MEDVEÁLLATKA AZ ELPUSZTÍTHATATLAN CSODALÉNY

MEDVEÁLLATKA AZ ELPUSZTÍTHATATLAN CSODALÉNY

A medveállatkákról az első feljegyzéseket J.A. Goeze készítette 1773-ban aki, „kis vízimedvéknek” nevezte el őket. A tudományos nevük a Tardigrada lassan lépkedőt jelent.
Az utóbbi néhány évben a tudósok figyelmének a középpontjába kerültek a medveállatkák. Kísérletek sorozata bizonyítja, hogy ezek a parányi lények hihetetlen túlélők. A legextrémebb körülményeket is elviselik, például kibírják a fagyást, ami azért veszélyes az élőlényekre, mert a testben lévő vízmolekulák kikristályosodnak, és a hegyes jégkristályok szétroncsolják a szerveket. A medveállatkák testében viszont olyan fehérjék vannak, amelyek felgyorsítják a fagyás folyamatát, így a lassan képződő hegyes jégkristályok helyett sok apró kristály keletkezik, melyek már nem képesek szétroncsolni a sejteket. A medveállatkák 20 hónapig életben maradnak -200 °C-ra lefagyasztva, de a magas hőmérsékletet is elviselik: 100 °C-os levegőt 6 órán át bírják, túlélik a forrásban lévő vizet, és azt is ha forrásban lévő alkoholban megfürösztik. A szélsőséges hőingadozás sem pusztítja el őket: elviselik ha 15 perc alatt -190 °C-ról +151 °C-ra melegítik. De ezzel még koránt sincs vége az ellenálló képességeiknek ugyanis egyes példányaik túlélték a rendkívül magas 570.000 rad röntgensugárzást. (Az emberi szervezet számára az 500 rad sugárzás már halálos.
Ezek a szuperhősök a nagyon magas és a nagyon alacsony nyomást is kibírják.
A világűrben, egy kísérlet során egyszerre kellett elviselniük a -270°C-ot, a légüres teret, a teljes oxigénhiányt, a kozmikus sugárzást, és a földi ultraibolya sugárzás 1000-szeresét. Az ultraibolya sugárzás sterilitást okoz, a DNS-t erősen roncsolja, de a medveállatkák még ennek ellenére is képesek voltak szaporodni miután visszatértek a Földre. Valószínű, hogy ki tudják javítani a saját DNS-üket ért károsodást. De ez még nem minden! Túlélik a savakban, oldószerekben való fürdetést is. A szárazság sem jelent halálos ítéletet ezeknek a mikroszkopikus lényeknek, ilyenkor egyfajta tokot képeznek a testük körül, amivel akár több évtizedre is nyugalmi állapotba kerülnek, mindaddig míg újra víz nem éri őket.. Egy múzeum gyűjteményéhez tartozó kiszáradt mohából előkerülő medveállatkát 120 éves tetszhalottság után sikerült feléleszteni!
A medveállatkák legközelebbi rokonaik az ízeltlábúak. Leggyakoribb életterük a zuzmók és mohák életközösségei, de a világ bármely pontján megtalálhatók… homokdűnékben, mocsarakban, gleccserekben, kőfalakon, háztetőkön, óceáni üledékekben, hőforrásokban, radioaktív hőforrásokban, forró kén-forrásokban, jég alatt, édesvizekben, tengerparton, tengerekben 4000 méteres mélység alatt is, 6000 méter magas hegyekben. Magyarországon mintegy 100 fajuk él.
Méretük 0,2-től 1,5mm-ig terjed; többségük fél milliméternél rövidebb. Zömök testük fejből és 4 törzs szelvényből áll. Minden szelvényhez 1-1 pár láb tartozik amelyek végén 4-8 karom található. Az első három pár lábukat járásra, az utolsó párt kapaszkodásra használják.

Táplálkozásuk…

Szájnyílásukban két miniatűr állkapcsi mészszurony foglal helyet. A szuronyok valószínűleg az első szelvények karmaiból fejlődtek ki.. Keringésük és légző szervrendszerünk nincs, azonban gyomruk és belük van.
Többnyire növényi nedveket szívogatnak, vannak korhadékevők, előfordulnak közöttük olyanok, amelyek baktériumokat zsákmányolnak de ragadozók is vannak. Lényegében minden szerves anyag táplálékot jelent a számukra.

Szaporodásuk…

A medveállatkák többsége váltivarú (nőstény és hím egyedek is vannak) de sokuknál még nem találtak hímeket, ezek a fajok szűznemzéssel (önmegtermékenyítés) szaporodnak.
Legtöbb faj, különböző növényekre, egyenként helyezi el a 0,05 mm átmérőjű petéit, olyan is akad amelyik a saját levedlett kutikula páncéljába rakja azokat. A mohákon élő fajok petéi fogazottak, ami megakadályozza, hogy az esővíz lemossa őket.
Bár a medveállatkák szinte mindent túlélnek, a kövületeik nagyon ritkák. Azonban a közelmúltban egy 16 millió éves borostyánban konzerválódott példányt találtak. A fél milliméter hosszú állatka a Paradoryphoribius chronocaribbeus nevet kapta. Az állat olyan jó állapotban maradt fenn, hogy igen nagy felbontású felvételeket lehetett készíteni a szájának ezred milliméteres részleteiről vagy a vékony tűszerű karmairól, melyeknek vastagsága az emberi hajszál harmincad része.
Ha egyszer végleg tönkre tesszük a bolygónkat, valószínűleg a medveállatkák lesznek az egyetlen túlélői a globális katasztrófának.

írta: Cseke Ibolya

forrás:
qubit.hu
ng.24.hu/tudomany
Wikipédia