A VASTÜDŐ

A VASTÜDŐ

A hátborzongató nevű gép egykor a légzésbénultaknak az életet jelentette.
A készülék kinézetre egy nagy tartály, a beteg ebben tölti a napjait úgy hogy csak a feje látszik ki belőle. A gép működésének lényege, hogy ütemes mozgással, a fém tartályban lévő nyomás váltakozásával mesterségesen kényszerítette be- és kilégzésre azokat a betegeket, akiknek a légzőizmai túl gyengék voltak az ön álló légvételre. Eredetileg széngáz mérgezés kezelésére használták, de igazán jó szolgálatot a poliovírus okozta járványos gyermekbénulásban (Heine–Medin-kór) szenvedők életben tartásában tett.
A vastüdőt az amerikai Philip Drinker és Louis Agassiz Shaw találta fel 1927-ben. A prototípus egy acéltartályból állt melyben két porszívó segítségével idézték elő a nyomás váltakozását.
A szerkezetet a bostoni kórházban próbálták ki. Az első páciens egy súlyos légzési nehézségekkel küzdő gyermek volt, akinek az állapota másodperceken belül látványosan javult.
Három évvel később John Haven Emerson továbbfejlesztette a vastüdőt, egy hatékonyabb és könnyebben kezelhető gépet készített.

A vastüdő használata a II. Világháború után tomboló járványos gyermekbénulás idején terjedt el.
A rettegett betegség elsősorban gyerekeket támadja meg. A poliovírus károsítja a mozgató idegeket, az enyhébb esetben a végtagok bénultak de sokaknál a légzőizmok is károsodtak.
Mivel akkoriban még nem volt ellene védőoltás, csak tüneti kezelés jöhetett szóba.
A járványok következtében vastüdőkkel telt hatalmas kórháztermeket nyitottak, melyekben kisebb nagyobb gyermekek feküdtek életük végéig ilyen kezelésre ítélve. Akik szerencsésebbnek voltak, azokat naponta valamennyi időre ki lehetett venni az acélkapszulából, de a súlyosabb betegek az egész napjukat benne töltötték.

Hazánkban 1931-ben, 1954-ben, 1957-ben és 1959-ben alakult ki súlyosabb járvány. 1957-ben 2334 bénulás történt, amely 143 esetben végződött halállal.
Magyarországra 1948-ban Amerikából érkezett az első vastüdő. Hazai gyártása az 1950-es években kezdődött és 1959-re már több száz működött belőle. Az utolsó vastüdőt 2005-ben kapcsolták ki, ezzel egy 60 éves, akkor már muzeális berendezést selejteztek le.
A betegség visszaszorulásával és a modern, intubációval, a légutakon keresztül lélegeztető gépek megjelenésével a vastüdő szerepe lecsökkent, de néhány betegség esetén még szükség van használatára. Az Egyesült Államokban még néhány tíz beteg él ma is vastüdőben.

A Covid19-pandémia kapcsán ismét felvetődött a gép használatának kérdése, a pozitív nyomást alkalmazó lélegeztetőgépek olcsó alternatívájaként.
Leghosszabb ideig Martha Masont tartották így életben. Martha 1948-ban 11 évesen lett az acél tartály fogja és haláláig összesen 61 évet töltött el a gépben. Ez idő alatt leérettségizett, elvégzett két főiskolát és dolgozott mint újságíró. Mivel írni nem volt képes, a cikkeit lediktálta. Később kapott egy számítógépet amit az arc izmainak segítségével képes volt használni.

Gyermekbénulás napjainkban…

Az oltások bevezetése jelentősen visszaszorította a betegség terjedését. Világszinten 1988-ban még 350 000 eset fordult elő, majd ez a szám 2008-ban már csak 1659 volt, főleg az afrikai és ázsiai régiókban.
Ugyanakkor 2013-ban a tudósok figyelmeztetést adtak ki, miszerint fennáll a veszély, hogy a kevésbé, vagy nem megfelelően immunizált országokban ismét elterjedhet a betegség. 2015. szeptember 2-án az Egészségügyi Világszervezet bejelentette, hogy járványos gyermekbénulásos megbetegedések voltak Kárpátalján, a Rahói és a Técsői járásban.
Afrikában 2020-ra sikerült megfékezni a gyermekbénulást.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
forrás:
semmelweismuseum.blog.hu
Wikipédia