A SZAMOVÁR

A SZAMOVÁR

Az orosz vendégszeretet és a teakultúra jelképe a szamovár ami egy vízforraló edény.
Neve az orosz cамо- (szam-: maga) és вар- (var: főz) szavakból áll, jelentése: “magától főz”. Az eredetét Közép-Ázsiában kell keresnünk, de bizonyos források szerint Kínából került az Orosz Birodalomba. Nem kimondottan teavíz forralásra használták eleinte, hanem fával, vagy faszénnel fűtött forróvíz tárolóként szolgált. Reggel begyújtva egész napra biztosította a ház melegvíz szükségletét.
Az első ismert szamovárkészítő üzemet, 1778-ban, az oroszországi Tulában alapította Fjodor Liszicin fegyvermester. A vállalkozás sikeres volt, a szamovár hamar közkedvelt lett, 1803-ban már 26 alkalmazott dolgozott a gyárban,. Különböző méretű és formájú szamovárokat készítettek, többek között volt váza, hordó és tojás alakú. Szamovár készülhet rézből, vasból, nikkelből, ezüstből sőt még aranyból is.
II. Miklós cár gyermekei számára 1909-ben készített a tulai gyár öt kis szamovárt, mindegyik különböző formájú: váza, pohár, antik edény, labda, görög amfora.
Ezek a kis szamovárok a mai napig működőképesek, múzeumban őrzik őket.
1922-ben építették a valaha volt legnagyobb szamovárt, súlya 1 mázsa volt és 250 liter vizet 40 perc alatt melegített fel.
Érdemes megemlíteni a történelem legkisebb szamovárját is, melynek mérete 1 mm, 12 részből áll és aranyból készült.
19. század végén jelentek meg a petróleum fűtésű szamovárok. Az 1930-as években pedig piacra kerültek az elektromos szamovárok is.

A szamovárok működése, felépítése….

Napjainkban fűtését tekintve 3 alapvető típus ismert:
Elektromos szamovár, szilárd tüzelésű (faszénnel, szénnel, vagy fával fűtött) és a kombinált fűtésű szamovár.
A szamovárok felépítése, függetlenül a formájuktól nagyon hasonló, a részei felülről lefelé:
1. tűztér kéményének zárósapkája
2.teáskannatartó (egy korona, amely a teasűrítményt tartalmazó teáskanna melegen tartására szolgál)
3. fedő (a víztartály teteje)
4. víztartály
5. fogók
6. lábazat
7. kifolyó cső
8 csap (a forró víz kieresztésére)
9. biztonsági szelep (a forraláskor keletkező túlnyomás megakadályozására)
A szamovár belsejében található a tűztér, mely egy hosszú cső (faszenes szamovár esetén ide töltik be, és itt égetik el, a fűtésre használt faszenet, faforgácsot stb.) az elektromos szamovár fűtőszála is itt helyezkedik el.

A teázás orosz módja…

A történelem során az orosz családok órákat töltöttek az asztalnál teázva, a szamovár a társasági élet fontos része volt és talán manapság is az.
A teafűből egy kis ezüst vagy porcelán kannában lobogó forró vízzel sűrítményt készítenek, ez oroszul a zavarka (заварка). Ehhez grúz vagy indiai fekete teát használnak. Teázáskor először ebből, a szamovár tetején elhelyezett kis kannából öntenek egy-két ujjnyi teasűrítményt a fém pohártartóba helyezett üvegpohárba majd a szamovárból felengedik forró vízzel. A teát cukor nélkül isszák és mellé aprósüteményt, lekvárt, mézet kínálnak.
A legtöbb családnak több szamovárja van de manapság ezeket egyre inkább felváltják a modern víz forraló kancsók, de sokan szívesebben használnak hagyományos szamovárt.

Szamovár lelke…

Az oroszok úgy vélik, hogy minden szamovárnak lelke van. Víz melegítéskor a szamovárok belsejéből hangok szűrődnek ki. Mivel mindegyik szamovár más és más hangot ad, sok orosz úgy gondolja, hogy a szamovárja beszél hozzá mint a többi házi szellem, amelyekben régen erősen hittek.
A szamovár gyártó ipar manapság a turistákra és az orosz hagyományok elkötelezett híveire számíthat. Előszeretettel ajándékoznak szamovárt, mely dísztárgynak sem utolsó.
Az orosz szamovár továbbra is Oroszország egyik legismertebb szimbóluma a világ minden táján.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
sers.atw.hu
balalajka.cafeblog.hu
santorpack.ru
Wikipédia