HAJÍTÓGÉPTŐL A MODERN KATAPULTIG

HAJÍTÓGÉPTŐL A MODERN KATAPULTIG

A lőpor feltalálása előtt a különféle hajítógépek, katapultok voltak az ókor és a középkor meghatározó ostromgépei. A szó a görög katapeltész kifejezésből ered (kata=ellen, palló= hajít), később ezt vette át a latin nyelv catapulta formában. Ezek előtt a mechanikus szerkezetek előtt is voltak egyszerű lövedék vetők, viszont azok kizárólag emberi erővel működtek, így csak kisebb távolságra lehetett velük eljuttatni a köveket.
A katapultok már képesek voltak a mechanikus energia tárolására és felszabadítására, így a nagyobb távolságra lőni, akár nagyobb tömegű lövedékeket is, általában köveket, de lándzsákat és nyilakat is. A középkorban előfordult, hogy a katapultokat “biológiai hadviselésre’ is használták. Különösen a járványok idején volt gyakori, hogy például pestisben elhunytak tetemeit lőtték át katapultokkal az ellenség térfelére, de nem ritkán oszladozó állati hullákat is felhasználtak „lövedékekként”.

Az első hajítógépeket i. e. 400-300-as években a görögök kezdték használni.
Többféle szerkezetet alkalmaztak viszont a fennmaradt dokumentumok és feljegyzések eléggé pontatlanok és hiányosak. Mivel a gépek fából készültek, nagyon kevés régészeti lelet maradt utánuk.
1860-as években több mérnököt és ballisztikust foglalkoztatott a katapultok kérdése.
A rendelkezésre álló adatok alapján sikerült rekonstruálni és működésbe hozni ezeket az ókori gépeket.

Az ókorban és a középkorban jellemzően három féle hajítógépet használtak: az ellensúllyal működő hajítógépet a torbocsint (latinul trabuchellus), a torziós szálköteggel működő catapultát valamint a ballistát ami egy nagyméretű számszeríjhoz hasonló szerkezet volt.

Az ókorban leginkább a torziós szálkötegekkel működő ostromgépek voltak a legnépszerűbbek. A 19. századi rekonstrukciók alapján megállapítható, hogy egy 22 kg-nál könnyebb lövedéket akár 360 méterre is el lehetett velük juttatni.
Az ellensúllyal működtetett hajítógépek, a torbucsinok, ezt a hatótávolságot csak ritkán közelítették meg, de ezeknek is megvolt a maguk előnye: a hatalmas ellensúlynak, az erőkar hosszúságának és erős ácsolásának köszönhetően ezekkel akár 100 kilogrammnál nehezebb lövedéket is célba lehetett juttatni. Az ilyen ellensúlyos hajítógépekből Sir Ralph Payne-Gallwey mérnök felépített néhányat. A számításai szerint a legnagyobb gépek az 1 tonnát is elérték, a hajítókar 15 méter hosszú volt amivel 136 kg-os követ is el tudtak hajítani.
Ezeket a szerkezeteket a nagy tömegük miatt nehezen lehetett mozgatni, a hatalmas ellensúlyhoz csörlők és egyéb segédeszközök kellettek, amelyeket több ember működtetett.
A középkorban a rugós hajítógépek lettek népszerűek. Ezekkel a szerkezetekkel nyilakat és köveket egyaránt kilőttek. A lövedék továbbításához egy vagy több rugalmas kar (íjnál kettő) illetve rétegelt falemez erejét használták. A rekonstrukciók azt bizonyítják, hogy ezekkel legfeljebb 146 méterre tudtak eljuttatni egy követ vagy nyilat.
Az ilyen szerkezetek az I. Világháború idején is szerepet kaptak, ugyanis ezek voltak a legalkalmasabbak a lövészárkokban folytatott harcokhoz. Kis méretben készített katapultokkal könnyen tudtak gránátokat áthajítani az ellenség nem túl távoli állásaiba.
A ballista nagyméretű számszeríjhoz hasonló szerkezet, melynek erejét két megcsavart szálköteg torziós energiája szolgáltatja. A ballista alkalmas volt nyilak és kövek pontos, alacsony röppályán való célba juttatására. A rómaiak különböző méretű szerkezeteket készítettek tábori használatra és ostromokhoz. A megcsavart szálkötegek ereje akár 400 méter távolságra is képes volt hajítani a legfeljebb 4,5 kg súlyú lövedéket.

A modern katapultok…

A repülőgépek megjelenésével a katapultok más szerephez jutottak.
A harci repülőgépekben a katapultülés vészelhagyásra szolgáló szerkezet, ez biztosítja a pilóta számára a gyors eltávolodást a repülőgéptől, valamint a biztonságos földet érést, és a segítség megérkezéséig a túlélést földön vagy vízen.
A II. Világháborúig vészhelyzetben a pilóták egyszerűen kiugrottak a kabinból, azonban a háború végén megjelenő sugárhajtású repülőgépek már túl gyorsak voltak. Ezekből már nem lehetett “kiugrani” egyrészt mert a pilótafülke ajtaját ki sem tudnák nyitni, másrészt a nagy sebesség miatt a repülőgéphez csapódhatnak ráadásul nagy magasságban az életben maradáshoz túl ritka a levegő.

Hogy működik a katapult…?

A katapultálás folyamata egy kar meghúzásával indul, ezután egy szerkezet összerántja a pilóta kezeit és lábait, hogy meg ne sérüljenek. A vészelhagyás előtt pilótakabin teteje lerobban így téve szabaddá az ülés útját, (egyes repülőgépeknél, például a helyből felszálló Harriernél a plexi tetőt betörve zajlik le a katapultálás). Fontos, hogy a pilóta minél gyorsabban eltávolodjon az irányíthatatlan, lángoló repülőtől, mielőtt az felrobban.
A biztonságos eltávolodást egy szilárd hajtóanyagú töltet idézi elő, amely rakétaként működve, az ülést egy sínen gyorsítva lövi ki, általában függőlegesen felfelé (egyes régi repülőgépeken lefelé). Nagy magasságból történt katapultáláskor a pilóta, az ülésbe beépített oxigén tartályból tud lélegezni.
Zuhanáskor először egy stabilizáló ernyő nyílik ki majd pár ezer méteres magasságban leválik a pilótáról a katapultülés, és kinyílik a fő mentőernyő is, amellyel a pilóta földet ér.

Hol használnak még katapultokat…?

Az anyahajókon rövid a futópája ezért a repülőgépeket gőzzel működő katapultok segítségével indítják. A repülőgép alatti sínben, nagynyomású gőz egy dugattyút mozdít el, ami egy turbinát beindít és ez gyorsítja fel a repülőt.

A katapultnak nem csak a háborúkban van szerepe…

A sportban, agyaggalamb- és koronglövészetnél is használnak katapultokat. Természetesen ezek jóval kisebbek a háborús szerkezeteknél. Ezek arra valók, hogy velük lőjék fel az agyaggalambokat vagy korongokat. Ha belegondolunk, hogy a sportág kezdetén még élő galambokkal gyakoroltak, akkor elmondhatjuk, hogy ezek a kis hajítógépek szintén életmentő szerepet töltenek be, mint a vadászgépek fedélzetén elhelyezett nagyobb katapultok.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
tessloff-babilon.hu/hu
Wikipédia
multarnyai.hu

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *