SZENES HANNA, KÖLTŐ, BRIT HADSEREG TISZTJE, EJTŐERNYŐS, IZRAEL NEMZETI HŐSE

SZENES HANNA, KÖLTŐ, BRIT HADSEREG TISZTJE, EJTŐERNYŐS, IZRAEL NEMZETI HŐSE
Szenes Anikó vagy Szenes Hanna Budapesten született 1921 ben.
Egyike volt annak a 17 magyar zsidónak akiket az akkori brit fennhatóság alatt álló Palesztinában az angol hadsereg arra képzett ki, hogy ejtőernyővel Jugoszláviába ledobva megkíséreljék megakadályozni a magyar zsidók deportálását.
A fiatal lányt a magyar határnál letartóztatták, bebörtönözték és brutálisan megkínozták, de ő ennek ellenére nem volt hajlandó elárulni küldetése részleteit és feladni a társait..
Golyó általi halálra ítélték és az ítéletet végre is hajtották.
Izraelben nemzeti hősként tisztelik, utcákat neveztek el róla, naplója, versei széles körben ismertek de Magyarországon az utóbbi évekig szinte semmit sem tudtunk róla.
Ki volt Szenes Hanna?
Szenes Hanna 1921 július 17-én született egy egy pesti középosztálybéli asszimilált zsidó családba. Édesapja, Szenes Béla újságíró, színpadi szerző volt ,aki 33 évesen szívrohamban meghalt. Hanna hat, bátya Gyuri hét éves volt.
A kislány nehezen dolgozta fel édesapja elvesztését, fájdalmát versekben fejezte ki. Igaz, hogy írni még nem tudott de a szeretett nagymama lejegyezte a kis költeményeket.
“Ó, ti boldog gyermekek,
veletek még szüleitek,
velük együtt lehettek,
és boldogan élhettek!”

Hanna tizenhárom éves korában kezdett naplót írni. A halála után megtalált írásait sokan hasonlítják Anne Frank naplójához, ugyanis mindketten fiatal lányként, fokozatosan eszméltek rá az őket körülvevő, egyre gonoszabb világra.

Öntudat és kirekesztés…

Hannát az édesanyja, Szenes Kató a kiváló hírű Baár-Madas Református Leánynevelő Intézetbe íratta. Hiába volt Hanna kitűnő tanuló volt, zsidó származása miatt háromszoros tandíjat kellett fizetnie. De nem csak ez az egyetlen igazságtalanság érte. Miután az iskola diákjai őt választották meg az irodalmi önképzőkör egyik tisztségére, az iskola vezetése közölte, hogy új választást kell tartani mert zsidó semmi szín alatt nem lehet tagja a vezetőségnek.
“Most kezdem csak látni, mit jelent zsidónak lenni egy keresztény társadalmon belül.”
Testvére, Gyuri a Magyarországon a numerus clausus miatt nem tanulhatott tovább, ezért az édesanyja Franciaországba küldte egyetemre. Hannának nagyon fájt, hogy hogy apja után a bátyját is elveszti. Mélységesen elkeserítette a zsidók kirekesztése és nem akarta elfogadni, hogy alacsonyabb rendű lenne bárki másnál. Úgy döntött, hogy érettségi után Palesztinában fog élni. Az édesanyját szíven ütötte a döntés, hogy a lányától is el kell szakadnia, Hanna bármennyire is szerette az anyját, eltökélt volt.

A Szentföldön…

Hanna 1939 szeptemberében, nem sokkal Lengyelország lerohanása, vagyis a II. Világháború kitörése után érkezett Palesztinába.
Anyjának és a Franciaországban tanuló bátyjának lelkesen írt a sorsa alakulásáról. Csak egyetlen dolog hiányzott neki: a szerelem, amit bármennyire is igyekezett, soha nem talált rá.

Szenes Hanna 1937-ben…

Hanna után Gyuri is Palesztinába készült, ám a németek 1940 júniusában megszállták Franciaországot, és a családnak minden kapcsolata megszakadt a fiúval. Hanna bízott abban, hogy az utolsó pillanatban a bátyjának talán sikerült elindulnia, és hamarosan megérkezik és újra megölelhetik egymást a testvérek.

De nem így történt…

1941 nyarán Magyarország a náci Németország szövetségeseként belépett a háborúba. Ahogy az európai helyzet egyre rosszabb lett, Hannát úgy gyötörte mind jobban a kétségbeesés.
“Félelemmel és bizonytalansággal gondolok Gyurira és anyukára. Ki tudja, látom-e őket valaha. Egy kérdés furdal és gyötör. Vajon szabad volt-e megtennem, eljönnöm? Vajon több volt-e, mint határtalan önzés? Hasonló perceimben érzem a kötelességet, hogy valami nagyot és fontosat cselekedjem az országért, ami legalább igazolja az áldozatot, hogy elhagytam őket.” írta naplójában
Hanna egy mezőgazdasági iskola elvégzése után, 1942-ben a Szdot Jam kibucba költözött. Ekkor már sok több kelet-európai zsidó érkezett Palesztinába, akik első kézből számoltak be a vészkorszak szörnyűségeiről. Hanna úgy érezte, hogy tennie kell valamit, nem nézheti ölbe tett kézzel a vérontást. Magyarországra akart utazni, hogy segítse a kivándorlás megszervezését, és hogy kimentse az édesanyját

Hanna mint brit hírszerző tiszt…

Amikor Hanna megtudta, hogy a brit hírszerzés kelet-európai nyelv- és helyismerettel rendelkező embereket keres, akik megszervezik a zsidó ellenállást, habozás nélkül jelentkezett. Rádiós és ejtőernyős kiképzést kapott és társaival útnak indították, hogy véghez vigyék az életveszélyes küldetést.
Indulás előtti napon tudta meg, Gyuri egy hajó fedélzetén hamarosan megérkezik Palesztinában. Éppen annyi időre találkozhattak, hogy el tudjanak búcsúzni
egymástól. Hanna nem árulta el a bátyjának mire készül….

