SumidaA POGÁNYTORONY
Budapest III. kerületében az Aranyhegyen áll a város talán legkülönlegesebb építménye a Pogánytorony, vagy más néven Koppány-torony.
A torony felállításának története nagyon érdekes. Építését a Turáni Társaság kezdeményezte, és a társaságból kivált Turáni Egyistenhívők Tábora avatta fel 1935. július 7-én, a szervezet szándéka szerint az ősi turáni vallás és kultúra feltámasztása jegyében.
Ez a radikális társaság a magyar hon bajait oda vezeti vissza, hogy Vajk, azaz I. István elhagyta a ősei vallását és áttért a keresztény hitre.
A turáni átok legendája szerint a pogányokat üldöző, őket tűzzel-vassal irtó Szent István királyunkat és rajta keresztül a teljes népet megátkozták az ősi táltosok.
A torony Täubel Géza tervei szerint, Wührl Géza építész kivitelezésében, Szász Farkas magán telkén épült. A hatszög alaprajzú építmény eredeti magassága körülbelül 12-13 méter volt, tetejét egy hatlapú márvány tömbön elhelyezett turul szobor díszítette.
1939-ben az emlékmű körül öt szent nyírfát ültettek el Koppány tiszteletére, melyeket a Somogy megyei Törökkoppányról a vezér régi szálláshelyéről hoztak. A fákat Balázsról, Botondról, Lehelről, Emeséről és Csabáról nevezték el.
A társaság az 1930-as évek elején szobrot is szeretett volna állítani Budán „Ősi Istenünk és fajtánk védelmében vértanúhalált halt Koppány vezérünk és a vele pusztult sok-sok jó magyar emlékére”, azonban a főváros nem adott helyet „erre a célra”
Összesen 12 tornyot szándékoztak emelni Budán az ősi, turáni vallás és kultúra feltámasztásának jegyében, végül csak ezt az egyet sikerült ezt is csak titokban. A katolikus egyház és az akkori kormányzat enyhén szólva nem támogatta az ügyet, sőt az 1935. július 7-i ünnepélyes avatáson megjelentek a csendőrök, és alaposan megkardlapozták az egybegyűlteket.
A turanista társaságot később is üldözték mígnem 1942-ben a tagság jelentős részét elhurcolták Ukrajnába munkaszolgálatra.
A II. világháború után az ÁVH használta légvédelmi megfigyelőállomásként a Pogánytornyot, sőt, állítólag Szakasits Árpádot is a torony melletti kis házban tartották fogva egy ideig.
Martinkó József építészkritikus szerint:
“A tornyot nehezen lehet besorolni az építészeti stílusok közé. Nemzeti romantikus, misztikus fellángolás jellemzi. Formailag próbál historizálni, építészeti közhelyeket idéz. Várszerű-erődszerű, masszív konstrukció, keskeny ablakokkal. Nem vállal statikai bravúrokat, a vaskos megrendelői óhaját próbálja illusztrálni. Építészetileg nem egy kimagasló érték, de nem szabadna eltűnnie. Kilátóként beilleszkedhetne abba a sorba, amelynek a historizáló-eklektikus János-hegyi kilátó is a terméke.”
A Pogánytorony és a Jutasi utca sarkán álló torony néhány éve rettentő leromlott, életveszélyes állapotban volt. Azóta a lépcsőt megjavították korlátot is tettek mellé, de a toronyba nem lehet felmenni csak az alsó szintre mehetünk be. Eredetileg egy díszkert is volt körülötte, azonban a háború óta eltelt idő alatt azt senki sem gondozta, így már csak egy ápolatlan bozótost találunk a helyén.
A telek jelenleg is magántulajdonban van, az építmény védett, lebontani vagy hozzáépíteni nem lehet. Az önkormányzat szeretné megújítani és kiránduló célponttá fejleszteni, de a tulajdonossal eddig nem sikerült megegyezni. Ettől függetlenül a Pogánytorony megér egy kirándulást.
Az arany-hegyi Pogánytorony, Szamos Rudolf Kántor a nagyvárosban című könyvében is szerepel, mint a legendás nyomozókutya, Kántor által felgöngyölített egyik bűnbanda több tagjának búvóhelye.
írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
forrás:
welovebudapest.com
obudaianziksz.hu
haromhegyek.hu
Wikipédia
