betegség lefolyása…

A kuru szó reszketést, didergést jelent, de a kórt nevezik még “nevető” vagy “kacagó” betegségnek is, mert a végstádiumhoz közeledve az arc vigyorgáshoz hasonló grimaszba torzul; görcsös, ziháló hang pedig vihogásra emlékeztet.
A beteg a mozgás zavarai miatt magatehetetlenné válik; minden végtagja és izma reszket; egy idő után már a nyelni sem képes. Közben folyamatosan romlik a memóriája és az értelmi képességei. Az elkerülhetetlen halál az első tünetek jelentkezése után fél-, de legkésőbb négy év múlva következik be.
Gajdusek mutatta ki, hogy a kuru valóban egy fertőző betegség és azt is felismerte, hogy hogyan fertőz, ezért 1976-ban megkapta az orvosi-élettani Nobel-díjat.
De miért olyan jelentős eredmény egy elszigetelt primitív népcsoport betegségének kutatása ami ekkora elismerést érdemel?
A kuru kórokozója semmilyen korábban vizsgált vírushoz, baktériumhoz, gombához sem hasonlít. Sokáig még kimutatni sem lehetett mert a legkisebb vírusoktól is kisebb. Nincs örökítőanyaga (DNS, RNS), ellenáll a hőnek, UV és röntgen sugárzásnak de még a fertőtlenítő szereknek is. A szervezetben semmilyen védekező reakciót nem vált ki, vagyis nem tartalmaz az immunrendszer számára testidegen fehérjét.
Gajdusek felismerte, hogy a kuru hasonló lefolyású mint a birkák surlókórja, és az 1920-ban leírt, rendkívül ritka Creutzfeld-Jakob betegség. (Később csatlakozott ehhez a sorhoz a szarvasmarhák szivacsos agysorvadása vagyis a kergemarha-kór és ennek az emberre átterjedő változata a BSE vagyis a szivacsos agysorvadás.)
A betegségeket prionok (fehérjeszerű fertőző részecskék) okozzák, melyek az idegrendszerben sajátos degeneratív megbetegedést hoznak létre.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
hzipatika-01a.com
medlineplus.gov
healthline.com
Wikipédia