GIBRALTÁR MAJMAI

GIBRALTÁR MAJMAI

A Gibraltár szikláin élő makákóknak rendkívül fontos geopolitikai szerepük van, bár erről ők vajmi keveset tudnak. Egy, a Brit Birodalom fénykorában elterjedt legenda szerint Gibraltár addig marad a britek fennhatósága alatt, amíg a sziklákon majmok élnek. Gibraltár ugyanis meghatározó szerepet tölt be a Földközi tengerre való be- és az onnan kihajózás ellenőrzése szempontjából.
Meg is tettek az érdekükben minden tőlük telhetőt, de erről majd később, nézzük meg közelebbről a majmocskát.
A berber makákó vagy másnéven magót a cerkóffélék családjába és a cerkófmajomformák (Cercopithecinae) alcsaládjába tartozó faj. Északnyugat-Afrikában, Marokkó és Algéria területén honos. A jelenlegi vadon élő populáció mintegy 15-20 ezer állatból állhat.
A hím hossza 65-75 centiméter, a nőstényé 55-65 centiméter. A hím testtömege 7-10 kilogramm, a nőstényé 4-7 kilogramm. Mindkét nem marmagassága körülbelül 45 centiméter. Teste zömök és vastag, nincs rajta farok. A szőrzete sárgásbarna, az alhason rövidebb. Feje kerek, nyaka és orra rövid. Lába rövidebb, mint a kar és mind a négyet használja a járásban.
A berber makákók 10-30 állatból álló csoportokban élnek, az egymással való érintkezés során barátságosak. Az anyát több hím támogatja a kölykök nevelésében. Tápláléka termések, magvak, gyökerek, levelek, rovarok, pókok és zuzmók, de kisebb gerinceseket is fogyaszt. Az állat átlag 20 évig él.

Hogy a makákók hogyan kerültek az ibériai félszigetre, eleve tisztázatlan. A tudósok több elmélettel is előálltak az évek során – egyesek szerint a Spanyolországot, illetve egyes részeit 711 és 1492 között uraló mórok házi kedvenceinek elvadult leszármazottjai, mások szerint a mintegy öt és fél millió évvel ezelőtt még Európa-szerte honos majmok utódai.
Igen fejlett a képfelismerő képességük. Egyes kutatások szerint az idősebb makákók csak rápillantanak az eléjük tett fotókra és ha a falkához tartozót ábrázolja, különösebben nem érdeklődnek utána, de ha ismeretlen fajtársukat, akkor azt behatóan tanulmányozzák. Fiatal makákók esetében más volt a viselkedés. Ők is felismerték, hogy makákó van a képen, de megpróbáltak vele kontaktust teremteni. Tehát megállapítható, hogy tanult viselkedés van a dolog hátterében.
A makákók és a brit csapatok jelenlétét összekötő legendát sokan igen komolyan veszik már jó ideje. 1913-ban számuk lecsökkent mindössze tíz példányra, Gibraltár akkori kormányzója, Sir Alexander Godley pedig hozatott Észak-Afrikából nyolc fiatal nőstényt, hogy a populációt fenntartható szintre hozzák vissza. Ezzel együtt hivatalossá tették kiemelt státuszukat és védelmük fontosságát, és a brit katonai támaszpont oltalma alá kerültek. Még ennivalójuk is a hadi költségvetésből került ki, és egy altisztet bíztak meg minden velük kapcsolatos tényező felügyeletével, ő 38 éven keresztül Alfred Homes őrmester volt. Neveket adott az állatoknak, és ha kölykök maradtak árván, felesége viselte gondjukat, amíg vissza nem tudtak térni csoportjukhoz. Ha valamelyik majom megsérült vagy megbetegedett, a helyi Királyi Haditengerészeti Kórház kezelte, ahogy bármelyik katonát a félszigeten.
A második világháború korai szakaszában Winston Churchill miniszterelnök Gibraltárra látogatott. Jól tudott a makákókkal kapcsolatos legendáról, és aggodalommal töltötte el, hogy populációjuk ismét csökkenő tendenciát mutatott, és már csupán hét állat volt a félszigeten. Azonnal elrendelte, hogy keressenek és hozzanak a félszigetre öt új nőstényt.
Egy csapatszállító hajó elindult Észak-Afrika felé, és rövid időn belül új otthonra lelt „a sziklán” Madeline, Kathleen, Beatrice, Daisy és Jane, akikkel a makákók létszáma ismét stabil szintet ért el. A miniszterelnök ezután újabb rendeletet adott ki, miszerint a majmok száma a félszigeten sohasem eshet 24 egyed alá. Churchill intervenciója nem feltétlenül saját, a legendába vetett hitét tükrözte, sokkal inkább a brit közhangulat miatti aggodalmát. Tudta, hogy a gibraltári makákók nagy szimbolikus jelentőséggel bírtak az anyaország lakossága számára, és attól félt, eltűnésük negatív hatással lehet a morálra.
És, hogy ebből a történetből sem maradjunk ki, mi magyarok, a Fővárosi Állat- és Növénykert makákó csapatának is sajátos a „múltja”. Magyarországra 2008 május elején érkezett tizenhárom berber makákó az állatkertbe. Az öt hímből és nyolc nőstényből álló csapat azonban nem mindennapi módon került Budapestre, ugyanis mindegyikük egy holland, egzotikus állatok mentésével foglalkozó alapítványtól (AAP) érkezett.
Többségüket magánszemélyek tartották illegálisan, majd a hatóságok elkobozták őket tulajdonosaiktól. Van köztük azonban olyan állat is, melyeket nagyvárosok parkjaiban találtak. Az AAP nem tudja vállalni, hogy minden egyes hozzá kerülő állatnak hosszú távon otthon biztosít, ezért a tizenhárom berber majomnak más lakhelyet kerestek. Mivel ezek, az éveken át emberek között élt állatok nehezen illeszkednek be a fajtársaik közé, ezért kevés állatkert vállalja befogadásukat.
Gibraltárba látogatók figyelmébe: tilos megérinteni a majmokat, mert sajnos könnyen elkaphatják a koronavírust, vagy más betegséget.
Köszönöm a figyelmet.
Írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás:
– travelo hu
– mult-kor
– wikipédia (fajtaleírás)