A VÉGZET KÖVE

A VÉGZET KÖVE

Van egy kő amit évszázadok óta a skót, később a brit uralkodók koronázásakor használnak.
Ez a Végzet köve vagy „Koronázókő” a legfőbb skót nemzeti szimbólum jelenleg az Edinburghi várban található.
A nagyjából 66×42×27 centis, 152 kilogramm súlyú vörös homokkő tömböt Jákob párnájának tartják. A legenda szerint amikor Jákob álmában megjelent a mennybe vivő létra, ezen a kövön nyugtatta fejét.
Egyiptom, Szicília és Spanyolország közvetítésével jutott el az ír szigetre, ahol állítólag az írek védőszentje, Patrick is megáldotta. Ezután kapta a Sors Köve elnevezést. Skóciában először 836-ban, Scone-ban koronáztak rajta királyt (innen másik neve: a Scone-i kő). A skót királyokat ezután hagyományosan itt koronázták egészen 1296-ig. Ekkor a Walest is leigázó, Arany János által is megénekelt, I. Edward angol király elraboltatta skótoktól, és Londonba, a Westminster apátságban, a koronázó trón alá építtette, ezzel is szimbolizálva az angolok Skócia feletti uralmát. A következő évszázadokban az angol, majd a brit királyok koronázási ceremóniái során is fontos szerepet játszott a szent kő.
A követ a két királyság között 1328-ban megkötött northamptoni szerződés értelmében már vissza kellett volna Skóciának szolgáltatni, azonban a dühös londoni tömeg megakadályozta elszállítását. Akkor sem került vissza vinni amikor VI. Jakab skót király, I. Jakabként az angol trónt elfoglalta. Skócia 1707-ben lépett hivatalosan Unióra Angliával és a szigetország azóta viseli a Nagy-Britannia nevet.

A kőtolvajok…

Négy skót diák azonban hat évszázaddal később, 1950-ben úgy döntött, hogy Skócia egyik legszentebb történelmi relikviáját haza lopják Londonból.
A glasgow-i joghallgató, Ian Hamilton vezette kis csapat célja az volt, hogy „felébressze álmából a skót népet”. Hamilton és társai többször terepszemlét tartottak és hónapokig tanulmányozták az apátság felépítését. Amikor elérkezettnek látták a megfelelő időpontot Hamilton zárás után elrejtőzött az apátságban, viszont az egyik őr észrevette, de részeg csavargónak nézte, így kitessékelte az épületből, közben még egy kis aprópénzzel is megszánta (a diák később azt mondta, az egész ügy kapcsán egyedül ennek a pénznek az elfogadását bánta meg.) Hamilton és társai nem adták fel, december 25-én egy hátsó ajtót felfeszítve bejutottak az épületbe.
Azzal azonban nem számoltak, hogy a kő bizony nagyon nehéz, és nem egy egyszerű feladat kiszedni a Koronázó székben kialakított helyéről. Kiemelés közben a trónt megrongálták, a követ pedig elejtették, ami ezért kettétört.
A kisebbik darabot nagy nehezen kelcipelték az egyik autóig, amikor megjelent egy rendőr, de Hamiltonnak és a kocsiban várakozó lánynak sikerült elhitetni vele, hogy ők csak egy szerelmes pár, akik nem találtak hotelszobát éjszakára. Közben a többiek elmenekültek a helyszínről. Hamilton egyedül ment vissza a másik darabért és a kabátján vonszolta ki az apátságból. Ezután a követ elásta, hogy majd később visszatérjen érte, de akkor azzal szembesült, hogy vándorcigányok vertek tábort a kő felett.
Végül sikerült a szent kő mindkét darabját skót földre juttatni. Megragasztották és az arbroathi apátság oltárára helyezték ahonnan 1951 áprilisában visszakerült Londonba.
A fiatalokat nem tartóztatták le, mert egy esetleges per politikai öngyilkosság lett volna a kormány számára.
Ha Hamiltonék célja a figyelem felkeltése volt, akkor bejött a számításuk mert nem csak Skóciában, hanem az egész világon vezető hír volt a kő eltűnése, az újságok hónapokig tudósítottak az ügy fejleményeiről, közben persze a skót önállóság kérdése is szóba került.
Anglia végül 1996-ban visszaszolgáltatta a követ Skóciának, azzal a feltétellel, hogy „kölcsön vehetik” az esetleges koronázó ceremóniák idejére.

Még egy érdekesség…

Talán erről a kőről nevezték el a skótok az egyik legnépszerűbb sós aprósüteményüket, a scone-t, ami a leginkább a magyar pogácsához hasonlít, azzal a különbséggel, hogy kicsit édeskés, és nincs berácsozva a teteje.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

Forrás:
mult-kor.hu
index.hu
szoljon.hu