A küldetés…

Hannát és tizenhat társát Kairóba vitték, majd 1944. március 14-én éjszaka az olaszországi Bariba repültek, hogy onnan Jugoszlávia légterébe jussanak..
Az önkéntesek az ország partizánok által ellenőrzött területe fölött ejtőernyővel ugrottak ki a gépből. Mivel a németek a civil ruhás ügynököket habozás nélkül kivégezték, ezért mindannyian tiszti rangot kaptak, és a brit légierő (RAF) egyenruháját viselték. Küldetésük a magyarországi zsidók deportálásának megakadályozása volt….
Hanna és alakulata négy nap gyaloglás után megérkezett a partizánok főhadiszállására, ekkor tudták meg, hogy elkéstek, a németek megszállták Magyarországot.
(Egyik katonatársa később azt mondta, akkor látta Hannát először és utoljára sírni.)
Az irataik így már semmit sem értek, a terv kútba esett. De Hanna nem akarta feladni a küldetést, elhatározta, hogy minden áron megtalálja a módját, hogy Magyarországra jusson. Társai hiába próbálták lebeszélni, ő hajthatatlan volt….

“Számomra már nincs visszaút. Ha meghalok, akkor nem lesz hiábavaló. Talán a zsidók számára kiderül, hogy egy palesztinai ügynök megpróbálta megmenteni őket, és lesz erejük arra, hogy a végsőkig kitartsanak.”
írta a naplójába.

Mielőtt elindult a határ felé az egyik hátramaradó társára bízta talán leghíresebb versének, a Boldog gyufának a kéziratát. A néhány soros költemény arról a reményről szól, ami Hannát mindvégig éltette: hogy az apró dolgoknak is lehet nagy hatásuk, hogy a legkisebb fény is képes rést ütni a legmélyebb sötétségen.

„Boldog a gyufa, mely ha kihúny, kicsi láng születik,
Boldog a láng, mely a szívek mélyén csepp tüzeket kuporít.
Boldog a szív, ha loboghat végső pillanatig,
Boldog a gyufa, mely ha kihúny, kicsi láng születik.”

(Héberből fordította: Székely Magda)

Hanna, 1944 június 9-én, három társával (már civil ruhában) Drávaszilasnál akarták átlépni a határt. Ismertek a faluban egy embercsempészt, akitől segítséget reméltek de a férfit nem találták otthon. Vesztükre a falut ellepték a csendőrök és mind a négyüket letartóztatták. Az egyik magyarnál volt egy pisztoly, azért, hogy elkerülje a kínzást, inkább fejbe lőtte magát.
Félelme nem volt alaptalan…

A fogság….

A lány póbált megszökni, de a csendőrök elfogták és a másik két társával együtt átadták a Gestaponak.
Hannát kegyetlen kínzásoknak vetették alá. Rádiósként ismerte azokat a kódokat amivel kapcsolatba léphetett a britekkel és a németek mindenáron meg akarták ezeket szerezni, azért, hogy félre vezessék az ellenséget. Bármivel próbálkoztak, Hannát mégsem tudták megtörni.
A nyilasok 1944 októberében hatalomra kerültek, Hannát pedig bíróság elé állították. Pere zárt ajtók mögött zajló, haditörvényszéki tárgyalás volt. Semmilyen irat sem maradt fenn az eljárásról, de a tanúk állítják Szenes Hanna szenvedélyes beszédben figyelmeztette a bíráit, hogy a háborúnak hamarosan vége, és akkor nekik kell felelniük mindazért amit vele és másokkal tesznek. A lány közölte azt is, hogy a brit légierő tisztje, ezért megilletik a hadifoglyoknak járó jogok. Ennek ellenére november 6-án Simon Gyula bíró, a per befejezése nélkül meghozta a halálos ítéletet.
Szenes Hannával másnap reggel közölték, hogy halálra ítélték, és még aznap ki is végzik, de kérhet kegyelmet. Hanna nem könyörgött az életéért.
Margit körúti fogház udvarán agyonlőtték. 23 éves volt.
A mártír fiatal nő édesanyjához írta utolsó levelét, melyet a kivégzése után a kabátja zsebében megtaláltak:

“Drága Édesanyám!
Nem tudok mit mondani, csak kettőt, millió köszönet, bocsáss meg, ha lehet. Te tudod nagyon, miért. Nem kellenek szavak. Végtelen szeretettel, Lányod”

Szenes Hanna földi maradványait 1950-ben szállították Izraelbe. Több ezren tisztelték meg a jelenlétükkel amikor kiemelték a lobogóval letakart koporsót a hajóból.
Szenes Hannát a jeruzsálemi Herzl-hegyen, Izrael nemzeti emlékhelyén helyezték örök nyugalomra.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
timesofisrael.com
jewishvirtuallibrary.org
Wikipédia