AZ INZULIN FELFEDEZÉSE

AZ INZULIN FELFEDEZÉSE

Az I-es típusú cukorbetegek életét megmentő inzulin felfedezése nagyon sok orvos és kutató áldozatos munkája volt. Most erről a “csodaszerről” és a történetéről lesz szó…

A cukorbetegség tüneteiről már i.e.1550-ben az egyiptomi Ebers-papiruszokon is említést tesznek. Az általuk javasolt terápia szerint a betegnek négy napon át csontokból, gabonából és földből készült főzetet kellett fogyasztani, az orvosság elég bizarr de nem sokkal tér el az 1900-as évek elején javasolt diétás szabályoktól. De ne szaladjunk ennyire előre….

A diabétesz megértése és a kezelésének felfedezése hosszú folyamat volt.
A betegség tüneteit részletesen a 2. században írta le Aretaeus nevű, híres, görög orvos. A diabétesz nevet is ő adta a betegségnek: ez görögül “átfolyást” jelent, utalva az egyik jellemző tünetre az erős szomjúságra és a megnövekedett vizeletmennyiségre.
A 17. század közepén egy angol orvos, név szerint Thomas Willis ismerte fel, hogy a bő vizelet néha édes ízű – erre úgy jött rá, hogy megkóstolta. Ő adta a ma is használatos diabetes mellitus (“mézízű” bővizelés) elnevezést a kórképnek. Egy évszázaddal később Matthew Dobson szintén angol orvos állapította meg, hogy a diabéteszesek vizeletében található édes anyag nem más mint cukor.
Ennek a két fontos felfedezésnek köszönhetjük a 19. század több komoly kutatási eredményét…

1856-ban Claude Bernard francia orvos már feltételezte, hogy a betegség összefüggésbe hozható a hasnyálmirigy működésével, 1889-ben pedig a német Oskar Minkowski és Josef von Mering ezt megerősítették. A szintén német származású Paul Langerhans 1869-ben sejtszigeteket különített el a hasnyálmirigyből, 1889-ben pedig a francia Edouard Laguesse rájött, hogy ezek a sejtszigetek csökkentik a vér glükóz szintjét, a sejtszigeteket kollégájáról Langerhans-szigeteknek nevezte el.
Josef von Mering és Oskar Minkowski 1889-ben kutyás kísérleteket hajtott végre Strasbourgban: a hasnyálmirigy eltávolítása után kutyák cukorbetegek lettek.

Az inzulin izolálása…

A 20. század elején a belga Jean de Meyer feltételezte, hogy a hasnyálmirigy valamiféle anyagot termel, ezt a rejtélyes, akkor még nem ismert anyagot ő nevezte el inzulinnak, latin insula, sziget szó után.
1906-ban Georg Zuelzer német kutató azt állította, hogy hasnyálmirigyből sikerült izolálnia az inzulint. 1912-ben le is védette felfedezését de sajnos nem tudott annyi inzulint kivonni ami elegendő lett volna, hogy a megállapításait bebizonyítsa.
Ugyan ebben az évben az amerikai Ernest L. Scott is hasonló állításokat fogalmazott meg, de az eredményeit ő sem tudta igazolni.
Az áttörést végül Nicolae Paulescu, a bukaresti Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem fiziológia professzorának sikerült. Ő izolálta először bizonyítottan az inzulint, amit pancreinnek nevezett el.

Kutyás kísérletek hozták meg a reményt az addig halálos betegeknek…
Két torontói orvos – Frederick Banting és Charles Best 1921-ben megismételte von Mering és Minkowski kísérletét,amikor kutyák hasnyálmirigyét távolították el. Best végezte a vér- és vizeletvizsgálatokat, Banting pedig a sebészeti beavatkozásokat amikor műtéttel inzulin hiányt és ezzel megemelkedett vércukorszintet idéztek elő az állatoknál. Majd hasnyálmirigyből kivont inzulin injekciót adtak be az állatoknak és lám a kutyák vércukorszintje hirtelen lecsökkent.
Ezzel véglegesen beigazolódott, hogy a hasnyálmirigy valóban termel egy vegyületet ami a véráramba jutva csökkenti a vércukorszintet.
Ez volt az inzulin felfedezésének és a diabétesz gyógyításának történelmi pillanata.
Az első beteg, egy diabéteszes kómában fekvő kamasz fiú volt aki, 1922 januárjában kapott inzulit. Már csak órái voltak hátra de az injekció után felébredt.
Banting és MacLeod 1923-ban megkapták az orvosi Nobel-díjat, melyet a visszaemlékezések szerint Besttel is megosztották.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
https://mult-kor.hu/20091125_az_inzulin_felfedezese…
https://www.hazipatika.com/…/az_inzulin…/20131105113834
https://mersz.hu/dokumentum/matud__799